Jean-Paul Salomé
2015. január 22. / GK

Budapesten járt a Kémnők, az Arsène Lupin és a Belphégor – A Louvre fantomja rendezője: Jean-Paul Salomé új filmjének, a Körberajzolva című krimikomédiának a premierjére érkezett Magyarországra. Az Uránia kávézójában váltottunk szót a francia rendezővel, aki 2013 óta a francia filmek külföldi útját egyengető Unifrance elnöke.

A film főszereplője egy lecsúszott, de meglehetősen hiú színész; kik ma a leghiúbb színészek Franciaországban?
J.-P. S.: Neveket természetesen nem mondhatok, de szerencsésnek mondhatom magam, mert engem elkerültek a mindenre kényes, ki­áll­ha­tat­lan alakok. Persze ismerem a jelenséget, azért én is be­le­sza­lad­tam már egy-egy hiúsági konfliktusba. A nagy nevekkel nem mindig könnyű. De az én filmemben szereplő alak minden, csak nem nagy név; ő egy igazi kis név, a filmipar napszámosa, akivel minden for­ga­tá­son találkozni. Az én színészem fontosnak hiszi magát, de inkább csak fontoskodó. Egy olyan színész sztoriját akartam elmesélni, per­sze egy kitalált, komikus történet segítségével, aki nem nagyon kerül reflektorfénybe.

Jean Reno ennek a típusnak épp az ellentéte: ő a nemzetközileg is ismert francia színész iskolapéldája. A nagy Reno nem rágott be magukra, amiért a nevével többször is viccelődnek a filmben?
J.-P. S.: Nem, semmilyen konfliktus nem volt. Elővigyázatos voltam, engedélyt kértem a névhasználatra. És ezzel az ügy el is lett intézve, mindenki legnagyobb megelégedésére.

Depardieu legalább annyira híres, mint Reno, ha nem híresebb. Az ő nevével nem akartak viccelődni? Ma Depardieu-val sokan viccelődnek.
J.-P. S.: Nem, az ő neve nem jött szóba. De ha úgy alakul, őt is felhívtam volna, hogy engedélyt kérjek. Jól ismerem, megvan a száma.

A szakma, a francia színészek, rendezők mit szóltak Depardieu orosz állampolgárságához?
J.-P. S.: Kinevették. Ez volt az általános reakció. Hatalmas színész, hiszem, hogy fogunk róla még az alakításai és nem a privát dolgai miatt beszélni. Rengeteg félelemmel küzd, sok mindennek ez lehet a mozgatórugója. De nagy tehetség, drámában és komédiában egyaránt.

Ha már a nagy vígjátéki színészeknél tartunk, közhely, de sokszor igaz, hogy a magánéletben korántsem azok a sziporkázó, vidám alakok, mint amit a filmjeik alapján gondolnánk róluk. Számos kortársi beszámoló tanúskodik róla, hogy a zseniális komikus, Louis de Funès például civilben meglehetősen visszahúzódó, szürke alak volt, igazi kispolgár.
J.-P. S.: Igen, olvastam róla én is, hogy Funès nem volt egy kimondottan könnyű ember, de személyesen nem ismertem, ő egy korábbi generációhoz tartozott.

Vígjátékban mik a nagy kedvencei?
J.-P. S.: Peter Sellers 1968-as filmjét, a Partyt (Estély habfürdővel ) például zseniális komédiának tartom.

Audrey Tautou-nak is ez az egyik nagy kedvence. Ekkora kultusza van ennek a Blake Edwards rendezte filmnek Franciaországban?
J.-P. S.: Még ennél is nagyobb. Minden elismerést megérdemel ez a film. Ahogy Billy Wilder filmjei is. A Van, aki forrón szereti a műfaj csúcsteljesítménye. Hát, igen, az isteni Wilder. Amihez csak nyúlt, arannyá változott. Legalábbis majdnem minden.