A popdalok értékes időkapszulák
2015. június 24. / Kőszeghy Béla

A tehetségek felvételekhez és koncertekhez segítése mellett vidéki klubokat, a magyar könnyű­zene exportját, valamint a zenei menedzsmentképzést is támogatja a Cseh Tamás Program, amelynek egyik alprogramja könnyűzenei örökségünk feltárásával foglalkozik. Az alprogram koor­di­ná­torát, Vass Norbertet kérdeztük.

Mit jelent számodra a popzene?
V. N.: A popdalok kultúránk fontos részét képező útjelző táblák. Generációs és személyes élmények előhívására egyaránt alkalmasak. Húsz-harminc éve Cseh Tamás-szövegeket súgtak egymás fülébe a szerelmesek, később Republic-számokkal üzentünk a rádiós kívánságműsorban, aztán Hiperkarma-dalokra lassúztunk, manapság pedig Wellhello-töredékeket írunk egymás üzenőfalára. A díszletek változnak, a jó dalok azonban olyan időkapszulák, amelyek egy egész korszakot képesek magukba zárni. Felnyitásukhoz viszont szakértőkhöz kell fordulnunk. A 2014 májusában indult Cseh Tamás Program elsősorban a jelen és a jövő hazai pop-rock mezőnyének mentorálására kon­cent­rál, fontosnak tartjuk azonban azt is, hogy a (közel)múlt nagyjaitól tanuljunk, az őszülő halántékú héroszok tudását az ifjú titánok kezébe adjuk.

Mennyire gazdag a könnyűzenei örökségünk?
V. N.: Szokás arról beszélni, hogy hazánk nem tartozik a leg­sze­ren­csé­sebb poptörténeti fejlődésű országok közé. Szerintem viszont azon túl, hogy a nincseinken kesergünk, és rámutatnunk azok okaira, fontos, hogy megismerjük a kincseinket is. Magyarország egészen im­po­záns dzsesszhagyományokkal bír például, de a rock and roll, va­la­mint a beat nagyjai is megkerülhetetlenek. És akkor szót sem ejtettünk még a föld alatti zsánerekről, az izgalmas, nem ritkán extrém vagy éppenséggel ultrapopuláris színterekről.

Milyen jellegű kutatásokat támogat a könnyűzene örökség alprogram?
V. N.: Az alprogram keretében élet- és karrierinterjúkat készítünk zenészekkel, továbbá a zeneipar döntéshozóival. Azt hiszem, egymás mellé téve színes, kaleidoszkópszerű képet rajzolnak majd könnyű­ze­nénk múltjáról ezek a beszélgetések. Az Azok a régi csibészek című poptörténeti talk show szintúgy a múltidézést szolgálja, de fontos mozaikdarabkákat jelentenek azok a könnyűzenével foglalkozó lapok is, amelyeket egy készülő online archívumunkban tervezünk közzétenni, a főváros jelentősebb klubjait bemutató „poptörténeti tanösvényünk” pedig a könnyűzene egykorvolt legendás helyszíneit mutatja majd be. Mindezeken túl tudományos igényű tanulmányok elkészítését is ösztönzi az alprogram, én pedig Dénes József, alias Dönci önéletrajzi kötetének szerkesztésén dolgozom éppen, ami szociográfiaként, esztétikatörténetként és fejlődésregényként is izgalmas olvasmányt kínál majd a leendő olvasóknak.