2015. Április 03. / Kovács Gellért
Kenneth Brannagh nem bír magával: ha nem Shakespeare-t forgat, akkor is jelmezbálban érzi magát a legjobban. A kalapácsos Thor utáni utcai ruhás akciózást követően (Jack Ryan: Az
árnyékügynök), most ismét elérkezett a jelmezek ideje: a Disney megbízásából Branagh Lily Jamest öltöztette be Hamupipőkének.
A legelső Hamupipőke (1899)
Tán nem tévedünk nagyot, ha Georges Méliès-nek adjuk az elsőséget – elvégre aki nála hamarabb filmre adaptálta ezt a mesét, az valóban jól eldughatta a tekercseket. A mozgókép egykori óriási fantáziájú francia pionírja (aki előtt maga Scorsese mester is tisztelgett A leleményes Hugóval), 6 percben foglalta össze Hamupipőke sztoriját – a címszerepben bizonyos Mlle Barrallal, akivel nem először dolgozott együtt a fáradhatatlan, megszállott direktor.
A leghíresebb Hamupipőke (1950)
Természetesen nem Brannagh élőszereplős változata a Disney első találkozása Hamupipőkével. Sőt, ez az egész estés rajzfilm kiemelt helyet foglal el a cég aranykorában – Clyde Geronimi, Hamilton Luske és Wilfred Jackson az addigra már védjeggyé vált, hófehérkés hagyományokat vitték tovább ragyogó animációjukkal: Hamupipőke gyönyörű (énekhangja is az), csodásan megérteti magát az állatokkal, átváltozását cuki egérkék és pufi tündérek segítik. A gonosz nevelőanyának és az idióta mostohatesóknak pedig már a legkisebbek is kiosztanának egy-két jókora fülest.
A csehszlovák-NDK Hamupipőke (1974)
Annak idején a baráti KGST-országok csak úgy ontották magukból a baráti meseváltozatokat. A Három mogyoró Hamupipőkének című színes, magyarul beszélő kedvességet anno a filmszínházak is vetítették, aztán persze a tévé is nagy sikerrel adta. Az átlagnál kissé okosabb, kelet-európai Hamupipőke itthoni népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Václav Vorlícek filmjéhez két szinkron is készült – az első még a régi MOKÉP számára, a második pedig a rendszerváltás utáni képernyős sugárzáshoz.
A brit Hamupipőke (1976)
Az Oscarra jelölt író-rendező-producer-színész, Bryan Forbes igen míves körülmények között forgatta le a maga zenés véleményét: a Gemma Craven és Richard Chamberlain főszerepléséveel készült The Slipper and The Rose kétféle magyar címmel is forog a köztudatban. Van, aki Hamu és Pipőkének ismeri, mások a Papucs és rózsára esküsznek. Egy azonban bizonyos: kifejezetten bájos darabról van szó, amely a humorát se hagyja el a lépcsőről lefelé jövet.
Az erotikus Hamupipőke (1977)
Komoly rajongótáborral rendelkező, felnőtteket célzó adaptáció, melyet a tévés veteránszínész, Michael Pataki dirigált. Természetesen itt kiemelten fontos volt, hogy Hamupipőke igazán mutatós legyen, s a B-filmes hercegnő, Cheryl Lynn Rainbeaux Smith be is vetette bájait. Vannak, akik úgy tartják, hogy ebben a zsánerben ennél a zenés-vetkőzős Cinderellánál nem készült élvezetesebb produkció. Mi pedig kénytelenek vagyunk elhinni, hisz bevalljuk, nem vagyunk túlságosan tájékozottak – már ami a sikamlósabb meseváltozatokat illeti.
A talpraesett Hamupipőke (1998)
Kissé realizált mesénkben Hamupipőkét Danielle De Barbaracnak hívják, s Drew Barrymore alakításában valóban nem kér elnézést azért, mert létezik. Andy Tennant, aki leginkább olyan középszerű romantikus dolgairól ismert, mint az Anna és a király remake-je, a Mindenütt nő vagy A randiguru, tulajdonképpen nézhető semmiséget hozott össze, melyben még az isteni Jeanne Moreau is tiszteletét teszi mint Franciaország nagyasszonya.
A nagyon sokat éneklő Hamupipőkék
Természetesen Rossini operájából is létezik filmváltozat, de az inkább színházi közvetítés. Viszont ha musicalről beszélünk, frissebb példa a Vadregény, melyben a sok másik mesehős mellett persze ott van Hamupipőke is. Aki, mint a koncepció szerint szinte az összes figura, kissé elhamarkodottan szeretne csillogást kérni szegényes, elnyomott életébe. A Tökéletes hanggal befutott Anna Kendrick aztán kénytelen beismerni, hogy az émelyítően sármos Herceg (Chris Pine meglepően felszabadult alakítása) tán nem is olyan jó parti.
A majdnem Hamupipőkék
Mivel hősnőnk sztorija számos olyan motívumot és fordulatot tartalmaz, amely jó néhány szerelmes, modern történet sajátja lehet, bizony bőséggel találunk olyan filmeket is, amelyek nem direktben dolgozzák fel Hamupipőkét, a hasonlóság mégis szembetűnő. Vagy egyenesen a címbe is beemelt. Például ott vannak az olyan tinifilmek, mint a 2004-es Los Angeles-i tündérmese, melynek két folytatása is készült azóta, vagy az olyan, popkarrieres Hamupipőkék, mint az Egy új tündérmese: Volt egyszer egy dal, esetleg a Hamupipőke-történet, melyben Selena Gomez igyekszik példát mutatni kis rajongóinak. A nagykorúaknak szóló, Hamupipőke-ihletésű darabokból is akad néhány – most hirtelen az Álmomban már láttalak című, nézhető romkomot emelnénk ki, ahol Jennifer Lopez takarított Manhattanben, de Ralph Fiennes ezt nem tudta az elején, mert neki a hercegnős énjét mutatta.
árnyékügynök), most ismét elérkezett a jelmezek ideje: a Disney megbízásából Branagh Lily Jamest öltöztette be Hamupipőkének.A legelső Hamupipőke (1899)
Tán nem tévedünk nagyot, ha Georges Méliès-nek adjuk az elsőséget – elvégre aki nála hamarabb filmre adaptálta ezt a mesét, az valóban jól eldughatta a tekercseket. A mozgókép egykori óriási fantáziájú francia pionírja (aki előtt maga Scorsese mester is tisztelgett A leleményes Hugóval), 6 percben foglalta össze Hamupipőke sztoriját – a címszerepben bizonyos Mlle Barrallal, akivel nem először dolgozott együtt a fáradhatatlan, megszállott direktor.
A leghíresebb Hamupipőke (1950)
Természetesen nem Brannagh élőszereplős változata a Disney első találkozása Hamupipőkével. Sőt, ez az egész estés rajzfilm kiemelt helyet foglal el a cég aranykorában – Clyde Geronimi, Hamilton Luske és Wilfred Jackson az addigra már védjeggyé vált, hófehérkés hagyományokat vitték tovább ragyogó animációjukkal: Hamupipőke gyönyörű (énekhangja is az), csodásan megérteti magát az állatokkal, átváltozását cuki egérkék és pufi tündérek segítik. A gonosz nevelőanyának és az idióta mostohatesóknak pedig már a legkisebbek is kiosztanának egy-két jókora fülest.
A csehszlovák-NDK Hamupipőke (1974)
Annak idején a baráti KGST-országok csak úgy ontották magukból a baráti meseváltozatokat. A Három mogyoró Hamupipőkének című színes, magyarul beszélő kedvességet anno a filmszínházak is vetítették, aztán persze a tévé is nagy sikerrel adta. Az átlagnál kissé okosabb, kelet-európai Hamupipőke itthoni népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Václav Vorlícek filmjéhez két szinkron is készült – az első még a régi MOKÉP számára, a második pedig a rendszerváltás utáni képernyős sugárzáshoz.
A brit Hamupipőke (1976)
Az Oscarra jelölt író-rendező-producer-színész, Bryan Forbes igen míves körülmények között forgatta le a maga zenés véleményét: a Gemma Craven és Richard Chamberlain főszerepléséveel készült The Slipper and The Rose kétféle magyar címmel is forog a köztudatban. Van, aki Hamu és Pipőkének ismeri, mások a Papucs és rózsára esküsznek. Egy azonban bizonyos: kifejezetten bájos darabról van szó, amely a humorát se hagyja el a lépcsőről lefelé jövet.
Az erotikus Hamupipőke (1977)
Komoly rajongótáborral rendelkező, felnőtteket célzó adaptáció, melyet a tévés veteránszínész, Michael Pataki dirigált. Természetesen itt kiemelten fontos volt, hogy Hamupipőke igazán mutatós legyen, s a B-filmes hercegnő, Cheryl Lynn Rainbeaux Smith be is vetette bájait. Vannak, akik úgy tartják, hogy ebben a zsánerben ennél a zenés-vetkőzős Cinderellánál nem készült élvezetesebb produkció. Mi pedig kénytelenek vagyunk elhinni, hisz bevalljuk, nem vagyunk túlságosan tájékozottak – már ami a sikamlósabb meseváltozatokat illeti.
A talpraesett Hamupipőke (1998)
Kissé realizált mesénkben Hamupipőkét Danielle De Barbaracnak hívják, s Drew Barrymore alakításában valóban nem kér elnézést azért, mert létezik. Andy Tennant, aki leginkább olyan középszerű romantikus dolgairól ismert, mint az Anna és a király remake-je, a Mindenütt nő vagy A randiguru, tulajdonképpen nézhető semmiséget hozott össze, melyben még az isteni Jeanne Moreau is tiszteletét teszi mint Franciaország nagyasszonya.
A nagyon sokat éneklő Hamupipőkék
Természetesen Rossini operájából is létezik filmváltozat, de az inkább színházi közvetítés. Viszont ha musicalről beszélünk, frissebb példa a Vadregény, melyben a sok másik mesehős mellett persze ott van Hamupipőke is. Aki, mint a koncepció szerint szinte az összes figura, kissé elhamarkodottan szeretne csillogást kérni szegényes, elnyomott életébe. A Tökéletes hanggal befutott Anna Kendrick aztán kénytelen beismerni, hogy az émelyítően sármos Herceg (Chris Pine meglepően felszabadult alakítása) tán nem is olyan jó parti.
A majdnem Hamupipőkék
Mivel hősnőnk sztorija számos olyan motívumot és fordulatot tartalmaz, amely jó néhány szerelmes, modern történet sajátja lehet, bizony bőséggel találunk olyan filmeket is, amelyek nem direktben dolgozzák fel Hamupipőkét, a hasonlóság mégis szembetűnő. Vagy egyenesen a címbe is beemelt. Például ott vannak az olyan tinifilmek, mint a 2004-es Los Angeles-i tündérmese, melynek két folytatása is készült azóta, vagy az olyan, popkarrieres Hamupipőkék, mint az Egy új tündérmese: Volt egyszer egy dal, esetleg a Hamupipőke-történet, melyben Selena Gomez igyekszik példát mutatni kis rajongóinak. A nagykorúaknak szóló, Hamupipőke-ihletésű darabokból is akad néhány – most hirtelen az Álmomban már láttalak című, nézhető romkomot emelnénk ki, ahol Jennifer Lopez takarított Manhattanben, de Ralph Fiennes ezt nem tudta az elején, mert neki a hercegnős énjét mutatta.