Jó munkák találnak meg
2015. június 24. / NM

Szabó Kimmel Tamás évek óta szabadúszó, de ez a fajta létezés egyáltalán nem ijeszti meg. Negyedik közös munkáját kezdi meg az Orlai Produkcióval, ezúttal a Hair színpadi változatának főszerepét, Bergert alakítja majd kettős szereposztásban.

Korábban mondtad, hogy manapság szüksége van egy színésznek ügynökre, ügyvédre, akik segítik, hogy profi módon menjenek a dolgok. Hogy lehet az, hogy mégse tudod soha, hogy mikor mit csinálsz. Tavaly ráadásul azt nyilatkoztad, hogy dolgozol azon, hogy ne legyél ennyire link. Hol tartasz ebben a munkában?
Sz. K. T.: Tudom, hogy mikor mit csinálok, nem hiszem, hogy ez összefügg az ügynökkérdéssel. Arra azért van szükség, hogy ne magadat pozícionáld anyagi értelemben egy tárgyaláson. Ügyvédre is szükség van, mert ebben az országban nemcsak az adott szó nem ér semmit, hanem bizony egy írott szerződés sem. Egyébként, ami fontos, abban nem vagyok link, ami nem fontos, abban igen.

Hat év nemzeti színházi tagság után szabadúszó lettél. Ez is az oka annak, hogy ennyire be van osztva az időd? Mennyivel őrültebb úgy élni, hogy nem vagy biztonságban? Egyáltalán érzed azt ennyi munka mellett, hogy nem vagy biztonságban?
Sz. K. T.: Ami változott, az az, hogy nem egy bizonyos havi fixért dolgozom. Sokkal szabadabb érzés, hogy én választhatom meg, kivel akarok dolgozni és kivel nem, hogy milyen szerepet vállalok el és milyet nem. Biztonságban érzem magam, mert jó munkák találnak meg.
Ha a társulati létre gondolsz, nincs hiányérzeted? Az Orlai Produkcióval a Hair már a negyedik előadásod. Tekinthető ez már kvázi társulati tagságnak?
Sz. K. T.: Nem hiányzik a társulati lét. Lett volna rá lehetőségem, de nem örültem volna, ha megszeretek egy társulatot, aztán jön egy új igazgató, és szétveri azt. Orlai Tiborral szeretek dolgozni és valóban sok feladatot kapok tőle, amiért nagyon hálás vagyok neki. Mivel nála nincs állandó társulat, így természetesen nem beszélhetünk társulati tagságról.

Mit jelent számodra ma a Hair, ami valami olyasmiről szól, amit már szinte nem is értünk?
Sz. K. T.: Nagyon szerettem a filmet, mert rettentő izgalmas volt a történet, a koreográfia és a zene. Az eredeti színpadi változattal az olvasópróbán találkoztam először. Teljesen más, mint a film. Számomra a háború közelsége nagyon aktuálissá teszi. A hippi részével viszont nem tudok mit kezdeni, az már rég ki lett maxolva.