A tánc felszabadítja a lelkünket
2016. június 13. / Pavlovics Ágota

Hét nap alatt félszáz produkciót kínál a XII. Magyar Táncfesztivál Győrben június 20–26. között. A hagyományoknak megfelelően a rendezvénysorozat gerincét az elmúlt év legjobb hazai tánc­pro­duk­ciói képezik. Kiss János, a Győri Balett és a fesztivál igazgatója éppen olyan szenvedéllyel
beszélt a fesztiválról, mint amilyen táncos volt izzó Napként pályája elején Markó Iván A Nap szerettei című szépségesművében.

Tavaly közel harminc produkció szerepelt a Magyar Táncfesztivál prog­ram­já­ban, idén félszáz, mi történt?
K. J.: Röviden azt mondhatom, ez a táncművészet diadala. Hosszab­ban azt, hogy mindig meg kell újulni, és persze ez a legnehezebb feladat. Ugyanakkor jól látszik, hogy a táncművészet évek óta rendkívül termékenyítőleg hat a színművészetre, egyre több színházi előadáson, prózai, zenés vagy mozgásművészeti produkción érezteti hatását. Azt is mondhatom, hogy elirigyeltük a POSzT-ot, és mi is sze­ret­tünk volna a szakmánknak egy évente megrendezett se­reg­szem­lét, melyen az évad legjobb előadásait mutatjuk be. Mára, nagy örömömre, olyan nagy az érdeklődés, hogy nem tudunk mindenkit fo­gad­ni, pedig szeretne mindenki itt lenni. Nemcsak a hazai együt­te­sek, hanem a határontúli társulatok is erős érdeklődést mutatnak, és mostanra a külföldi együttesek is kopogtatnak nálunk, mert szeretnének ők is bemutatkozni.A fesztivál fő helyszíne idén is a Győri Nemzeti Színház, de folytatva a tavalyi gyakorlatot, a színház előtti téren is felállítunk egy színpadot, ahol nemcsak előadásokat láthat a közönség, hanem a néptánctól a streetdance-ig tanulhatnak különféle táncokat. Első nap a Győri Filharmonikus Zenekar nyitja meg a sza­bad­té­ri rendezvényeket egy különleges klasszikus tánczenei koncerttel. Büszkék vagyunk rá, hogy szinte óránként kezdődik valamilyen program, 5-kor a gyerekeknek szóló előadások a szomszédos Vaskakas Művészeti Központban, 6-kor a tánctanítás és táncprodukciók a színház előtti téren, 7-kor a nagy­szín­pa­don az év legjobb előadásai, ezt követőenkortárs előadások a Kisfaludy teremben, este 9 órakor a téren folytatódik a tánc vagy éppen egy koncert. A késői órákbanLakatos János rendkívüli előadássorozata „Tánc és… Erotika; Kreativitás; Technológia; Egészség” címmel a színház IV. emeleti próbaterméből kialakított Fesztivál moziban a tánc alkotási folyamatát igyekszik bemutatni. Boldog vagyok, hogy ilyen gazdag programot tudtunk összeállítani, hogy ilyen sokan eljönnek hozzánk, nagy ünnepe ez a táncművészetnek.

A Győri Balettmint házigazda nyitja meg a fesztivált, mivel? A teljesség igénye nélkül mondanál néhány nevet a meghívott társulatok közül?
K. J.:A Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán június 20-án 19 órakor az ünnepi gálaműsort a Belső hangok című balettel nyitjuk meg. Velekei László szimfonikus balettet alkotott, a téma örök emberi viszonyaink, férfi és nő kapcsolata, ám a formanyelv merőben új. A kiemelés – különösen ilyen pazar választékból – mindig hálátlan feladat, inkább három különleges vendégre szeretném felhívni a figyelmet. A fesztivál vendége lesz az Izrael Balett, amelynek művészeti vezetője Móray Máté, akit húsz éve én szerződtettem a Győri Baletthez. A nagyszínpadon klasszikus balettet, a Csipkerózsikátmutatja be a 70 fős Kassai Állami Színház Balett Társulata. A Bozsik Yvette Társulat Oidipusz című előadását hozza el, ami azért is érdekes, mert Yvette nyolc év után tért vissza a színpadra, ráadásul az Oidipusz férfi fő­sze­repében láthatja a közönség.

Tavaly szerveztetek első alkalommal a gyerekeknek táncfesztivált, amit idén folytatni fogtok. A jövő táncosainak vagy a jövő közönségének kinevelését szolgálja a rendezvénysorozat?
K. J.:Idén is lesz Gyermek Táncfesztivál, ahol a kicsik arany babokkal szavazhatnak a nekik legjobban tetsző előadásokra a Vaskakas Művészeti Központban. A programsorozatot a mi előadásunk, a Lázár Ervin meséje alapján készült Szegény Dzsoni és Árnikanyitja. A darab koreográfusa Lakatos János. Tudjuk, hogy a jövőről is gondoskodnunk kell, célunk táncot szerető és értő közönség kinevelése.
A fesztivált a Recirquel Újcirkusz Társulat zárja.
K. J.:Az Újcirkusz Társulat Párizs éjjelcímű bemutatója a 30-as évek párizsi varieté világát idézi meg. Lenyűgöző megszállottság, a határok minden értelemben történő feszegetése jellemzi Vági Bencét és csapatát. Itt a helyük az év legjobbjai között.

Térjünk vissza a kezdetekhez. Idén a fesztiválon nem lesz látható az együttes két ikonikus előadása, a Bolero és a Carmina Burana, de mindkettőt felújítottátok megalakulásotok 35. évfordulója alkalmából. Hogyan?
K. J.:Legalább 25 Bolerót láttam itthon és külföldön, ezekben a feldolgozásokban sok nő „molesztál” egy férfit, vagy éppen sok férfi egy nőt, de ez most teljesen új előadás lett. Lukács András fiatal koreográfus újragondolta a darabot, a visszafogott zenéből indul ki, teljesen elszakad a sztereotípiáktól. A tíz nő és tíz férfi által táncolt előadás elegáns, ugyanakkor frenetikus, a megfelelő pillanatban robban, majd jön a katarzis. A nézők őrjöngenek érte. A Bolero ünnep, ahogy a Táncfesztivál minden előadása is a tánc ünnepe. Mindenkit szeretettel várunk, mert a tánc felszabadítja a lelkünket, amire nagy szükségünk van.


Dióhéj
1979-ben egy rendkívül tehetséges táncosokból álló, ugyanakkor rebellis csapat úgy döntött, Győrben közösen kezdi el pályáját. Markó Iván állt az együttes élére, aki a világhírű Maurice Béjart színházát cserélte fel a győri együttesre. Az alapítóknak nem volt könnyű dolguk, hiszen a kor kultúrpolitikusa, Pozsgay Imre kérdésére azt a „szakmai” véleményt fogalmazták meg a Táncszövetségben, hogy Győrbe nem érdemes táncosokat vinni, mert iparváros, a táncosok hátsóján még ott a tojáshéj, Markó Iván pedig nem állt még balettegyüttes élén. Szerencsére vesztettek, a Győri Balett elindult, és előadásaival évtizedek óta rácáfol a korifeusok valamikori állásfoglalására.