2008. szeptember 04. / Wágner Gábor
A Kaukázus zenekar 4 év alatt a viszonylagos ismeretlenségből a széles körű népszerűségig jutott. Elsősorban tehetségüknek köszönhetik a dolgot,
de kellett hozzá azért némi szerencse is. Kardos-Horváth János frontemberrel beszélgettem.
Jelenleg mekkora helyet vagytok képesek megtölteni?
K-H. J.: Ez változó. A fesztiválközönség nagyobb, mint egy klubé, de ők nem feltétlenül miattunk jönnek oda, viszont megnéznek bennünket. Az idei Volton nagyjából 1500 ember volt a koncertünkön. A Gödört már megtöltjük – ami olyan 6–700 embert jelent –, az A38 hajót pedig majdnem. Vidéken hálásabb a közönség, viszont kisebb, és több idő meg munka szükséges, menni kell hozzájuk ősszel meg tavasszal is, a szinten tartás végett.
Szerinted miért lettetek ilyen gyorsan és ennyire népszerűek?
K-H. J.: Már a kezdet kezdetén úgy építettük fel a dolgot, hogy menjen minden magától, természetesen. Semmit nem akartunk erőltetni. Tatabányán tanultam fősulin, Fűrész Gábor meg ott oktatott. Felléptem az iskola kulturális rendezvényein, neki tetszett, amit csináltam, így elkezdtünk közösen dolgozni. Tatabányán vettük fel az első számainkat. Amikor összejött egy nagylemeznyi anyag, amit másfél év alatt rögzítettünk, eszünkbe se jutott, hogy keressünk kiadót hozzá, hanem egyből feltettük az internetre. A linket meg elküldtük egy csomó helyre, például a Kispálnak meg a Pál Utcai Fiúknak. Lecsónak nagyon bejöttünk, és nagy részben ez irányította ránk a figyelmet, ami a sűrű koncertezésnek is köszönhetően egyre csak nőtt. Aztán a második, MIR című lemezünk után jött egy kis megtorpanás, amikor majdnem felbomlott a Kaukázus.
De mégis egyben maradt, és elkészítettétek az Amerika nem hazudik című albumotokat 2006-ban, amivel a változást megéltétek. Most milyen passzban van a zenekar?
K-H. J.: Izgalmas időszakot élünk, bár most is sok minden változik körülöttünk. Az alternatív rockzenélésből – ami azt jelentette, hogy próbák és tudatosság nélkül zenéltünk, minden koncertünk más volt – jutottunk el az átgondolt zenélésbe. Az ismertséggel együtt járt, hogy változtassunk a koncepción, a tartalmi forradalmiság mellé kellett a formai is. Úgyhogy például most már jó ideje ugyanazt a programot játsszuk a koncertjeinken. Ez a formai váltás maga után vonta, hogy a próbákra és a stúdiózásra is nagyobb gondot fordítsunk, más munkamódszert követelt, ami pedig a zenekari tagságon változtatott, új szóló- és basszusgitárosunk lett. A Kaukázus eddigi basszistája, Fűrész – aki nagyon nagy zenei entitás – előlépett szólógitárossá, a helyére pedig egy új basszusgitáros került. Fűrész egyébként nagyon lelkesen vágott neki a kihívásnak, vett egy csomó új felszerelést, még a Radioheadnek is írt e-mailt egy pedállal kapcsolatban. Jó fejek voltak, mert visszaírtak, úgyhogy most már nekünk is van olyan pedálunk, mint a Radioheadnek.
Hova tudnád elhelyezni a Kaukázust a hazai zenekarok között?
K-H. J.: Először azt írták rólunk, hogy nincsenek elképzeléseink, csupán egy Kispál-klón vagyunk, és pár éven belül szétesünk az eredetiséghiány miatt. Ezt lehetne boncolgatni, de szerintem nincs értelme. Mi egyszerűen csak azt a hagyományt folytatjuk, amit például a Bereményi Géza – Cseh Tamás páros, meg Lovasiék is képviselnek.
A lemezeitek ingyen letölthetők az oldalatokról. Ez a jövőben is így marad, vagy most, hogy már ismertek kezdtek lenni, megkerestek egy kiadót?
K-H. J.: Ezen nem akarunk változtatni. A 2006-os, Amerika nem hazudik című, harmadik nagylemezünket körbeküldtük a kiadóknak, de egyik se válaszolt. Most ketten is bejelentkeztek, viszont már nem akarunk elszerződni sehová. Marad a netes letöltés, úgyis mindenki letölt. Ettől függetlenül lesz egy szerzői kiadásban, fizikai formában is megjelenő albumunk még az idén, de nem sorlemez, hanem valamiféle átfogó gyűjtemény az eddigiekből – úgyis érdemes lenne pár régi számunkat újrarögzíteni – meg némi hozzáadott érték.
Teljesen új anyag nem is várható?
K-H. J.: Lesz az is, épp itt van az ideje, elvégre korábban évente csináltunk nagylemezt. Áprilisban készültünk el a Szalai Éva EP-vel, aminek a nagylemeznyire bővített verzióját tervezzük az őszre, plusz hat dallal. Majd le lehet tölteni. De aztán könnyen lehet, hogy ezt és a tervezett válogatást egybetesszük, és duplaalbumot adunk ki. Bármi lesz is, legkésőbb karácsonyra jó lenne mindent összehozni.
Ha jól tudom, ősszel részt vesztek egy színházi produkcióban is.
K-H. J.: Toepler Zoltán és ifjabb Sebő Ferenc reality színházának új darabjához készítettünk zenét, aminek Geci a címe. Nagyon vicces darab, Madách Imre Az ember tragédiáját dolgozták át pornós környezetre. Durva humor, de nagyon erős. A Sirályban lesz az ősbemutató szeptember 27-én, este 8-kor.
Idén egyébként felkerült már egy nagylemez az oldalatokra, igaz rendhagyó anyaggal. A Merte verslemez…
K-H. J.: A fórumba nagyon sokan küldtek verseket, egészen jókat, volt bennük tűz meg eredeti gondolat. Úgyhogy csináltunk ezeknek egy Merte című topicot, ami odáig fajult, hogy nagyon jól sikerült felolvasásokat, szeánszokat is szerveztünk. Akkor jött az ötlet, hogy az írásokból készíthetnénk egy lemezt. A leválogatott verseket elküldtük Ónodi Eszternek meg Rába Rolandnak. Ők felmondták a költeményeket, mi pedig akusztikusan előadott Kaukázus-dalokat helyeztünk közéjük.
Augusztus 19-én kaptál egy Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet, mint a Kaukázus együttes frontembere. Meglepő, viszont gratulálunk.
K-H. J.: Köszönöm. Minket is meglepett, a társadalomkritikus és ökotudatos szövegekért, a zenekar zöld munkásságáért kaptam. Bementem a Parlamentbe, és olyan toalettekbe ütköztem, mint az Operettszínházban szombat délután.
Te miben feszítettél?
K-H. J.: Az esküvői öltönyömben.
de kellett hozzá azért némi szerencse is. Kardos-Horváth János frontemberrel beszélgettem. Jelenleg mekkora helyet vagytok képesek megtölteni?
K-H. J.: Ez változó. A fesztiválközönség nagyobb, mint egy klubé, de ők nem feltétlenül miattunk jönnek oda, viszont megnéznek bennünket. Az idei Volton nagyjából 1500 ember volt a koncertünkön. A Gödört már megtöltjük – ami olyan 6–700 embert jelent –, az A38 hajót pedig majdnem. Vidéken hálásabb a közönség, viszont kisebb, és több idő meg munka szükséges, menni kell hozzájuk ősszel meg tavasszal is, a szinten tartás végett.
Szerinted miért lettetek ilyen gyorsan és ennyire népszerűek?
K-H. J.: Már a kezdet kezdetén úgy építettük fel a dolgot, hogy menjen minden magától, természetesen. Semmit nem akartunk erőltetni. Tatabányán tanultam fősulin, Fűrész Gábor meg ott oktatott. Felléptem az iskola kulturális rendezvényein, neki tetszett, amit csináltam, így elkezdtünk közösen dolgozni. Tatabányán vettük fel az első számainkat. Amikor összejött egy nagylemeznyi anyag, amit másfél év alatt rögzítettünk, eszünkbe se jutott, hogy keressünk kiadót hozzá, hanem egyből feltettük az internetre. A linket meg elküldtük egy csomó helyre, például a Kispálnak meg a Pál Utcai Fiúknak. Lecsónak nagyon bejöttünk, és nagy részben ez irányította ránk a figyelmet, ami a sűrű koncertezésnek is köszönhetően egyre csak nőtt. Aztán a második, MIR című lemezünk után jött egy kis megtorpanás, amikor majdnem felbomlott a Kaukázus.
De mégis egyben maradt, és elkészítettétek az Amerika nem hazudik című albumotokat 2006-ban, amivel a változást megéltétek. Most milyen passzban van a zenekar?
K-H. J.: Izgalmas időszakot élünk, bár most is sok minden változik körülöttünk. Az alternatív rockzenélésből – ami azt jelentette, hogy próbák és tudatosság nélkül zenéltünk, minden koncertünk más volt – jutottunk el az átgondolt zenélésbe. Az ismertséggel együtt járt, hogy változtassunk a koncepción, a tartalmi forradalmiság mellé kellett a formai is. Úgyhogy például most már jó ideje ugyanazt a programot játsszuk a koncertjeinken. Ez a formai váltás maga után vonta, hogy a próbákra és a stúdiózásra is nagyobb gondot fordítsunk, más munkamódszert követelt, ami pedig a zenekari tagságon változtatott, új szóló- és basszusgitárosunk lett. A Kaukázus eddigi basszistája, Fűrész – aki nagyon nagy zenei entitás – előlépett szólógitárossá, a helyére pedig egy új basszusgitáros került. Fűrész egyébként nagyon lelkesen vágott neki a kihívásnak, vett egy csomó új felszerelést, még a Radioheadnek is írt e-mailt egy pedállal kapcsolatban. Jó fejek voltak, mert visszaírtak, úgyhogy most már nekünk is van olyan pedálunk, mint a Radioheadnek.
Hova tudnád elhelyezni a Kaukázust a hazai zenekarok között?
K-H. J.: Először azt írták rólunk, hogy nincsenek elképzeléseink, csupán egy Kispál-klón vagyunk, és pár éven belül szétesünk az eredetiséghiány miatt. Ezt lehetne boncolgatni, de szerintem nincs értelme. Mi egyszerűen csak azt a hagyományt folytatjuk, amit például a Bereményi Géza – Cseh Tamás páros, meg Lovasiék is képviselnek.
A lemezeitek ingyen letölthetők az oldalatokról. Ez a jövőben is így marad, vagy most, hogy már ismertek kezdtek lenni, megkerestek egy kiadót?
K-H. J.: Ezen nem akarunk változtatni. A 2006-os, Amerika nem hazudik című, harmadik nagylemezünket körbeküldtük a kiadóknak, de egyik se válaszolt. Most ketten is bejelentkeztek, viszont már nem akarunk elszerződni sehová. Marad a netes letöltés, úgyis mindenki letölt. Ettől függetlenül lesz egy szerzői kiadásban, fizikai formában is megjelenő albumunk még az idén, de nem sorlemez, hanem valamiféle átfogó gyűjtemény az eddigiekből – úgyis érdemes lenne pár régi számunkat újrarögzíteni – meg némi hozzáadott érték.
Teljesen új anyag nem is várható?
K-H. J.: Lesz az is, épp itt van az ideje, elvégre korábban évente csináltunk nagylemezt. Áprilisban készültünk el a Szalai Éva EP-vel, aminek a nagylemeznyire bővített verzióját tervezzük az őszre, plusz hat dallal. Majd le lehet tölteni. De aztán könnyen lehet, hogy ezt és a tervezett válogatást egybetesszük, és duplaalbumot adunk ki. Bármi lesz is, legkésőbb karácsonyra jó lenne mindent összehozni.
Ha jól tudom, ősszel részt vesztek egy színházi produkcióban is.
K-H. J.: Toepler Zoltán és ifjabb Sebő Ferenc reality színházának új darabjához készítettünk zenét, aminek Geci a címe. Nagyon vicces darab, Madách Imre Az ember tragédiáját dolgozták át pornós környezetre. Durva humor, de nagyon erős. A Sirályban lesz az ősbemutató szeptember 27-én, este 8-kor.
Idén egyébként felkerült már egy nagylemez az oldalatokra, igaz rendhagyó anyaggal. A Merte verslemez…
K-H. J.: A fórumba nagyon sokan küldtek verseket, egészen jókat, volt bennük tűz meg eredeti gondolat. Úgyhogy csináltunk ezeknek egy Merte című topicot, ami odáig fajult, hogy nagyon jól sikerült felolvasásokat, szeánszokat is szerveztünk. Akkor jött az ötlet, hogy az írásokból készíthetnénk egy lemezt. A leválogatott verseket elküldtük Ónodi Eszternek meg Rába Rolandnak. Ők felmondták a költeményeket, mi pedig akusztikusan előadott Kaukázus-dalokat helyeztünk közéjük.
Augusztus 19-én kaptál egy Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet, mint a Kaukázus együttes frontembere. Meglepő, viszont gratulálunk.
K-H. J.: Köszönöm. Minket is meglepett, a társadalomkritikus és ökotudatos szövegekért, a zenekar zöld munkásságáért kaptam. Bementem a Parlamentbe, és olyan toalettekbe ütköztem, mint az Operettszínházban szombat délután.
Te miben feszítettél?
K-H. J.: Az esküvői öltönyömben.