2016. január 28. /
Hagyományteremtő és újító szándékkal vezettük be 2014-ben, a debreceni Csokonai Színházban színházpedagógiai programunkat, mellyel Debrecen és a szűkebb régió oktatási intézményeit szeretnénk elérni.
Olyan oktatási csomagot kínálunk, ami az iskolai tanrendhez igazítható és az iskolai tanórák keretei közé illeszthető. Igyekszünk szorosabb együttműködést kialakítani az általános és középiskolákkal, és elősegíteni azt a folyamatot, melynek során a fiatalok színházértő, színházszerető, önállóan gondolkodó felnőttekké válnak.
Elsődleges célunk, hogy segítsük a diákokat az előadás befogadásában, feldolgozásában. Ezáltal nézőből aktív résztvevővé válnak, így a befogadás élménye is intenzívebb lesz. A vezetett foglakozásokon nem pusztán mint megfigyelők, hanem mint partnerek jelennek meg, akik közbeszólhatnak, kérdezhetnek, magyarázhatnak, véleményezhetnek, együtt gondolkodhatnak és játszhatnak a foglakozást vezető színházpedagógusokkal.
Miből áll a CSIP?
• Három lépcső
A háromlépcsős színházi nevelési program keretein belül egy-egy előadásra reflektálunk. Mindenkivel előfordult már, hogy úgy ült be egy előadásra, hogy hosszú percekbe telt, mire oda tudott figyelni a színészekre, a cselekményre, az előadást követően pedig szeretett volna még egy kicsit beszélgetni valakivel, megosztani azt, amit előhívott benne a darab. Ezt a folyamatot szeretnék segíteni azzal, hogy egy-egy előadás előtt elmegyünk egy iskolába, és egy osztállyal belemerülünk az előadás világába a drámapedagógia eszköztárát használva. A közös színházi élmény után pedig a színpadon, az előadás terében közösen gondolkodunk, vitázunk, érvelünk a látottakról.
Foglalkozásvezető: Gemza Melinda, Krajcsi Nikolett.
• Verona, 1301
A 2015/16-os évadban először került be a Csokonai Színház repertoárjába osztálytermi színházi nevelési előadás. A programmal iskolákba, osztálytermekbe megyünk, a színpadot és a nézőteret a diákok termében alakítjuk ki. Ebben az évadban Rómeó és Júlia történetét visszük el a 14-19 évesekhez. Az előadásban három színész játszik, akik egy kerettörténet szereplőiként mesélik el a veronai fiatalok tragédiáját. Az előadást interaktív játékokkal szakítjuk meg, hogy az osztályközösséggel közösen gondolkodjunk azokról a kérdésekről, amiket a történet szereplői körüljárnak. Az osztálytermi színházi nevelési előadás rendkívül friss és impulzív műfaja a színházi nevelési területnek, lehetővé teszi, hogy a fiatalok saját környezetükben, aktív részvétellel tapasztalhassák meg a színház és a színházban felmerülő problémák, kérdések szerepét az életükben.
Író-rendező: Madák Zsuzsanna.
Játsszák: Edelényi Vivien, Kiss Gergely Máté, Vranyecz Artúr.
Foglalkozásvezető: Gemza Melinda.
Színházi nevelési konzulensek: Bethlenfalvy Ádám, Cziboly Ádám (InSite Drama).
• Ifjúsági opera-keresztmetszet
Ebben az évadban igazi csemegét, új nézőpontot kínálunk a fiataloknak a zenés műfaj területén is az opera-keresztmetszet előadással. Az opera nehezen befogadható műfajként él a köztudatban. Mi erre szeretnénk rácáfolni a Szerelmi bájital ifjúsági változatával. Hisszük, hogy a zene hatalma, az érzelmekkel teli, fordulatos cselekményű történet a gyerekek számára is kulcsokat ad ehhez a megkerülhetetlen, klasszikus műfajhoz. A Szerelmi bájital rövidített, közérthetőbb formában, de dramaturgiájában sértetlenül jelenik meg a színpadon a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara magánének szakos hallgatóinak előadásában.
• Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
A darab zenei világát Szabó Balázs alkotta, aki érzékeny, tündelátta varázslatot teremt. Az előadásban a negyedéves kaposvári színészosztály hallgatói mellett Mirígy szerepét Ráckevei Anna alakítja.
Az előadásról Fige Attila, a rendező mesél:
„A Csongor és Tünde nehéz anyag. Amellett, hogy gyönyörű költői képeket fest és remek humora van, sok régi és bonyolult kifejezést találunk benne, amik a mai fiatalok életében már nincsenek. A cselekmény is szövevényes, snittszerűen ugrálnak benne a jelenetek. Ez utóbbit megpróbáljuk kihasználni. A nehéz szavaktól, nyelvi fordulatoktól úgy váltunk meg, hogy érthető maradt a szituáció és a szándék. A Csongor és Tünde tele van olyan helyzetekkel, amiket le lehet fordítani a mai életre, úgy, hogy bármelyik fiatallal vagy felnőttel megtörténhetne. Olyan pörgős előadást akarok a fiataloknak mutatni, ami végig érdekes, és kedvet kapnak ahhoz, hogy elolvassák a Csongor és Tündét.”
Olyan oktatási csomagot kínálunk, ami az iskolai tanrendhez igazítható és az iskolai tanórák keretei közé illeszthető. Igyekszünk szorosabb együttműködést kialakítani az általános és középiskolákkal, és elősegíteni azt a folyamatot, melynek során a fiatalok színházértő, színházszerető, önállóan gondolkodó felnőttekké válnak.
Elsődleges célunk, hogy segítsük a diákokat az előadás befogadásában, feldolgozásában. Ezáltal nézőből aktív résztvevővé válnak, így a befogadás élménye is intenzívebb lesz. A vezetett foglakozásokon nem pusztán mint megfigyelők, hanem mint partnerek jelennek meg, akik közbeszólhatnak, kérdezhetnek, magyarázhatnak, véleményezhetnek, együtt gondolkodhatnak és játszhatnak a foglakozást vezető színházpedagógusokkal.
Miből áll a CSIP?
• Három lépcső
A háromlépcsős színházi nevelési program keretein belül egy-egy előadásra reflektálunk. Mindenkivel előfordult már, hogy úgy ült be egy előadásra, hogy hosszú percekbe telt, mire oda tudott figyelni a színészekre, a cselekményre, az előadást követően pedig szeretett volna még egy kicsit beszélgetni valakivel, megosztani azt, amit előhívott benne a darab. Ezt a folyamatot szeretnék segíteni azzal, hogy egy-egy előadás előtt elmegyünk egy iskolába, és egy osztállyal belemerülünk az előadás világába a drámapedagógia eszköztárát használva. A közös színházi élmény után pedig a színpadon, az előadás terében közösen gondolkodunk, vitázunk, érvelünk a látottakról.
Foglalkozásvezető: Gemza Melinda, Krajcsi Nikolett.
• Verona, 1301
A 2015/16-os évadban először került be a Csokonai Színház repertoárjába osztálytermi színházi nevelési előadás. A programmal iskolákba, osztálytermekbe megyünk, a színpadot és a nézőteret a diákok termében alakítjuk ki. Ebben az évadban Rómeó és Júlia történetét visszük el a 14-19 évesekhez. Az előadásban három színész játszik, akik egy kerettörténet szereplőiként mesélik el a veronai fiatalok tragédiáját. Az előadást interaktív játékokkal szakítjuk meg, hogy az osztályközösséggel közösen gondolkodjunk azokról a kérdésekről, amiket a történet szereplői körüljárnak. Az osztálytermi színházi nevelési előadás rendkívül friss és impulzív műfaja a színházi nevelési területnek, lehetővé teszi, hogy a fiatalok saját környezetükben, aktív részvétellel tapasztalhassák meg a színház és a színházban felmerülő problémák, kérdések szerepét az életükben.
Író-rendező: Madák Zsuzsanna.
Játsszák: Edelényi Vivien, Kiss Gergely Máté, Vranyecz Artúr.
Foglalkozásvezető: Gemza Melinda.
Színházi nevelési konzulensek: Bethlenfalvy Ádám, Cziboly Ádám (InSite Drama).
• Ifjúsági opera-keresztmetszet
Ebben az évadban igazi csemegét, új nézőpontot kínálunk a fiataloknak a zenés műfaj területén is az opera-keresztmetszet előadással. Az opera nehezen befogadható műfajként él a köztudatban. Mi erre szeretnénk rácáfolni a Szerelmi bájital ifjúsági változatával. Hisszük, hogy a zene hatalma, az érzelmekkel teli, fordulatos cselekményű történet a gyerekek számára is kulcsokat ad ehhez a megkerülhetetlen, klasszikus műfajhoz. A Szerelmi bájital rövidített, közérthetőbb formában, de dramaturgiájában sértetlenül jelenik meg a színpadon a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kara magánének szakos hallgatóinak előadásában.
• Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
A darab zenei világát Szabó Balázs alkotta, aki érzékeny, tündelátta varázslatot teremt. Az előadásban a negyedéves kaposvári színészosztály hallgatói mellett Mirígy szerepét Ráckevei Anna alakítja.
Az előadásról Fige Attila, a rendező mesél:
„A Csongor és Tünde nehéz anyag. Amellett, hogy gyönyörű költői képeket fest és remek humora van, sok régi és bonyolult kifejezést találunk benne, amik a mai fiatalok életében már nincsenek. A cselekmény is szövevényes, snittszerűen ugrálnak benne a jelenetek. Ez utóbbit megpróbáljuk kihasználni. A nehéz szavaktól, nyelvi fordulatoktól úgy váltunk meg, hogy érthető maradt a szituáció és a szándék. A Csongor és Tünde tele van olyan helyzetekkel, amiket le lehet fordítani a mai életre, úgy, hogy bármelyik fiatallal vagy felnőttel megtörténhetne. Olyan pörgős előadást akarok a fiataloknak mutatni, ami végig érdekes, és kedvet kapnak ahhoz, hogy elolvassák a Csongor és Tündét.”