Politikai és művészeti kó(o)rkép 2016. augusztus 01. / Jónás Ágnes William Shakespeare halálának 400. évfordulója ismét alkalmat ad arra, hogy a világ drámairodalmának fölülmúlhatatlan óriására emlékezzünk és keressük nagyságának titkát. Így tesz Rátóti Zoltán is, aki a Városmajori Szabadtéri Színpadon július 24-én debütáló, Shakespeare királynője című Bereményi Géza-darabban magát az „avoni hattyút” alakítja. Ön szerint miben rejlik Shakespeare zsenialitása? R. Z.: Ezt a kérdést feszegeti az idén hetvenéves szerző, Bereményi Géza is, aki 2001-es művét színházunk kérésére kevesebb szereplős kamaradarabra írta át. Hogy mitől működik Shakespeare és mitől marad fenn? A kérdéseket szerintem mindenki saját szájíze szerint igyekszik megfogalmazni. Szerintem nem mi tesszük örök érvényűvé az írót, Shakespeare darabjai önmagukért beszélnek, töretlenül működnek. Az előadás sem hoz konkrét válaszokat – I. Erzsébet életén keresztül Shakespeare életébe való betekintésre invitálja a nézőt. Shakespeare-ről, a királynőről vagy arról a politikai elitről szól a darab, amelyik megpróbálja mindkettőjüket felhasználni, manipulálni? R. Z.: Minden szereplő egyenrangú főszereplő. Tulajdonképpen egy politikai krimiről van szó, amely jól mutatja, hogy ki mikor köt szövetséget a pillanatnyi és hosszú távú „profit” érdekében. A szereplők rendkívül rafináltan gondolkodnak: Burbage, a Globe Színház vezető színésze és a darabban felbukkanó művészek sorra számot adnak politikához való viszonyulásukról. Milyen kell legyen a politika és a művészet viszonya? – ez minden korban kényes kérdés. R. Z.: Valóban sokáig lehet rágcsálni ezt a gittet, de szerintem ez egy megfejthetetlen, megoldhatatlan kapcsolat. Van, aki kéjesen megveti a politikába belefolyó művészeket, van, aki számon kéri őket, és van, aki a politikusokra néz rossz szemmel. A Shakespeare királynője épp erről szól, meg arról, hogy lehet, hogy a politikus pillanatnyilag a művész fölé kerekedik, de hosszú távon mégiscsak a művészre fog emlékezni a világ. Bereményi darabja ezek szerint az aktuálpolitika kincsesbányája. R. Z.: A próbákat elnézve Galambos Péter rendező szerencsére meglehetősen tágan és korrekten kezeli a politikai kérdéseket, és óvakodik attól, hogy a nézőt különböző irányokba billentse. A darab egy általános kór-, illetve korképet alkot a mai világunkról, persze úgyis lesz majd olyan néző, aki ennél jóval többet akar belelátni. Az aktuálpolitizáló előadásokat manipulatívnak tartom, nagyon egy irányba terelik a közönség gondolkodását, és véleményem szerint egy színházi alkotásnak nem ez a feladata. A karakterek igazságát és harcát fontosabbnak tartjuk a színpadon, mint hogy bárki felszisszenjen. A dráma I. Erzsébet uralkodásának utolsó éveit öleli fel, a történet az 1600-as évek elején játszódik. Milyen az előadás I. Erzsébet-ábrázolása? R. Z.: Udvaros Dorottya játékán keresztül belepillanthatunk a királynő magányosságába, kiábrándultságába és rapszodikus magatartásába. Nagyon izgalmas, árnyalt karakter az övé. És az ön által megformált Shakespeare-é? R. Z.: Az író keresi a helyét és a Globe küldetését. Túl van élete felén, békés öregkort kíván. Hogy mindez előhoz-e belőle művészi megalkuvást vagy sem: az itt a kérdés. Divattá vált a régi művek modernizálása, így hát adódik a kérdés: a külső megjelenést és a nyelvezetet illetően mire számíthatunk? R. Z.: Igyekszünk az arany középúton maradni. A darab nem lesz erőszakoltan modernizált, azonban a nézők mégsem egy 17. századi múzeumi kosztümkiállításban fogják érezni magukat. Felvillantjuk az akkori divatot, de nyelvezet, díszlet és jelmezek tekintetében a mai korról adunk képet. Immár hat éve igazgatja a kaposvári Csiky Gergely Színházat – a darabot a jövő évadban itt is láthatja a közönség. Milyen további bemutatókat terveznek még a következő szezonra? R. Z.: Személyes indítékok vezettek arra, hogy Bozsik Yvette rendezésében színre vigyük a Kőműves Kelement, ugyanis az ősbemutatóban főiskolásként még én is játszottam a Pesti Színházban. Említésre méltónak tartom a jövő évad műsorára tűzött Agatha Christie-krimit, Az egérfogót is – régen volt nálunk ilyen műfaj. Bérletünk ötödik előadása a Baba Chanel lesz, e keserédes vígjátékot Nyikolaj Koljada kortárs drámaíró jegyzi. Ifjúsági bérletünkben A két Lotti és a Lázár Ervin nagy sikerű A Négyszögletű Kerek Erdője szerepel. Nemcsak Kaposvárott, hanem Magyarföldön is otthonosan mozog, hiszen öt éven át volt a község polgármestere. E Zala megyei településen öt éve rendezik meg a Fatemplom Fesztivált. „Fatemplom” és „fesztivál” – nincs itt valami ellentmondás? R. Z.: A szószerkezet elsőre valóban paradoxnak tűnhet, azonban az eddigi évek igazolták, hogy a szakrális programok és a koncertek jól megférnek egymás mellett, a látogatók művészi és lelki táplálékban egyaránt részesülhetnek. A fesztivált szép tisztáson, a 2010-ben épült templomban és a vele szemben felállított szabadtéri színpadon élvezheti a közönség. Idén – július 15–17. között – többek között Agócs Gergely és a Fonó zenekar, Sebestyén Márta, a Sebő együttes, a Budapest Bár, a Charlie Jazz, a Kaláka, a Juhász Gábor Trió várják a muzsikára szomjazó, Magyarföldre látogatókat. Az általam alapított Rátóti Zoltán Klubzenekarral július 15-én találkozhat a közönség – második, Köztünk marad című szólólemezünkről fogunk előadni. Az elcsöndesedésre vágyóknak a templom különleges atmoszférája ad megnyugvást. |