2015. március 16. /
Tasnádi István Rovarok című musicaljének próbái január elején kezdődtek el a Bárka Színházban, Vidovszky György rendezésében. A bemutató február 21-én lesz. A jól összeszokott alkotópáros már a Bárkán is többször dolgozott együtt – de most mintha valami más készülődne…
Miért Rovarok?
T. I.: Azt gondoltuk Vidovszky György rendezővel, hogy most csináljunk valami mást, mint a dokumentarista, valós élethelyzeteket földolgozó történetek, mint amilyen az East Balkán vagy A harmadik hullám volt. Így jutott eszembe a Rovarok, mely generációs kaland, a fiatalok útkereséséről is szól.
Hogy leltél erre a témára?
T. I.: Néhány évvel ezelőtt a színművészeti egyetemen a Jordán–Lukáts-osztály zenés vizsgájához kerestem valami ötletet, ami szokatlan kihívások elé állítja a színészeket. Ez a történet alkalmasnak látszott erre, hiszen egyetlen jellemző testtartással vagy mozdulattal kellett ábrázolniuk a rovar-szereplőket, akik végül is emberi arche|típusok. Méhes László rendezte a vizsgát, ami akkor még csak kb. egyórás volt.
Aztán a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház is műsorára tűzte.
T. I.: A vizsgaelőadást látta bátyám, Tasnádi Csaba, a nyíregyházi színház igazgatója, akinek annyira megtetszett, hogy felkért minket a két felvonásos, nagyszínpadi változatra. Az egyetemi változat epizodikus volt, rengeteg mellékszereplővel, hiszen akkor arra törekedtünk Moldvai Márk és Jeli András zeneszerzőkkel, hogy mind a 22 színészhallgató megmutathassa magát egy-egy karakterben. A kibővített változatban kiélesedtek a konfliktusok, a főhős egyértelműen a Tiszavirág lett, akinek egy napja van arra, hogy megtalálja az élet értelmét. A bárkás változat ismét egyfelvonásos: sok mindent besűrítettem, és máshova kerültek a hangsúlyok is.
Mi történik Tiszavirággal?
T. I.: Tiszavirág találkozik egy lakótelepi vérszívó bandával, amelynek tagjai, miután megtudják, hogy csak egyetlen napig él, megsajnálják, s elhatározzák, segítenek neki megtalálni a választ arra a kérdésre, mi ennek az egésznek az értelme. Az életnek. Miközben keresik a választ, rájönnek, ez az ő problémájuk is, csak nekik van idejük halogatni a válaszadást.
A szokásos bárkás csapattal dolgoztok?
T. I.: Vannak benne a Bárkán jól ismert, Vidovszky György nevelte fiatal színészek, de lesznek új arcok is. És a felnőtt bárkás színészek közt is vannak, akikkel még nem dolgoztunk, mint például Ilyés Róbert, aki nagyszerű színész, örülök, hogy Zalaegerszeg után újra együtt próbálhatunk.
A popos zene, az izgalmas történet, a különleges karakterek azt sejtetik, más lesz ez az előadás, mint amit tőletek megszoktunk.
T. I..: Még minden alakulóban van, úgyhogy csak a szándékainkról tudok beszélni. Szeretnénk ezúttal is létező és fontos kérdésekről beszélni friss, mai, érvényes módon. Csak ezúttal a rovarok szemén keresztül nézünk rá a dolgainkra, amitől minden nyilván elrajzoltabb és groteszkebb lesz. Nem egy szokványos kaland, az biztos.
Miért Rovarok?
T. I.: Azt gondoltuk Vidovszky György rendezővel, hogy most csináljunk valami mást, mint a dokumentarista, valós élethelyzeteket földolgozó történetek, mint amilyen az East Balkán vagy A harmadik hullám volt. Így jutott eszembe a Rovarok, mely generációs kaland, a fiatalok útkereséséről is szól.
Hogy leltél erre a témára?
T. I.: Néhány évvel ezelőtt a színművészeti egyetemen a Jordán–Lukáts-osztály zenés vizsgájához kerestem valami ötletet, ami szokatlan kihívások elé állítja a színészeket. Ez a történet alkalmasnak látszott erre, hiszen egyetlen jellemző testtartással vagy mozdulattal kellett ábrázolniuk a rovar-szereplőket, akik végül is emberi arche|típusok. Méhes László rendezte a vizsgát, ami akkor még csak kb. egyórás volt.
Aztán a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház is műsorára tűzte.
T. I.: A vizsgaelőadást látta bátyám, Tasnádi Csaba, a nyíregyházi színház igazgatója, akinek annyira megtetszett, hogy felkért minket a két felvonásos, nagyszínpadi változatra. Az egyetemi változat epizodikus volt, rengeteg mellékszereplővel, hiszen akkor arra törekedtünk Moldvai Márk és Jeli András zeneszerzőkkel, hogy mind a 22 színészhallgató megmutathassa magát egy-egy karakterben. A kibővített változatban kiélesedtek a konfliktusok, a főhős egyértelműen a Tiszavirág lett, akinek egy napja van arra, hogy megtalálja az élet értelmét. A bárkás változat ismét egyfelvonásos: sok mindent besűrítettem, és máshova kerültek a hangsúlyok is.
Mi történik Tiszavirággal?
T. I.: Tiszavirág találkozik egy lakótelepi vérszívó bandával, amelynek tagjai, miután megtudják, hogy csak egyetlen napig él, megsajnálják, s elhatározzák, segítenek neki megtalálni a választ arra a kérdésre, mi ennek az egésznek az értelme. Az életnek. Miközben keresik a választ, rájönnek, ez az ő problémájuk is, csak nekik van idejük halogatni a válaszadást.
A szokásos bárkás csapattal dolgoztok?
T. I.: Vannak benne a Bárkán jól ismert, Vidovszky György nevelte fiatal színészek, de lesznek új arcok is. És a felnőtt bárkás színészek közt is vannak, akikkel még nem dolgoztunk, mint például Ilyés Róbert, aki nagyszerű színész, örülök, hogy Zalaegerszeg után újra együtt próbálhatunk.
A popos zene, az izgalmas történet, a különleges karakterek azt sejtetik, más lesz ez az előadás, mint amit tőletek megszoktunk.
T. I..: Még minden alakulóban van, úgyhogy csak a szándékainkról tudok beszélni. Szeretnénk ezúttal is létező és fontos kérdésekről beszélni friss, mai, érvényes módon. Csak ezúttal a rovarok szemén keresztül nézünk rá a dolgainkra, amitől minden nyilván elrajzoltabb és groteszkebb lesz. Nem egy szokványos kaland, az biztos.
– li –
Forrás: Bárka Színház