Csúcsra vagyok járatva, és boldog vagyok
2016. augusztus 01. / Pavlovics Ágota

Július 8-án mutatja be az Orlai Produkciós Iroda Daniel Glattauer Párterápia című darabját Balla Eszter, Debreczeny Csaba és Mészáros Máté főszereplésével, Znamenák István rendezésében. A
premier a Szentendrei Teátrum és Nyár keretében lesz, ősztől pedig beköltözik az előadás a Belvárosi Színházba. A darab női főszerepét játszó Balla Eszterrel beszélgettünk.

Játszott a Nemzeti Színházban, a kaposvári Csiky Gergely Szín­ház­ban, az Új Színházban, a kecskeméti Katona József Színházban, több darabban is szerepel a Madách Színházban. Hogy érzi magát a Bel­vá­rosi Színházban?
B. E.: Otthon érzem magam az Orlai Produkció darabjaiban, ját­szot­tam már a Belvárosi Színházban, amikor a Római vakációban átvettem Tenki Réka kolléganőm szerepét. Réka nem sokkal a bemutató után tudta meg, hogy babát vár, és a rendező Pelsőczy Réka rám gondolt. Mindenki boldog, ha Orlai Tiborral dolgozhat, mert független, higgadt, és nyugodt munkát biztosít az alkotók számára, ami ritka a színházi szakmában. Örülök, hogy megkeresett Tibor, és annak is örülök, hogy az Orlai Produkciónál olyan kollégákkal dolgozhatok, akikkel korábban nem volt alkalmam találkozni. Debreczeny Csabával dolgoztam már, Mészáros Mátét viszont eddig csak a nézőtérről csodáltam. Znamenák Istvánnal már egészen fiatalon, 19 évesen találkoztam a kaposvári színházban, akkor kezdőként nagyon sok segítséget kaptam tőle. Örülök, hogy ő rendezi a darabot, hogy ismét összehozott vele a sors.

Hol tartanak a Párterápia próbái?
B. E.: Ezúttal úgy készülünk a próbákra, hogy első lépésben megtanultuk a teljes szövegünket. Szerintem jobb így próbálni, hogy nincs az ember kezében a szövegkönyv. Azért tartom jónak ezt a megoldást, mert amikor már tudjuk, hogy miről van szó a darabban, könnyebb belemenni a munka sűrűjébe.

A Belvárosi Színházban évek óta nagy sikerrel játsszák Daniel Glattauer előző művét, a Gyógyír északi szélre című előadást. A darab két ember megismerkedésének története, a Párterápia továbblép, egy házaspár kiürülni látszó kapcsolatának megmentéséről szól.
B. E.: A szerző témaválasztása remek, egyre több párnak van szüksége külső segítségre kapcsolati prob­lé­mái megoldásához. Adódhat olyan helyzet, amiből közösen kell kimászni. Szinte mindenki pár­kap­cso­lat­ban vagy házasságban él, lehet tipizálni. Azok számára is hasznos lehet egy ilyen témát bemutató darab, akik éppen nem élnek párkapcsolatban. Azok, akik ráismernek a saját életük helyzeteire, el­gon­dol­kod­hat­nak azon, hogyan lehetne másként csinálni, akik pedig még csak kívülről nézik ezeket a szituációkat, bizonyára elhatározzák, hogy ők nem fognak belesétálni ezekbe a csapdákba. A darab nagyon vicces, ugyanakkor elgondolkodtató. Szórakoztató, mégis komoly. Életszerű, valódi az egész, azt gondolom, hogy szeretni fogják a nézők, mert ugyan szívesen néznek szép meséket, de szerencsére fogékonyak mai, igaz dolgokra is.

A házassági válság örökzöld téma irodalomban, színházban, filmen. Mitől más Glattauer története, mint a többi?
B. E.: A téma mindenkit érint vagy érdekel, érthető, hogy sokan foglalkoznak vele. A mi darabunk azért más, mert vicces, szórakoztató, ugyanakkor van benne egy csavar, aminek köszönhetően a nézők számára az előadás utánra is bővenmarad gondolkodnivaló.
Milyen az ön által alakított feleség karaktere, ki ő?
B. E.: A szerepemről most csak annyit, hogy számomra vízválasztó. Örülök, hogy végre nem csak a kislány jut rólam a rendezők eszébe. Vártam már nagyon, hogy érett nőket is játszhassak. Örülök, hogy eszébe jutottam Tibornak, amikor a főhősnő szerepére – aki egy kétgyerekes anya – kerestek valakit. Nekem három gyerekem van.

Három gyerekes anyukaként, foglalkoztatott színésznőként most biztosan nincs szüksége arra, hogy egy adrenalinfröccs érdekében bungee jumpingozzon.
B. E.: Nincs bizony. Persze nagyon jó volt, örülök, hogy átélhettem, de ma már nem tenném, mert vigyázok magamra, erős bennem a felelősségvállalás érzése.

Tíz évig fuvolázott, muzsikált, még dobolt is. Ennek köszönhetően a feszültebb próbaidőszakok végét letudja vezetni egy felszabadító dobszólóval?
B. E.: Sajnos jó ideje nincs időm dobolni. Nem engedtem el örökre, de most csúcsra vagyok járatva, és boldog vagyok a három gyerekemmel, a családommal meg a munkáimmal. A zene fontos volt és maradt az életemben, mert sokat kaptam tőle, ráadásul fegyelemre és türelemre tanított. A családomban mindig jelen volt a zene, anyukám zenetanár és varázslatos pedagógus. Nyolcéves koromtól kezdve tíz évig fuvoláztam, de nem akart belőlem fuvolaművészt csinálni. Úgy látom, hamarosan ismét nagyobb szerephez fog jutni a zene az életünkben, amikor hazamegyünk, anyukám énekel és gitározik a gyerekeknek, amit nagyon szeretnek hallgatni. Emma lányunk pedig olyan korban van, amikor lassan hangszert kellene választanunk neki.

Öt tagja máris mutatkozik a majdani zenekarnak, a nagymama gitározik, a három gyerek kedvenc hangszerén játszik, anyukájuk pedig dobol.
B. E.: Nincs kizárva, hogy így lesz, hiszen a zene építi a lelket és a szellemet.