A hármas határ vonzásában
2016. július 21. / Bóta Gábor

Nyakó Béla, a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza igazgatója szeretné jobban találkozóvá tenni a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját. A Várszínházi Estékre pedig populárisabb produkciókat hív, hogy kielégítse az ilyen irányú igényeket.


A Várszínházba most a leginkább határon túli színházakat vendégül látó fesztivál idején is hívtatok Budapestről is főképp könnyedebb produkciókat. Miért volt erre szükség?
Ny. B.: A Várszínházi Estéken arra törekszünk, hogy inkább csak szórakoztató zenés darabokat és a gyerekeknek mesejátékokat hív­junk. A Várfürdőbe nagyon sok turista jön, a hármas határ környékén igen sokan kirándulnak, és a musicalekkel, zenés darabokkal, az ExpreiDance táncprodukciójával nekik is tudunk alternatívát nyújtani.

Régebben éppen az volt a megható, hogy a Határon Túli Színházak Fesztiválján az igen komoly darabokat is nézték a kisvárdaiak.
Ny. B.: A kisvárdai közönség most is nézi ezeket a fesztiválon, de ezzel teljesül is a komoly darabok iránti igénye, más rétegek irányába is próbálunk nyitni, kicsit populárisabbak lenni.

A fesztiválhoz a versenyprogramok válogatásában ugyanúgy részt veszel, mint korábban?
Ny. B.: Ötven százalékát láttam előre az előadásoknak.

Régebben többet láttál.
Ny. B.: Már második éve úgy volt a megállapodás a Pécsi Országos Színházi Találkozóval, hogy én viszem a Pécsre válogatókat kétszer nagy erdélyi körútra, a többi helyre pedig ők viszik a mi válogatónkat. A POSZT-osok is jöttek Erdélybe, hogy minél több határon túli magyar előadást lássanak.

Mik voltak a válogatás fő szempontjai?
Ny. B.: Ugyanaz, mint az elmúlt években, hogy mindenhonnan az évad legjobb előadását próbáltuk elhozni. De ez már lehet, hogy ismétléssel jár, mert ha mondjuk Marosvásárhelyen van egy nagyon jó előadás, azt lehet, hogy elviszik a POSZT-ra is és a Tháliában a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjére, és lehet, hogy hozzánk is az kerül. A színházak viszont szeretnék, hogyha nem csak egy produkciójukat mutathatnák meg az adott évadban Magyarországon. Mi azonban változatlanul a legjobbat szeretnénk hozni. Bár vannak, akik örülnek annak, hogy ha van egy kiemelkedő előadásuk, akkor mindenütt azzal lehetnek jelen.

A tavalyi fesztivál vége után rögtön kezdődött a művelődési ház felújítása. Minden befejeződött?
Ny. B.: Felújították a művelődési házat, a színháztermet, az egész épületet. December 5-én átadták az intézményt, azóta próbáljuk belakni.

Ha jól tudom, a színpadtechnika nem újult meg.
Ny. B.: Hang- és fénytechnikában fejlődtünk, kényelmesebb székek kerültek a régebbiek helyére, így negyvennel kevesebben férnek be, a tetőszerkezetet pedig úgy hagyták, hogy mobil műszaki szerkezettel, tetőmagasítással a későbbiekben rá lehessen tenni zsinórpadlást.
Ezt most miért nem csinálták meg?
Ny. B.: Mert az még 220-230 millió forint körül lett volna. Az egész felújítás körülbelül ötszázmillió forintba került.

Régi panasz Kisvárdával kapcsolatban, még az is felmerült, hogy emiatt máshová kellene vinni a fesztivált, hogy nem megfelelő a színpadtechnika és a színpadméret sem. Bizonyos produkciók emiatt nem hívhatók és vannak olyanok, amik egyszerűen nem férnek be.
Ny. B.: Mindent elkövetünk azért, hogy ilyen okok miatt egyetlen előadás se maradjon el. Most például a sepsiszentgyörgyi produkcióhoz kivesznek majd széksorokat, hogy megfelelően kialakítható legyen a tér. Idén nincs olyan előadás, amit azért nem tudtunk hívni, mert ne férne be valamelyik helyszínünkre.

Az is régi probléma, hogy túl messze van Kisvárda a fővárostól, ezért sokan, akiket érdekelne a fesztivál, nem mennek el oda.
Ny. B.: A sajtótájékoztatón úgy hívtam meg a kedves vendégeket, hogy ugyan kétszáznyolcvan kilométerre vagyunk a fővárostól, de hellyel-közzel betartva a közlekedési szabályokat, két óra alatt ott lehet lenni, mert autópálya van.

Miért fontos ez a fesztivál Kisvárdának?
Ny. B.: Mert hagyomány, ráadásul a hármas határ ölelésében helyezkedik el Kisvárda, itt a határon túlra átnyúló gyökerek még jobban érződnek. Majdnem minden második családban van valakinek ismerőse, rokona, barátja, aki a határon túl él. És ez a fesztivál erősíti ezeket a szálakat.

Valaha igazi találkozó volt a fesztivál, miután játszottak, ott is tudtak maradni a társulatok, ez már jóval kevésbé van így.
Ny. B.: Ezen mindenképpen változtatnék. Kevesebb előadást tartanék, szűkíteném a versenyprogramot, ebbe maximum 10-12 produkciót tennék be, a színházak művészeit pedig abból a pénzből, amit ezen spórolni lehet, megpróbálnám több napra itt tartani. Azért a különböző színházakból folyamatosan itt tartózkodhat öt-hét fő a fesztiválon, ha akar, erre biztosítjuk a lehetőséget. Csak az a baj, hogy eleve úgy lövik be maguknak, hogy játszanak Kisvárdán, rögtön hazamennek, és akkor már jöhet a szabadság. Én viszont örülnék, ha a találkozó jelleg jobban dominálna.

A fesztiválon túl mit ajánlasz még a várszínházi produkciókból?
Ny. B.: Az ExperiDance előadását azért ajánlom, mert nagyon sokan kérték. Szoktunk közvélemény-kutatást végezni, és sokan ragaszkodnak hozzá, hogy az új ExperiDance produkciót mindig próbáljuk bemutatni. Ajánlom még a Kék veréb című saját produkciónkat, ami tulajdonképpen egy zenés „képzelgés” Puskás Tivadar rendezésében. Edith Piaf és Marlene Dietrich életéről szól, az ő sanzonjaikkal fűszerezve mutatjuk be a darabot. A kisvárdai Doktorock Színtársulatnak most egy gálája lesz, ami szeretettel ajánlok, mert huszonöt éves a színjátszócsoport, és az elmúlt év sikereiből állítanak össze egy estet.