2015. július 04. / Pavlovics Ágota
Május 23-án Tánchónap indult az Erkel Színházban. A programsorozat felütéseként a Magyar Nemzeti Balett történetének legnagyobb balettfotó-kiállítása nyílt meg és újra látható a szerelem kifürkészhetetlen útjait bejáró, játék a játékban balettkomédia, a Sylvia. A cím- és főszereplők kettős szereposztásban készülnek az előadásokra. A közönségkedvenc Sylviát követően Dosztojevszkij Karamazov testvérek című pszichológiai balettje kínál majd különleges élményt a balettrajongóknak. Utóbbi persze nem a klasszikus regényt követi, a jellemek kibontására fókuszál. Felméry Lilit és Aliya Tanykpayevát faggattuk.
Felméry Lili gyönyörű, vidám, nagyon fiatal nő. Törékeny teste kirobbanó energiákról árulkodik. Könnyed, mégis határozott lépésekkel járja rendkívül sikeres útját.
Eltáncolta már a balettirodalom legszebb szerepeit, aktuális évadja pazar. Május végén a Sylvia című balettben láthatjuk. Milyen feladat elé állítja a balettművészt a Delibes gyönyörű muzsikájára készült mű?
F. L.: Kihívásnak tartom és élvezem az első pillanattól kezdve. Ez a kétszer ötvenperces balettkomédia a közönség kedvence, de mi táncosok legalább annyira szeretjük és nagyon tiszteljük Seregi László munkáit, művészetét. Ami személy szerint engem illet, boldog vagyok, hogy szólószerepet táncolhatok ismét egy Seregi-balettben, bár a darab számunkra tánctechnikai és színészi kihívás. Miközben azonban a variációk megjelenítésén dolgozunk, észrevétlenül egymásra hangolódunk, összecsiszolódunk.
Mit jelent érzelmileg az Ön számára ez a szerep?
F. L.: Az emberi viszonyok, a férfi és nő közötti vonzalom bemutatása mindig izgalmas feladat. A cselekmény folyamatosan fejlődik, a darabban szereplő két pár érzelmi viszonyainak-rezdüléseinek felépítése és megélése embert próbáló munka. Ha mindehhez hozzáteszem, hogy ebben a remek koreográfiában lenyűgöző művészekkel táncolhatok együtt, mi mást mondhatnék, csodálatosan érzem magam. A Sylviában kiváló partnerekkel lépek színpadra. Hogy csak a két párt megszemélyesítő művészeket említsem, Nakamura Shoko, Kekalo Iurii és persze Leblanc Gergely, akivel már számos darabban dolgozhattam együtt. Ők és a színpadra lépő valamennyi táncos kollégám különleges tehetségek, a történet, amit együtt eljátsszunk, pedig igazán nem szokványos. Miközben megelevenedik egy ókori görög szerelmi dráma, a közönség számára láthatóvá válnak az előadó társulati tagok között szövődő szerelmi szálak – ez Seregi zsenialitása, és ettől mai ez a sztori.
Amíg Csajkovszkij a zenében, Dosztojevszkij az orosz irodalomban tette le világraszóló névjegyét. Aliya Tanykpayeva kazah származású művésznő 2012-ben kötelezte el magát a Magyar Állami Operaház mellett. Azóta a teljesség igénye nélkül láthattuk Júlia, Manon, Giselle, Tatjana, Odette-Odilia szerepét táncolni. Az érzékeny arcú, finom, halk szavú táncosnőt egyebek mellett a Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij művéből készült balettről kérdeztük.
Dosztojevszkij leghosszabb regényét bizonyára nem könnyű táncba átültetni. Ön ismeri az orosz klasszikus művét?
A. T.: Imádom Dosztojevszkij műveit, de a Karamazovokat még nem olvastam, most kezdem el. A történetet természetesen ismerem, tudom, hogy a filozófiai felfedezések végtelen tárháza, meggyőződésem, hogy éppen olyan aktuális, mint megírása idején volt. A koreográfus Boris Eifman neve garancia arra, hogy a táncosok sokat adjanak a közönségnek. Le vagyok nyűgözve a munkáitól. Eifman zseniális koreográfus és filozófus. Alkotásaiban megpróbálja feltárni az emberi lélek legmélyebb titkait. A szöveg és a koreográfia is érdekes, érzelmi gazdagodást hoz számomra az olvasás, a gondolatok érzelmek átélése. A Karamazov testvérek balettváltozata erősen hat a néző szívére, a férfitáncok karakteresek, vannak benne lüktető, feszültségterhes részek, a női vonal erotikát is hordoz, egyszerűen olyan, mint egy látványos mozi.
Hogy érzi magát Budapesten?
A. T:: Amikor Budapestre jöttem, az életem új korszaka kezdődött el. Elégedett vagyok, imádom a szerepeimet. Óriási élmény számomra, hogy az általam alakított karakterek sokszínűségének köszönhetően lehetőségem van megmutatni minden emberi érzést a színpadon. Örülök, boldog vagyok, hogy művészként mindezt megtehetem. Új és új érzésekre találok magamban. Amikor új szerepre készülök, azt a magocskát keresem, amiből elkezdhetek építkezni, amiből felépíthetem a szerepemet.
„Ha Delibes Sylvia-balettzenéje az enyém lehetett volna, vagy ha csak ismertem volna
ezt a muzsikát korábban, soha nem írtam volna meg A hattyúk tavát!”
(Csajkovszkij)
Felméry Lili gyönyörű, vidám, nagyon fiatal nő. Törékeny teste kirobbanó energiákról árulkodik. Könnyed, mégis határozott lépésekkel járja rendkívül sikeres útját.
Eltáncolta már a balettirodalom legszebb szerepeit, aktuális évadja pazar. Május végén a Sylvia című balettben láthatjuk. Milyen feladat elé állítja a balettművészt a Delibes gyönyörű muzsikájára készült mű?
F. L.: Kihívásnak tartom és élvezem az első pillanattól kezdve. Ez a kétszer ötvenperces balettkomédia a közönség kedvence, de mi táncosok legalább annyira szeretjük és nagyon tiszteljük Seregi László munkáit, művészetét. Ami személy szerint engem illet, boldog vagyok, hogy szólószerepet táncolhatok ismét egy Seregi-balettben, bár a darab számunkra tánctechnikai és színészi kihívás. Miközben azonban a variációk megjelenítésén dolgozunk, észrevétlenül egymásra hangolódunk, összecsiszolódunk. Mit jelent érzelmileg az Ön számára ez a szerep?
F. L.: Az emberi viszonyok, a férfi és nő közötti vonzalom bemutatása mindig izgalmas feladat. A cselekmény folyamatosan fejlődik, a darabban szereplő két pár érzelmi viszonyainak-rezdüléseinek felépítése és megélése embert próbáló munka. Ha mindehhez hozzáteszem, hogy ebben a remek koreográfiában lenyűgöző művészekkel táncolhatok együtt, mi mást mondhatnék, csodálatosan érzem magam. A Sylviában kiváló partnerekkel lépek színpadra. Hogy csak a két párt megszemélyesítő művészeket említsem, Nakamura Shoko, Kekalo Iurii és persze Leblanc Gergely, akivel már számos darabban dolgozhattam együtt. Ők és a színpadra lépő valamennyi táncos kollégám különleges tehetségek, a történet, amit együtt eljátsszunk, pedig igazán nem szokványos. Miközben megelevenedik egy ókori görög szerelmi dráma, a közönség számára láthatóvá válnak az előadó társulati tagok között szövődő szerelmi szálak – ez Seregi zsenialitása, és ettől mai ez a sztori.
Amíg Csajkovszkij a zenében, Dosztojevszkij az orosz irodalomban tette le világraszóló névjegyét. Aliya Tanykpayeva kazah származású művésznő 2012-ben kötelezte el magát a Magyar Állami Operaház mellett. Azóta a teljesség igénye nélkül láthattuk Júlia, Manon, Giselle, Tatjana, Odette-Odilia szerepét táncolni. Az érzékeny arcú, finom, halk szavú táncosnőt egyebek mellett a Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij művéből készült balettről kérdeztük.
Dosztojevszkij leghosszabb regényét bizonyára nem könnyű táncba átültetni. Ön ismeri az orosz klasszikus művét?
A. T.: Imádom Dosztojevszkij műveit, de a Karamazovokat még nem olvastam, most kezdem el. A történetet természetesen ismerem, tudom, hogy a filozófiai felfedezések végtelen tárháza, meggyőződésem, hogy éppen olyan aktuális, mint megírása idején volt. A koreográfus Boris Eifman neve garancia arra, hogy a táncosok sokat adjanak a közönségnek. Le vagyok nyűgözve a munkáitól. Eifman zseniális koreográfus és filozófus. Alkotásaiban megpróbálja feltárni az emberi lélek legmélyebb titkait. A szöveg és a koreográfia is érdekes, érzelmi gazdagodást hoz számomra az olvasás, a gondolatok érzelmek átélése. A Karamazov testvérek balettváltozata erősen hat a néző szívére, a férfitáncok karakteresek, vannak benne lüktető, feszültségterhes részek, a női vonal erotikát is hordoz, egyszerűen olyan, mint egy látványos mozi. Hogy érzi magát Budapesten?
A. T:: Amikor Budapestre jöttem, az életem új korszaka kezdődött el. Elégedett vagyok, imádom a szerepeimet. Óriási élmény számomra, hogy az általam alakított karakterek sokszínűségének köszönhetően lehetőségem van megmutatni minden emberi érzést a színpadon. Örülök, boldog vagyok, hogy művészként mindezt megtehetem. Új és új érzésekre találok magamban. Amikor új szerepre készülök, azt a magocskát keresem, amiből elkezdhetek építkezni, amiből felépíthetem a szerepemet.