2015. november 14. / Dercsényi Dávid
Jó rég volt, amikor Johhny Depp nemcsak a maszkmesterek szívét dobogtatta meg, hanem még azzal törődött, amire teremtették: a színészettel. Nem mintha A Karib-tenger kalózai vagy a Charlie és a csokigyár nem lenne értékelhető teljesítmény, csak a karakter elé minduntalan
beúszik egy Johnny Depp nevű színész, ahogy mondjuk Tim Burton filmjeiben is leginkább Tim Burton szokott mindenféle filmes ürügyekkel az utóbbi időkben visszaköszönni.
Ennek fényében igencsak kétesélyesnek tűnt belevágni a Fekete misébe – klasszikus maffiasztori a 70-es évek végén, 80-asok elején, megtörtént események korhű feldolgozása, komor hangvétel. James Bulger a piti maffiafőnöknél kicsit több valahol a keleti parton, nem mellesleg a testvére városházi fejes. Gyerekkori barátja, John Connolly az FBI munkatársa lesz, aki megkísérel szövetségre lépni Bulgerrel a megerősödő olasz maffia ellen. De a folyamatokat egyre nehezebb kordában tartani.
Benne van a nagy dobás meg a nagy ripacskodás esélye is.
Szerencsére inkább az előbbi sikeredett. A Fekete mise hangulata valahol a Nagymenők és a Zodiákus közötti mezsgyéken található. A részben dokumentarista jelleg megkeményíti a filmet, és ebben partner az egyébként igencsak illusztrisra sikeredett színészgárda. Hisz például a maffiózó és politikus, Johnny Depp és Benedict Cumberbatch kettősét még nem nagyon láthattuk vásznon. Még sincs jutalomjáték jellege a dolognak, még Depp is képes elég alázattal hozni a szadista, pszichopata Bulgert, akiben egyáltalán nem a brandói nagystílű maffiavezér, hanem az utcáról meggazdagodott gyökér köszön vissza.
De a pszichologizálás csapdáját is elkerüljük, semmi hivatkozás a hátsó mozgatókra, a meggyötört családi életre. A film egyszerre mozog ismerősen az erőszak terepén, ugyanakkor mellbevágó erővel jeleníti meg az irracionális vérszomjat.
Ám nem Depp vagy Cumberbatch viszi el a prímet, hanem a tényleg zseniális Joel Edgerton. Az FBI és a maffia felé kettős játékot játszó rendőr egyszerre gyenge és arrogáns, és sodródó, egyre inkább talajt vesztő karaktere minden vonásában tökéletes (tökéletes ellentéte például a Warrior – A végső menetben megformált karakterének). Ami sikerült neki, nem jött viszont össze Peter Sarsgaardnak, aki túljátssza a drogos verőgép szerepét.
A Fekete mise mindenképpen tisztességes munka, vélhetően mert ragaszkodott ahhoz, amit akart. Nagy erénye, hogy egyben tud maradni, nem törik meg a hangulata, és Kevin Bacontől Dakota Johnsonig kordában tudja tartani a színészeit. Depp persze nem maradhatott rendes maszkmesteri munka nélkül, leginkább a Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompsonára hasonlít. De szerencsére nem ez a lényeg – Deppet alig látjuk, Bulgert viszont annál többször.
Fekete mise (16)
(Black Mass)
Amerikai, feliratos film
Rendező: Scott Cooper
Főszereplők: Johnny Depp, Joel Edgerton, Dakota Johnson, Benedict Cumberbatch, Juno Temple, Peter Sarsgaard, Kevin Bacon
122 perc
Forgalmazó: InterCom
Bemutató: 11. 12.
beúszik egy Johnny Depp nevű színész, ahogy mondjuk Tim Burton filmjeiben is leginkább Tim Burton szokott mindenféle filmes ürügyekkel az utóbbi időkben visszaköszönni.
Ennek fényében igencsak kétesélyesnek tűnt belevágni a Fekete misébe – klasszikus maffiasztori a 70-es évek végén, 80-asok elején, megtörtént események korhű feldolgozása, komor hangvétel. James Bulger a piti maffiafőnöknél kicsit több valahol a keleti parton, nem mellesleg a testvére városházi fejes. Gyerekkori barátja, John Connolly az FBI munkatársa lesz, aki megkísérel szövetségre lépni Bulgerrel a megerősödő olasz maffia ellen. De a folyamatokat egyre nehezebb kordában tartani.
Benne van a nagy dobás meg a nagy ripacskodás esélye is.
Szerencsére inkább az előbbi sikeredett. A Fekete mise hangulata valahol a Nagymenők és a Zodiákus közötti mezsgyéken található. A részben dokumentarista jelleg megkeményíti a filmet, és ebben partner az egyébként igencsak illusztrisra sikeredett színészgárda. Hisz például a maffiózó és politikus, Johnny Depp és Benedict Cumberbatch kettősét még nem nagyon láthattuk vásznon. Még sincs jutalomjáték jellege a dolognak, még Depp is képes elég alázattal hozni a szadista, pszichopata Bulgert, akiben egyáltalán nem a brandói nagystílű maffiavezér, hanem az utcáról meggazdagodott gyökér köszön vissza.
De a pszichologizálás csapdáját is elkerüljük, semmi hivatkozás a hátsó mozgatókra, a meggyötört családi életre. A film egyszerre mozog ismerősen az erőszak terepén, ugyanakkor mellbevágó erővel jeleníti meg az irracionális vérszomjat.
Ám nem Depp vagy Cumberbatch viszi el a prímet, hanem a tényleg zseniális Joel Edgerton. Az FBI és a maffia felé kettős játékot játszó rendőr egyszerre gyenge és arrogáns, és sodródó, egyre inkább talajt vesztő karaktere minden vonásában tökéletes (tökéletes ellentéte például a Warrior – A végső menetben megformált karakterének). Ami sikerült neki, nem jött viszont össze Peter Sarsgaardnak, aki túljátssza a drogos verőgép szerepét.
A Fekete mise mindenképpen tisztességes munka, vélhetően mert ragaszkodott ahhoz, amit akart. Nagy erénye, hogy egyben tud maradni, nem törik meg a hangulata, és Kevin Bacontől Dakota Johnsonig kordában tudja tartani a színészeit. Depp persze nem maradhatott rendes maszkmesteri munka nélkül, leginkább a Félelem és reszketés Las Vegasban Hunter S. Thompsonára hasonlít. De szerencsére nem ez a lényeg – Deppet alig látjuk, Bulgert viszont annál többször.
Fekete mise (16)
(Black Mass)
Amerikai, feliratos film
Rendező: Scott Cooper
Főszereplők: Johnny Depp, Joel Edgerton, Dakota Johnson, Benedict Cumberbatch, Juno Temple, Peter Sarsgaard, Kevin Bacon
122 perc
Forgalmazó: InterCom
Bemutató: 11. 12.