2016. június 25. / Jónás Ágnes
Három alkalommal, Mozart és Beethoven klasszikusaival várja szabadtéri koncertjeire a komolyzene kedvelőit a Concerto Budapest június 23. és július 7. között. Egy felsőbb világnak lehetünk
részesei, elengedhetjük magunkat, és átlényegülhetünk – állítja Kaczander Orsolya, a zenekar szólista fuvolaművésze a Concerto Nyáresti koncertekről. A sorozatnak ez évben is a Pesti Vármegyeháza kellemes hangulatú és akusztikájú díszudvara ad otthont.
A Concerto Nyárestek-sorozat repertoárján Mozart és Beethoven klasszikusai szerepelnek. Miért éppen ezekre esett a választás?
K. O.: Úgy éreztük, hogy a Pesti Vármegyeháza díszudvarának akusztikájához, a pompás környezethez és miliőhöz e művészóriások művei illenek a legjobban. A tavalyi Concerto Nyárestek barokk szériája is kiválóan sikerült, idén korban tovább lépve a bécsi klasszika remekművei kerülnek sorra.
Három éve még ön állította össze a műsorprogramot, idén Keller András, a Concerto Budapest művészeti vezetője tette meg ezt.
K. O.: Ebben az évben ez természetesen adódott így, ugyanis a 2016-os Nyárestek repertoárja most több ponton is kapcsolódik a nagyzenekar jövő évadbeli terveihez.
Mozart Divertimentoival nyitnak. Milyen további darabokkal fokozzák a nyáresti hangulatot?
K. O.: Mindhárom koncertet egy-egy Mozart Divertimentóval kezdünk, ezt követően versenyművek hangzanak majd el. Mozart 488-as A-dúr zongoraversenyének szólistája Érdi Tamás lesz, C-dúr fuvola- és hárfaversenyét Bábel Klárával játszuk majd, C-dúr oboaversenyét pedig Dienes Gábor előadásában élvezheti a közönség. A koncertek zárószámaiként Beethoven szimfóniák (I., II., VIII.) csendülnek fel. A június 23-i és 30-i koncerteken Keller András, a harmadik előadáson Vásáry Tamás fog vezényelni.
Mit jelentenek önnek az említett művek?
K. O.: A Beethoven-szimfóniák a lelki mindennapi kenyeret jelentik számomra, és úgy gondolom, hogy épp az ilyen nagy volumenű zenekari művek esetében nyílik lehetőség arra, hogy a fuvola a legszebb arcát, jobban mondva hangját, és legnemesebb jelenlétét mutassa a közönségnek.
Úgy tudom, régi vágya volt, hogy a fuvola és a hárfa egyszerre szólalhasson meg a pódiumon.
K. O.: Még nem volt alkalmam ezt a versenyművet játszani, de régi álmom, és nagy örömmel készülök rá. E két hangszer remekül szól együtt és istenien kiegészíti egymást. Szerencsések vagyunk, hogy erről maga Mozart is így vélekedett. A hárfa és a fuvola házasítása finomságot, légiességet, romantikus hangzást eredményez, ami remélhetőleg jól érvényesül majd a Pesti Vármegyeháza díszudvarának kitűnő akusztikájában.
Milyen visszajelzések érkeztek az elmúlt évek koncertjeit illetően?
K. O.: Öt éve, a sorozat kezdetekor még kevesekhez jutott el a Concerto Nyárestek híre, hiszen a Pesti Vármegyeházán hosszú évekig nem rendeztek zenekari koncerteket, de már az első évadban pozitív visszajelzéseket kaptunk. A közönség leginkább a barokkra, a klasszikusabb műfajokra szomjazott, mi ehhez az együttálláshoz a mai napig tartjuk magunkat.
Mi történik Kaczander Orsolyával, amikor a színpadra lép?
K. O.: Mielőtt kimegyek a színpadra, pontosan tudom, hogy el kell engedjem minden terhemet, gondomat, félelmemet és izgalmamat. A pódiumon kizárólag a zene számít. Mérhetetlenül boldog vagyok attól, hogy – kvázi médiumként – közvetíthetem a hallgatók felé a zeneszerzők műveit, és átadhatom a tudásom. Kegyelmi állapot ez. Minden alkalommal azt érzem, hogy miközben zenélünk, mi, közvetítők és a közönség egyaránt részesei lehetünk egy transzcendens létállapotnak, egy felsőbb világnak, amelyben mindannyian elengedhetjük magunkat, és átlényegülhetünk.
Ha létezne időutazás, ki lenne az a komponista, akivel a legszívesebben diskurálna?
K. O.: A legszívesebben mindig azzal lépnék kapcsolatba, akinek a művét épp játszom, de ha mindenképpen ki kell emelnem valakit, akkor az Haydn lenne. No meg Schubert. Ők az én szívem csücskei. Amikor konzis koromban először játszottam Haydn-szimfóniát, belém nyilallt az érzés: de hát ezt a zenét én ismerem! Mindig is ismertem! Nem az a fajta felismerés volt ez, mint amikor az ember azt mondja egy bizonyos dallamra, hogy már hallotta a rádióban. Ennél sokkal többről volt szó. Már benne volt a lelkemben, a rezgéseimben.
Egy buddhista szerzetes erre valószínűleg azt mondaná: nem kizárt, hogy előző életében a 18. században volt dolga.
K. O.: Lehetséges. Az időutazás tőlünk, művészektől egyébként nem is áll távol, hiszen másról sem szól az életünk, csak kalandozásról – belemerülünk azok zenéjébe, akik már nincsenek közöttünk.
A Nyáresti koncerteken kívül még milyen feladatok várnak önre a közeljövőben?
K. O.: A jövő évadban is a Concerto Budapest feladataim töltik ki a mindennapjaimat: szeptemberre nagyszabású Bartók-programmal készülünk, októberben nagy kihívás lesz a Hallgatás Napja. Az új évad egyik különlegessége a klasszikus és kortárs magyar műveket felsorakoztató Magyar Kincsek összeállítás lesz, ennek keretében köszöntjük születésnapi koncerttel Matuz István fuvolaművészt, akivel megtisztelő lehetőségként Kocsár Miklós két fuvolára írt versenyművét játszhatom együtt.
részesei, elengedhetjük magunkat, és átlényegülhetünk – állítja Kaczander Orsolya, a zenekar szólista fuvolaművésze a Concerto Nyáresti koncertekről. A sorozatnak ez évben is a Pesti Vármegyeháza kellemes hangulatú és akusztikájú díszudvara ad otthont.
A Concerto Nyárestek-sorozat repertoárján Mozart és Beethoven klasszikusai szerepelnek. Miért éppen ezekre esett a választás?
K. O.: Úgy éreztük, hogy a Pesti Vármegyeháza díszudvarának akusztikájához, a pompás környezethez és miliőhöz e művészóriások művei illenek a legjobban. A tavalyi Concerto Nyárestek barokk szériája is kiválóan sikerült, idén korban tovább lépve a bécsi klasszika remekművei kerülnek sorra.
Három éve még ön állította össze a műsorprogramot, idén Keller András, a Concerto Budapest művészeti vezetője tette meg ezt.
K. O.: Ebben az évben ez természetesen adódott így, ugyanis a 2016-os Nyárestek repertoárja most több ponton is kapcsolódik a nagyzenekar jövő évadbeli terveihez.
Mozart Divertimentoival nyitnak. Milyen további darabokkal fokozzák a nyáresti hangulatot?
K. O.: Mindhárom koncertet egy-egy Mozart Divertimentóval kezdünk, ezt követően versenyművek hangzanak majd el. Mozart 488-as A-dúr zongoraversenyének szólistája Érdi Tamás lesz, C-dúr fuvola- és hárfaversenyét Bábel Klárával játszuk majd, C-dúr oboaversenyét pedig Dienes Gábor előadásában élvezheti a közönség. A koncertek zárószámaiként Beethoven szimfóniák (I., II., VIII.) csendülnek fel. A június 23-i és 30-i koncerteken Keller András, a harmadik előadáson Vásáry Tamás fog vezényelni.
Mit jelentenek önnek az említett művek?
K. O.: A Beethoven-szimfóniák a lelki mindennapi kenyeret jelentik számomra, és úgy gondolom, hogy épp az ilyen nagy volumenű zenekari művek esetében nyílik lehetőség arra, hogy a fuvola a legszebb arcát, jobban mondva hangját, és legnemesebb jelenlétét mutassa a közönségnek.
Úgy tudom, régi vágya volt, hogy a fuvola és a hárfa egyszerre szólalhasson meg a pódiumon.
K. O.: Még nem volt alkalmam ezt a versenyművet játszani, de régi álmom, és nagy örömmel készülök rá. E két hangszer remekül szól együtt és istenien kiegészíti egymást. Szerencsések vagyunk, hogy erről maga Mozart is így vélekedett. A hárfa és a fuvola házasítása finomságot, légiességet, romantikus hangzást eredményez, ami remélhetőleg jól érvényesül majd a Pesti Vármegyeháza díszudvarának kitűnő akusztikájában.
Milyen visszajelzések érkeztek az elmúlt évek koncertjeit illetően?
K. O.: Öt éve, a sorozat kezdetekor még kevesekhez jutott el a Concerto Nyárestek híre, hiszen a Pesti Vármegyeházán hosszú évekig nem rendeztek zenekari koncerteket, de már az első évadban pozitív visszajelzéseket kaptunk. A közönség leginkább a barokkra, a klasszikusabb műfajokra szomjazott, mi ehhez az együttálláshoz a mai napig tartjuk magunkat.
Mi történik Kaczander Orsolyával, amikor a színpadra lép?
K. O.: Mielőtt kimegyek a színpadra, pontosan tudom, hogy el kell engedjem minden terhemet, gondomat, félelmemet és izgalmamat. A pódiumon kizárólag a zene számít. Mérhetetlenül boldog vagyok attól, hogy – kvázi médiumként – közvetíthetem a hallgatók felé a zeneszerzők műveit, és átadhatom a tudásom. Kegyelmi állapot ez. Minden alkalommal azt érzem, hogy miközben zenélünk, mi, közvetítők és a közönség egyaránt részesei lehetünk egy transzcendens létállapotnak, egy felsőbb világnak, amelyben mindannyian elengedhetjük magunkat, és átlényegülhetünk.
Ha létezne időutazás, ki lenne az a komponista, akivel a legszívesebben diskurálna?
K. O.: A legszívesebben mindig azzal lépnék kapcsolatba, akinek a művét épp játszom, de ha mindenképpen ki kell emelnem valakit, akkor az Haydn lenne. No meg Schubert. Ők az én szívem csücskei. Amikor konzis koromban először játszottam Haydn-szimfóniát, belém nyilallt az érzés: de hát ezt a zenét én ismerem! Mindig is ismertem! Nem az a fajta felismerés volt ez, mint amikor az ember azt mondja egy bizonyos dallamra, hogy már hallotta a rádióban. Ennél sokkal többről volt szó. Már benne volt a lelkemben, a rezgéseimben.
Egy buddhista szerzetes erre valószínűleg azt mondaná: nem kizárt, hogy előző életében a 18. században volt dolga.
K. O.: Lehetséges. Az időutazás tőlünk, művészektől egyébként nem is áll távol, hiszen másról sem szól az életünk, csak kalandozásról – belemerülünk azok zenéjébe, akik már nincsenek közöttünk.
A Nyáresti koncerteken kívül még milyen feladatok várnak önre a közeljövőben?
K. O.: A jövő évadban is a Concerto Budapest feladataim töltik ki a mindennapjaimat: szeptemberre nagyszabású Bartók-programmal készülünk, októberben nagy kihívás lesz a Hallgatás Napja. Az új évad egyik különlegessége a klasszikus és kortárs magyar műveket felsorakoztató Magyar Kincsek összeállítás lesz, ennek keretében köszöntjük születésnapi koncerttel Matuz István fuvolaművészt, akivel megtisztelő lehetőségként Kocsár Miklós két fuvolára írt versenyművét játszhatom együtt.