A hamisító
2015. december 18. / G. I.

Se szeri, se száma az olyan bűnfilmeknek, amikben furmányos betöréssel-rablással kell valami drágát megszerezni, ami nem megy oda-vissza átvágások nélkül, és többnyire egy nagy utolsó akcióban kényszerül (mert kényszerítik) részt venni a jó útra szándékozni térő főhős.

A tévéfilmeken és szériaepizódokon edződött Philip Martin rendező ezt azzal kívánja megfejelni, hogy a krimit családi drámába ágyazza, ahol a fiúgyermek rákos beteg, az övéit elhagyó anya kábítószerfüggő, az apa pedig önerőből eltékozolt tehetség. Ötéves börtönbüntetéséből mindössze tíz hónapja maradt Raymond Cutternek (John Travolta), amikor ügyvédje révén megkéri gengszter ismerősét, hogy hozza ki. Megtörténik, de ára van: Raymondnak el kell lopnia a bostoni szép­mű­vé­szetiből Claude Monet egy festményét. Ezt pedig úgy teheti meg, ha lemásolja: nem nagy ügy, hiszen hősünk a földkerekség egyik legjobb képhamisítója. További szereplők: Cutter rákos fia (Tye Sheridan), egy mogorva (és nyugdíjba vonult, kisstílű tolvaj) nagyapa (Christopher Plummer), egy lelépett anya (Jennifer Ehle). A Cutter fiúk összefognak, hogy megvalósítsák a Nagy Tervet, a nagyapa, az apa és az unoka csapata kiegészül a családi jó baráttal (Owen Burke), miközben az FBI Paisley nyomozó (Abigail Spencer) vezette egysége árgus szemekkel figyel.
A film egyik tanulsága, hogy mind Plummer, mind Sheridan korosztálya egyik legjobb színésze, ők egy alig közepes forgatókönyvből és figurából is kihozzák a legtöbbet. Travolta nem. Ifjúkori aranykorszaka és a Tarantinónak köszönhető másodvirágzása után nem tud átütőt mutatni. Csak néz, ugyanazzal a tekintettel. A néző is. Kissé unottan.

DVD
Kritika (2)