Leo 2008. szeptember 17. / Dercsényi Dávid Leo harmincéves, épp születésnapja van, kedvesen hebeg-habog, nem a szavak embere, de mindenkinek meg akarja köszönni, hogy eljött, főleg Amandának a barátnőjének, akit annyira szeret. Nagy buli kerekedik, aztán irány haza – hogy miért épp ott és akkor, miért pont ők találkoznak két, nincs jobb szó rá, állattal? Amanda mindenesetre belehal, Leo pedig belekerül a bosszú spiráljába. Josef Fares filmje újabb jó kísérlet az agresszióról értekező filmek nem rövid sorában, illetve az értekezés talán nem is jó szó ide – érzelmes utazás inkább a Leo, de nem a legkellemesebb. A nézőt magával ragadó történet pont a kellő arányban piszkálja fel a városlakók lappangó félelmeit, kap bele a lélektanba, marad kívül és kerül belül a történeten. A dogmás fogások indokoltak és működnek – Leo és barátai, köztük a libanoni születésű rendezővel, remek színészi teljesítménnyel alátámasztva mutatják meg, hogy szenvedik el az agressziót, a gyűlölet és az indulat keverékét, amely úgy robban fel bennük, mint a terroristák piszkos bombája. A Leo nem ítélkező film, leír és elmesél, és szavak nélkül is nagyon hatásosan érvel a szavak, a kommunikáció mellett. Leo Svéd, feliratos film Rendező: Josef Fares Főszereplők: Leonard Terfelt, Sara Edberg, Josef Fares, Pavle Kukulj 78 perc Forgalmazó: Cikro Film – Másképp Alapítvány