Sing Street
2016. augusztus 04. / Dercsényi Dávid

Nehéz nyomasztóbbat mondani 1985 Írországánál, és John Carneynak sikerül is, legalább is egy darabig: alsó-középosztálybeli dublini család, apa és anya folyamatosan veszekednek, ráadásul, mivel kevés a pénz, ki is kell venni Brendant az iskolájából. De sebaj, az érzékeny gyereket várja

a katolikusok által működtetett iskola. Alkoholista paptanárok, kö­nyör­te­len diákok, vastörvények, értelmetlen szabályok és egy skinhead, aki kipécéz téged az első napon – Brendon helyzete válságosnak tűnik. Csoda-e, hogy az iskolával szembeni ház kapujában ácsorgó csodaszép lány maga a megváltásnak tűnik? Brendannak mindenképp találkoznia kell vele, még akkor is, ha ennek az az ára, hogy zenekart alapít. Innentől a film kezd átalakulni, a családi-társadalmi dráma, akár­csak akkoriban az írek színe-java, szedi a sátorfáját, és átadja helyét valami másnak. Carney tán túl sokat próbált markolni, meg­mu­tat­ni mindent abból az időszakból, azokat a súlyos frizurákat, azokat a súlyos ruhákat, azokat a zenéket, amelyek akkor szóltak, valamint felépíteni a főszereplő együttest dalokkal, érzésekkel. Ami egyébként sikerült, a filmzene beszerzése hanghordozón értelmes döntésnek tűnik, már ha valaki szereti a korai 80-as évek stílusát, stílusait. És megindul egy elég erélyes romantikus szál is persze.
Az utóbbiak pályára lépésével háttérbe szorul a családi-társadalmi dráma, és az iskola sem táncol már annyira a határon. Nincs ezzel semmi baj, bár biztos van, aki veszteségként éli meg, hogy a nagyszerű, a Trónok harcából is ismerős Aiden Gillent, aki Brendan apját játssza, a film a partvonalra rakja, nem ad neki több lehetőséget. A sok zene miatt még az olyan, amúgy izgalmas karakterek is, mint Brendan bátyja, aki okosabb Konfuciusznál is, de mégis véglegesen el van baltázva az élete, szóval még őt sem ismerjük meg jobban.
Teljesen elhibázott filmnek azért nem mondhatnánk a Sing Streetet, de olyannak igen, amely lépre csalja a nézőit, nehezebbet, érdesebbet ígér, mint amit végül ad. Ám ad is azért valamit, rengeteg dalt, amolyan kamaszos érzelmi tölteteket elég hitelesen, ami végül is működik, de Carney sokadik filmjeként kicsit kevés, kicsit biztonsági játék.
Amit még igazán élvezhetünk, az a jóféle ír akcentus, illetve a humor, mert a romantika végleges, szinte már ironikus diadala előtt még poénból is kijut valamennyi. De ez a retrómoziklip a maga vadromantikus világával azért mégis inkább vékonykának mondható.

Sing Street (12)
Ír-amerikai, feliratos film
Rendező: John Carney
Főszereplők: Jack Reynor, AidanGillen, Maria Doyle Kennedy,LucyBoynton, Kelly Thornton, FerdiaWalsh-Peelo, Ben Carolan
106 perc
Forgalmazó: Vertigo Média
Bemutató: 08. 18.