2008. augusztus 22. / Fáy Miklós
Az Orfeo Zenekart Vashegyi György vezényli
Persze, hogy szórakozott. Mindannyian tudjuk, hogy egy szimfónia négy tételből áll, és messze még a klasszikus formák bontója, Beethoven, aki elkezdi először növelni a tételszámot, aztán segítségül hívja az énekeseket, a kórust, és mindent megtesz azért, hogy ez a szabályos és tisztán zenekari műforma megszűnjék annak lenni, ami. De hol van még Beethoven, bő harminc évünk van addig.
Ennek ellenére A szórakozott melléknevet viselő Haydn-szimfónia hat tételes. Kérdés, hogy a közönség be lesz-e avatva, vagy tapsban tör ki a negyedik tétel után. De nemcsak ettől szórakozott a szimfónia, hanem attól is, hogy a fináléban a hegedűk G húrja el van hangolva, elkezdik játszani, amit kell, aztán észbe kapnak, hogy jaj, nem is hangoltunk, úgyhogy gyorsan hangolnak, és úgy folytatják. Joggal kapta a mű mókás melléknevét.
Annál is inkább, mert egyáltalán nem ezért hívják így. Haydn egyszerűen csak anyagot mentett. Amikor Eszterházán előadták A szórakozott című komédiát (szerzője Jean-Francois Regnard – ha mond ez valamit), Haydn kísérőzenét komponált hozzá. Méghozzá elég különös kísérőzenét, mert nagyon sok népies nyersanyagot használt föl hozzá. Aztán vagy belátta, hogy ha az utókorra is számít, akkor önállósítani kell magát, mert Regnard darabját aligha fogják évszázadok múltán is játszani, vagy csak valamit még akart kezdeni ezekkel a szép muzsikákkal, mindenesetre elkészítette az egyik legfurcsább szimfóniáját. Nekünk meg csak örülnünk kell neki.
Fertőd, Esterházy-kastély
23., szombat, 19.30
Persze, hogy szórakozott. Mindannyian tudjuk, hogy egy szimfónia négy tételből áll, és messze még a klasszikus formák bontója, Beethoven, aki elkezdi először növelni a tételszámot, aztán segítségül hívja az énekeseket, a kórust, és mindent megtesz azért, hogy ez a szabályos és tisztán zenekari műforma megszűnjék annak lenni, ami. De hol van még Beethoven, bő harminc évünk van addig. Ennek ellenére A szórakozott melléknevet viselő Haydn-szimfónia hat tételes. Kérdés, hogy a közönség be lesz-e avatva, vagy tapsban tör ki a negyedik tétel után. De nemcsak ettől szórakozott a szimfónia, hanem attól is, hogy a fináléban a hegedűk G húrja el van hangolva, elkezdik játszani, amit kell, aztán észbe kapnak, hogy jaj, nem is hangoltunk, úgyhogy gyorsan hangolnak, és úgy folytatják. Joggal kapta a mű mókás melléknevét.
Annál is inkább, mert egyáltalán nem ezért hívják így. Haydn egyszerűen csak anyagot mentett. Amikor Eszterházán előadták A szórakozott című komédiát (szerzője Jean-Francois Regnard – ha mond ez valamit), Haydn kísérőzenét komponált hozzá. Méghozzá elég különös kísérőzenét, mert nagyon sok népies nyersanyagot használt föl hozzá. Aztán vagy belátta, hogy ha az utókorra is számít, akkor önállósítani kell magát, mert Regnard darabját aligha fogják évszázadok múltán is játszani, vagy csak valamit még akart kezdeni ezekkel a szép muzsikákkal, mindenesetre elkészítette az egyik legfurcsább szimfóniáját. Nekünk meg csak örülnünk kell neki.
Fertőd, Esterházy-kastély
23., szombat, 19.30