2009. július 03. / GZs
Képes összeállítás Kosztolányi Dezső írásaiból (Ötven korabeli fotóval)
„Mi a villamos? – Rút csingilingi ház.” Ezt az ismeretlen utazótól származó mondatot Ottlik Géza idézi egy cikkében, de nem kell senkinek sem sokat gondolkodnia, hogy híres irodalmi villamosok jussanak eszébe: József Attila álmában picit csöngető villamosa vagy Kányádi Sándor holtvágányra döcögő, vörös villamosa. És Kosztolányi életművében is viszonylag kézenfekvő megtalálni az Esti Kornél utolsó fejezetét, „melyben egy közönséges villamosútról ad megrázó leírást s elbúcsúzik az olvasótól”. Ennek a szövegnek egy korábbi, novellaváltozata zárja az Eri Kiadó kötetét, melyben Kosztolányi villamossal kapcsolatos írásait gyűjtötték össze a szerkesztők. A szerkesztési elv, bár jól körvonalazható, elhibázottnak tűnik. A szövegek között találunk tárcákat, verseket, novellákat, prózarészleteket és újságcikkeket – de leginkább rosszabb és jobb, értékes és irodalmi szempontból teljesen érdektelen írásokat. A kötet persze nem is az irodalomkedvelőket tekinti elsősorban közönségének, hanem a villamosrajongókat: a könyv ötven korabeli fényképfelvétele egytől egyig kuriózum, saját bevallása szerint „nagyrészt még a villamosrajongók által sem ismert” képanyag. Tehát alapvetően egy villamostörténeti munkáról van szó, melyben hangulatfestő, korképet adó képaláírásokként (mintegy mellesleg) Kosztolányi Dezső szövegei szerepelnek. Márpedig Kosztolányit a villamos felől olvasni elég meghökkentő, nagyrészt zavarba ejtő ötlet – e rút, csingilingi házak csak ritkán adnak hozzá bármit a szövegekhez. Mégis, a döcögő, zötykölődő szövegek elvezetnek az Utam című novelláig, amely helyrezökkenti a kissé bizarr ötletet, ráadásnak pedig egy „igazi” képjegyzéket is kézhez kapnak a kíváncsi, néha picit olvasgató villamosrajongók.
Eri Kiadó Budapest
163 oldal, 2940 Ft
Kritika (3)
„Mi a villamos? – Rút csingilingi ház.” Ezt az ismeretlen utazótól származó mondatot Ottlik Géza idézi egy cikkében, de nem kell senkinek sem sokat gondolkodnia, hogy híres irodalmi villamosok jussanak eszébe: József Attila álmában picit csöngető villamosa vagy Kányádi Sándor holtvágányra döcögő, vörös villamosa. És Kosztolányi életművében is viszonylag kézenfekvő megtalálni az Esti Kornél utolsó fejezetét, „melyben egy közönséges villamosútról ad megrázó leírást s elbúcsúzik az olvasótól”. Ennek a szövegnek egy korábbi, novellaváltozata zárja az Eri Kiadó kötetét, melyben Kosztolányi villamossal kapcsolatos írásait gyűjtötték össze a szerkesztők. A szerkesztési elv, bár jól körvonalazható, elhibázottnak tűnik. A szövegek között találunk tárcákat, verseket, novellákat, prózarészleteket és újságcikkeket – de leginkább rosszabb és jobb, értékes és irodalmi szempontból teljesen érdektelen írásokat. A kötet persze nem is az irodalomkedvelőket tekinti elsősorban közönségének, hanem a villamosrajongókat: a könyv ötven korabeli fényképfelvétele egytől egyig kuriózum, saját bevallása szerint „nagyrészt még a villamosrajongók által sem ismert” képanyag. Tehát alapvetően egy villamostörténeti munkáról van szó, melyben hangulatfestő, korképet adó képaláírásokként (mintegy mellesleg) Kosztolányi Dezső szövegei szerepelnek. Márpedig Kosztolányit a villamos felől olvasni elég meghökkentő, nagyrészt zavarba ejtő ötlet – e rút, csingilingi házak csak ritkán adnak hozzá bármit a szövegekhez. Mégis, a döcögő, zötykölődő szövegek elvezetnek az Utam című novelláig, amely helyrezökkenti a kissé bizarr ötletet, ráadásnak pedig egy „igazi” képjegyzéket is kézhez kapnak a kíváncsi, néha picit olvasgató villamosrajongók. Eri Kiadó Budapest
163 oldal, 2940 Ft
Kritika (3)