2016. május 09. / Bóta Gábor
Bíró Lajos húzónév a gasztronómiában, sztár a séfek és a vendégek között. Tévében, rádióban is mondja a magáét, gyakran szapulja a magyar éttermi közállapotokat, nem csinál titkot a véleményéből. Könyvének is az a címe, hogy Sok vagyok, és időnként tényleg az. Mer sok lenni, de ezt leggyakrabban sármosan, élvezettel teli gonoszkodó humorral teszi. Rendszerint folyik belőle a szó, anekdoták tömkelege ömlik belőle elő.
Hogy némiképp többet engedhet meg magának, mint más, arra ott van aranyfedezetként az esténként mindig dugig lévő Bock Bisztró. És pár éve már a Svábhegyen is nyitott magának egy vendéglőt. Bírónak a vagányságában és a fantáziájában van a fő ereje, na persze a biztos szakmai tudásán kívül. Kéthetente újabb és újabb ételekkel rukkol elő. Akár felhasznál fület, farkat, belsőséget, nem csupán divatosan drága alapanyagokat, és első hangzásra gyakran őrültségnek tűnő dolgokat kreál belőlük. Olyasmit, amiről az ember esetleg azt gondolja, hogy ilyet a szájába nem vesz, de csak furdalja a kíváncsiság, hogy mégis milyen az, és az a vicc, hogy bizony az esetek többségében igencsak jó. Sokan lesik az interneten, hogy na már megint mit talált ki.
Őrültségeknek látszó ételek garmadáját ettem már nála, az egyik közülük hosszú évek óta fönt ragadt a napi ajánlatok között a fekete táblán, ahol különben tényleg újdonságok szerepelnek. De az ökörpofa malacfülével, aminek hallatára először égnek állt a hajam, aztán nem bírtam ki, hogy ne kóstoljam meg, és bizony igen figyelemre méltó, szinte a vendéglő védjegyévé vált. Bíró amúgy szereti, ha a vendég meglepődik, amikor meglátja a kínálatot, és mivel igencsak sok a törzsvendég, illik újabb és újabb fantáziadús ötletekkel előrukkolni. Általában először vizuális alapon képzeli el a különböző fogásokat. Sok szakkönyvet, újságot olvas, és ha valami megtetszik neki, azt tovább variálja. Meg aztán nagy motoros volt, többször végigszáguldott Európán, temérdek Michelin-csillagos étteremnél megállt, és az ott tapasztaltakat is továbbgondolta. Alapszabály, hogy semmit nem másol egy az egyben, hanem társaival együtt beindítja a fantáziáját.
Az első magyar kínai étteremnek, az Andrássy úton megboldogult Aranysárkánynak a séfje volt valaha. Akkor is mert újat tanulni. Azt csiripelik a verebek, hogy májusban megint valami újra készül. Változatlanul nem fér a bőrébe. Irigylésre méltóan tele van energiával és tettvággyal.
Hogy némiképp többet engedhet meg magának, mint más, arra ott van aranyfedezetként az esténként mindig dugig lévő Bock Bisztró. És pár éve már a Svábhegyen is nyitott magának egy vendéglőt. Bírónak a vagányságában és a fantáziájában van a fő ereje, na persze a biztos szakmai tudásán kívül. Kéthetente újabb és újabb ételekkel rukkol elő. Akár felhasznál fület, farkat, belsőséget, nem csupán divatosan drága alapanyagokat, és első hangzásra gyakran őrültségnek tűnő dolgokat kreál belőlük. Olyasmit, amiről az ember esetleg azt gondolja, hogy ilyet a szájába nem vesz, de csak furdalja a kíváncsiság, hogy mégis milyen az, és az a vicc, hogy bizony az esetek többségében igencsak jó. Sokan lesik az interneten, hogy na már megint mit talált ki.
Őrültségeknek látszó ételek garmadáját ettem már nála, az egyik közülük hosszú évek óta fönt ragadt a napi ajánlatok között a fekete táblán, ahol különben tényleg újdonságok szerepelnek. De az ökörpofa malacfülével, aminek hallatára először égnek állt a hajam, aztán nem bírtam ki, hogy ne kóstoljam meg, és bizony igen figyelemre méltó, szinte a vendéglő védjegyévé vált. Bíró amúgy szereti, ha a vendég meglepődik, amikor meglátja a kínálatot, és mivel igencsak sok a törzsvendég, illik újabb és újabb fantáziadús ötletekkel előrukkolni. Általában először vizuális alapon képzeli el a különböző fogásokat. Sok szakkönyvet, újságot olvas, és ha valami megtetszik neki, azt tovább variálja. Meg aztán nagy motoros volt, többször végigszáguldott Európán, temérdek Michelin-csillagos étteremnél megállt, és az ott tapasztaltakat is továbbgondolta. Alapszabály, hogy semmit nem másol egy az egyben, hanem társaival együtt beindítja a fantáziáját.
Az első magyar kínai étteremnek, az Andrássy úton megboldogult Aranysárkánynak a séfje volt valaha. Akkor is mert újat tanulni. Azt csiripelik a verebek, hogy májusban megint valami újra készül. Változatlanul nem fér a bőrébe. Irigylésre méltóan tele van energiával és tettvággyal.