Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan 2014. október 24. / Szalóky Bálint Mit tesz az, aki több remek kisjátékfilmmel a háta mögött gond nélkül levezényelne egy egész estés mozit, erre azonban különféle külső tényezők – főleg a megfelelő anyagi háttér hiánya miatt – képtelen? Például bebizonyítja, hogy tehetséggel, kitartással, akaraterővel és önfeláldozással pénz nélkül is lehet. A meglehetősen hosszú, ám annál találóbb című Van valami furcsa és meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lant a kora harmincas Reisz Gábor szintén filmes körökben mozgó baráti társaságával közösen, szívességi alapon, ge­ril­la­mód­sze­rek­kel forgatta. Évek alatt állt össze a film, méghozzá nem is akár­mi­lyen: a Van, valami furcsa… ha akarom, a magyar Frances Ha, csak éppen férfi nézőpontból. Ha pedig nem, akkor sokkal több ennél: intelligens humorú vígjáték egy fiatal felnőttről, aki éppúgy keresi a helyét a világban, mint mi mindannyian. Éppen ugyanazokat a kér­dé­se­ket teszi fel magának és éppen ugyanolyanok a barátai. Sírós-röhögős. Sírva röhögős. Romantikus. Megkésett coming-of-age tör­té­net. Nem utolsósorban pedig finom látlelet a mai Magyarországról. Fricska, de nem keserédes. Nagyon-nagyon hosszú idő után az első film, ami nem turisztikai lát­vá­nyos­ság­ként, hanem élő, lélegző városként mutatja be Budapestet (ez Reisznek ment a legjobban a Nekem Budapest egyik szkeccsében is). A Van valami furcsa… generációs film. Valami olyan, amihez foghatót magyar film közel másfél évtizede, a Moszkva tér óta nem tudott produkálni. Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan (12) Magyar film Rendező: Reisz Gábor Főszereplők: Ferenczik Áron, Horváth Miklós, Győriványi Bálint 90 perc Forgalmazó:Cirko Film Bemutató: 10. 30.