Jean-Paul Salomé 2015. január 22. / GK Budapesten járt a Kémnők, az Arsène Lupin és a Belphégor – A Louvre fantomja rendezője: Jean-Paul Salomé új filmjének, a Körberajzolva című krimikomédiának a premierjére érkezett Magyarországra. Az Uránia kávézójában váltottunk szót a francia rendezővel, aki 2013 óta a francia filmek külföldi útját egyengető Unifrance elnöke. A film főszereplője egy lecsúszott, de meglehetősen hiú színész; kik ma a leghiúbb színészek Franciaországban? J.-P. S.: Neveket természetesen nem mondhatok, de szerencsésnek mondhatom magam, mert engem elkerültek a mindenre kényes, kiállhatatlan alakok. Persze ismerem a jelenséget, azért én is beleszaladtam már egy-egy hiúsági konfliktusba. A nagy nevekkel nem mindig könnyű. De az én filmemben szereplő alak minden, csak nem nagy név; ő egy igazi kis név, a filmipar napszámosa, akivel minden forgatáson találkozni. Az én színészem fontosnak hiszi magát, de inkább csak fontoskodó. Egy olyan színész sztoriját akartam elmesélni, persze egy kitalált, komikus történet segítségével, aki nem nagyon kerül reflektorfénybe. Jean Reno ennek a típusnak épp az ellentéte: ő a nemzetközileg is ismert francia színész iskolapéldája. A nagy Reno nem rágott be magukra, amiért a nevével többször is viccelődnek a filmben? J.-P. S.: Nem, semmilyen konfliktus nem volt. Elővigyázatos voltam, engedélyt kértem a névhasználatra. És ezzel az ügy el is lett intézve, mindenki legnagyobb megelégedésére. Depardieu legalább annyira híres, mint Reno, ha nem híresebb. Az ő nevével nem akartak viccelődni? Ma Depardieu-val sokan viccelődnek. J.-P. S.: Nem, az ő neve nem jött szóba. De ha úgy alakul, őt is felhívtam volna, hogy engedélyt kérjek. Jól ismerem, megvan a száma. A szakma, a francia színészek, rendezők mit szóltak Depardieu orosz állampolgárságához? J.-P. S.: Kinevették. Ez volt az általános reakció. Hatalmas színész, hiszem, hogy fogunk róla még az alakításai és nem a privát dolgai miatt beszélni. Rengeteg félelemmel küzd, sok mindennek ez lehet a mozgatórugója. De nagy tehetség, drámában és komédiában egyaránt. Ha már a nagy vígjátéki színészeknél tartunk, közhely, de sokszor igaz, hogy a magánéletben korántsem azok a sziporkázó, vidám alakok, mint amit a filmjeik alapján gondolnánk róluk. Számos kortársi beszámoló tanúskodik róla, hogy a zseniális komikus, Louis de Funès például civilben meglehetősen visszahúzódó, szürke alak volt, igazi kispolgár. J.-P. S.: Igen, olvastam róla én is, hogy Funès nem volt egy kimondottan könnyű ember, de személyesen nem ismertem, ő egy korábbi generációhoz tartozott. Vígjátékban mik a nagy kedvencei? J.-P. S.: Peter Sellers 1968-as filmjét, a Partyt (Estély habfürdővel ) például zseniális komédiának tartom. Audrey Tautou-nak is ez az egyik nagy kedvence. Ekkora kultusza van ennek a Blake Edwards rendezte filmnek Franciaországban? J.-P. S.: Még ennél is nagyobb. Minden elismerést megérdemel ez a film. Ahogy Billy Wilder filmjei is. A Van, aki forrón szereti a műfaj csúcsteljesítménye. Hát, igen, az isteni Wilder. Amihez csak nyúlt, arannyá változott. Legalábbis majdnem minden. |