Szemléletváltás
2016. január 28. / IM

Ez itt nem az Örkény-féle egyperces bevezetőjének perspektívaváltása, ahol a szerző azt ja­va­sol­ja, mély terpeszállásba állva dugjuk át fejünket a lábunk között, és úgy nézzünk körül.

Carol S. Dweck, a Stanford pszichológiaprofesszora ennél fizikailag kevésbé megterhelőt javasol, jelesül azt, hogy a sikeresség érdekében szakadjunk el a rögzült szemléletmódtól, ne tekintsük végleges adott­ság­nak a tehetségünk, tehetségtelenségünk mértékét. Számtalan példán és területen bizonyítja kutatásainak eredményét: akik nem hisznek abban, hogy fejlődhetnek, tanulhatnak, egy bizonyos ponton megrekednek, kudarcélmények érik őket, ráadásul ezekért a kudarcért mindig mást kell hibáztatniuk, mert azt biztosan nem látják be, hogy nem edzettek, nem gyakoroltak, nem tanultak eleget az elő­re­lé­pés­hez.
A kultúra, a sport, az üzleti élet és a magánélet területeiről is kapjuk az intő és a követendő példákat: a zenei csodagyerek, akit idővel leköröznek a többet gyakorló, de zseninek azért nem számító kortársai, a kiváló teniszező, aki képtelen elviselni a vereséget, a bukott cégvezető, aki nem képes stratégiát váltani. Velük szemben állnak azok, akik kihívásnak tekintik a nehezen megoldható feladatokat, akik nem keserednek el, ha valamilyen távoli célért sokkal többet kell tenniük, akik nem adják fel az első kudarcélmények után, hanem inkább inspirálónak tartják ezeket. Dweck könyvének egyetlen hátránya, hogy ezt a fenti tételt kicsit túlragozza, ennél kevesebb oldalról és oldalból is megérthető állításának veleje. Vagy tömörebben kellett volna fogalmaznia, vagy valamivel több állítást belezsúfolnia a kötetbe, amely így kicsit keveset markol.
Kritika (3)
HVG Könyvek
405 oldal / 3900 Ft