2014. december 05. / Dercsényi Dávid
Az ambíció baromság, hangzik el a filmben nagyjából így Alec szájából, amit bátran tekinthetünk az alkotók ars poeticájának is – végül is minek szenvedni, minek nagyra törni, dobjunk össze két fiatalt egy netes randi keretében, zárjuk össze őket egy méretes-méteres hózápor segítségével, aztán oldják meg maguk, mire is mennek ők ketten.
Megan igazából nem is vágyik másra, mint egy dugásra, amelyből kényszerű időtöltés kerekedik. És persze annak taglalására is sort keríthetnek huszonéves karaktereink, hogy elmondják, egy dugás nem csak egy dugás, mert akkor rossz dugás lesz belőle – vagy keríthetnének. Nem kell Bergmanig vagy Az utolsó tangó Párizsban összezártságában feltáruló intimitásig visszanyúlni, hogy átlássuk, milyen mélyre is el lehet jutni egy ilyen alaphelyzetből. Persze emitt egy vígjátékban vagyunk, ahol a legfőbb szabály, hogy vicceseket mondjunk a lehető legpörgősebb nyelvvel, nagyjából minden más az ambíció kategóriájába esne, ami, mint tudjuk, baromság. Pedig hát egy jó vígjátékba, legyen az a legkönnyebb is, kell szorulnia bizonyos kíváncsiságnak és emberismeretnek, nem elég a stand-upos riposztvihar (amúgy a szereplők szájából meglehetős idegenül elhadarván). Max Nichols (Mike Nichols édesfia) első filmje azonban megelégszik a teljesen sótlan Miles Teller és a fiatal Mick Jaggerre megszólalásig hasonlító Analeigh Tipton szexközeli mutogatásával, akik közt hiányzik mindenfajta vibrálás és szexuális kémia – és a filmet elöntő unalom még a havas New Yorknál is sivárabb.
Kétéjszakás kaland (16)
(Two Night Stand)
Amerikai, szinkronizált film
Rendező: Max Nichols
Főszereplők: Miles Teller, Analeigh Tipton
87 perc
Forgalmazó: PARLUX Entertainment
Már a mozikban
Megan igazából nem is vágyik másra, mint egy dugásra, amelyből kényszerű időtöltés kerekedik. És persze annak taglalására is sort keríthetnek huszonéves karaktereink, hogy elmondják, egy dugás nem csak egy dugás, mert akkor rossz dugás lesz belőle – vagy keríthetnének. Nem kell Bergmanig vagy Az utolsó tangó Párizsban összezártságában feltáruló intimitásig visszanyúlni, hogy átlássuk, milyen mélyre is el lehet jutni egy ilyen alaphelyzetből. Persze emitt egy vígjátékban vagyunk, ahol a legfőbb szabály, hogy vicceseket mondjunk a lehető legpörgősebb nyelvvel, nagyjából minden más az ambíció kategóriájába esne, ami, mint tudjuk, baromság. Pedig hát egy jó vígjátékba, legyen az a legkönnyebb is, kell szorulnia bizonyos kíváncsiságnak és emberismeretnek, nem elég a stand-upos riposztvihar (amúgy a szereplők szájából meglehetős idegenül elhadarván). Max Nichols (Mike Nichols édesfia) első filmje azonban megelégszik a teljesen sótlan Miles Teller és a fiatal Mick Jaggerre megszólalásig hasonlító Analeigh Tipton szexközeli mutogatásával, akik közt hiányzik mindenfajta vibrálás és szexuális kémia – és a filmet elöntő unalom még a havas New Yorknál is sivárabb.
Kétéjszakás kaland (16)
(Two Night Stand)
Amerikai, szinkronizált film
Rendező: Max Nichols
Főszereplők: Miles Teller, Analeigh Tipton
87 perc
Forgalmazó: PARLUX Entertainment
Már a mozikban