2016. szeptember 29. / Jónás Ágnes
Az óbudai Eurocenterben működő megújult Vidám Színpad idén is részt vesz a szeptemberi Pozsonyi Pikniken és először szerepel a Színházak Éjszakáján. Az új évadra pedig négy új bemu-
tató mellett ifjúsági előadásokkal is készül. A hatvanöt éves múltra visszatekintő színház igazgatójával, Böröndi Tamással beszélgettünk.
Színházuknak 2013 novembere óta az óbudai Eurocenter ad otthont. Más ez a Vidám Színpad, mint a Révay utcabeli volt?
B.T.: A megújult Vidám Színpad már egy másik világba született. A Révay utcában, az 1951-ben alakult színházban, Bodrogi Gyula igazgatósága idejében egy-egy sikeres előadást a bemutatót követő hónapokban szinte mindennap lehetett volna játszani. Például a Van, aki forrón szeretit havonta tizenötször adtuk elő rendre teltház előtt – ezt ma már nem lehet megcsinálni. Míg akkoriban egy színház repertoárján öt-hat darab szerepelt, addig ma esetleg huszonöt darab is mozgósítható. Régebben cégekhez bejáró értékesítők adták el a jegyek közel felét, a másik fele közvetlenül a jegypénztárból került a nézőhöz. Ma az eladás nyolcvan százaléka internetes vásárlásból származik. A Révay utcából átmentett közönségünk ma is megtalál minket új helyünkön, sőt, gyerekeik, unokáik is beülnek az előadásainkra. Nézőink közel negyven százaléka fiatal, visszajáró.
Bodrogi Gyula 1982-től húsz éven át volt a színház igazgatója, rendezője. Milyen szakmai pluszt kapott tőle?
B.T.: Gyuszi, aki ma is a Vidám Színpad örökös, tiszteletbeli igazgatója, ennek a műfajnak és persze az egész szakmának zseniális legendája. Nemcsak a nevettetés fortélyait, de a modern színház működésének alapjait is tőle tanultuk. Az ő inspirációi alapján vágtunk bele Straub Dezsővel a vállalkozói világba.
Kevesebbet játszik, mióta igazgató lett?
B.T.: Három éve mutattuk be a Forró hétvége című vígjátékot, amelyben én magam is elkezdtem próbálni, de másfél-két hét után rá kellett jönnöm, hogy az igazgatói és színészi feladatok egy új színház indulásakor nehezen összeegyeztethetők egymással. Ki kellett szálljak a darabból, és inkább az igazgatói feladatokra koncentráltam. Természetesen lételemem a színpad, és soha nem szeretnék megválni tőle.
Nem unalmas egész nap a papírhalmok és komputer előtt gubbasztani?
B.T.: Egyáltalán nem. Kollégáimtól még egy kényelmes, Boss feliratú igazgatói széket is kaptam! Amikor annak idején Bodrogi Gyuszi világossá tette számunkra, hogy a vállalkozó művész a jövő színésze, egy ideig az Aranytíz Musical Stúdióban tanítottam, mellette rendezvényszervezéssel kezdtem foglalkozni. Ízlés- és ötletvilágomra szerencsére volt igény, a szervezési feladatokat azóta is nagy örömmel és pontossággal végzem. Imádom csinálni ezt is! Én nem hazaviszem a pénzt a színházból, hanem visszatolom oda.
A kemény munka meghozta gyümölcsét, hiszen idén másodszor vehetnek részt a szeptemberi Pozsonyi Pikniken, és először kapcsolódnak bele aktívan a Színházak Éjszakája programsorozatba.
B.T.: Készülünk is rájuk nagy adag vidámsággal, mosollyal, elmebeteg kreativitással. Gyerekprogramokkal indítunk, lesz Csusza-party Vidám Kvíz játék, amelynek győztesei megtömhetik bendőjüket egy kis túrós finomsággal. A nézők workshopokon vehetnek részt, a Rendez(D)-Te program keretében pedig a színpadi munkába is bevonjuk őket. Szeretnénk, ha a Színházak Éjszakája, a színházi hangulat az Eurocenter minden helyiségét átjárná.
A kisiskolásokra is gondolnak – márciusban indult a Vidám Színpad Ifjúsági Tagozata.
B.T.: A János vitéz című gyermekelőadással és A brémai muzsikusok című gyerekmusicallel kezdtünk. Idén két ifjúsági bemutatót tervezünk, és nagyon hajlunk afelé, hogy beindítunk egy külön gyermek-ifjúsági stúdiót is.
Milyen előadásokat láthat a felnőtt közönség az új évadban?
B.T.: Az évadot Vaszary Gábor Bubusával nyitjuk. Ez lesz az első olyan darab, amelyben vadonatúj díszleteket, jelmezeket láthat a közönség. Pár évvel ezelőtt még minden színész hozta a saját kis ruháját, maga készítette a sminkjét, magyarán abból főztünk, amink volt. Az új évadban már fodrászok és sminkesek is segítenek bennünket. Karácsonykor mutatjuk be a Révay utcában nagy sikerrel játszott Család ellen nincs orvosság című Ray Cooney-darabot, majd következik egy zenés vígjáték, a Prosztaták, amely négy férfi romokban álló magánéletét mutatja be. A szecesszió korát megidéző Végre egy úriasszony középpontjában egy gróf és egy szolgája áll, akik egy bizonyos helyzet miatt arra kényszerülnek, hogy szerepet cseréljenek. Dédelgetett álmom,hogy a mozi területén lévő, négyszázhúsz fő befogadására alkalmas színháztermünk melletti kisebb termet úgy alakítsuk át szcenikailag, hogy alkalmas legyen néhány fős kamaradarabok bemutatására.
Mit tudnak tenni azért, hogy a vígjátékjátszás és a hagyományos kabaré túlélje a stand-upvilágot?
B.T.: Semmit! Fő irányzatunk továbbra is az igényes vígjátékokban gazdag szórakoztatás. Ezt várják el tőlünk, erre van igény, de például a Szilveszteri kabaré fogalma annyira összenőtt a Vidám Színpad nevével, hogy már november közepén kitehetnénk a „Minden jegy elkelt” táblát.
Sokan mondhatják, hogy önnek könnyű dolga van, hiszen egész életét átszövi a humor, a nevetés, a nevettetés, miközben hazánkban egyre több az orrát lógató, búskomor ember. Ha valakinek az arcán nagy ritkán mosolyt látunk, hajlamosak vagyunk azt mondani magunkban: bizonyára nincs ki a négy kereke.
B.T.: Erről Szenes Iván elhíresült dalszövege jutott eszembe: „Akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes!” Mindenesetre én hiszek a mosoly erejében, és szeretnénk, ha társulatunk sokat tenne a mosolygó Magyarországért. Mi ezzel szolgálhatjuk legjobban ennek a kis, remek humorérzékkel megáldott nemzetnek a javát. Azon vagyunk, hogy derűt varázsoljunk az arcokra, és hogy minél több magyar embert fertőzzünk meg jókedvvel. Mi már tudjuk, hogy a humor a két ember közötti legrövidebb távolság.
tató mellett ifjúsági előadásokkal is készül. A hatvanöt éves múltra visszatekintő színház igazgatójával, Böröndi Tamással beszélgettünk.
Színházuknak 2013 novembere óta az óbudai Eurocenter ad otthont. Más ez a Vidám Színpad, mint a Révay utcabeli volt?
B.T.: A megújult Vidám Színpad már egy másik világba született. A Révay utcában, az 1951-ben alakult színházban, Bodrogi Gyula igazgatósága idejében egy-egy sikeres előadást a bemutatót követő hónapokban szinte mindennap lehetett volna játszani. Például a Van, aki forrón szeretit havonta tizenötször adtuk elő rendre teltház előtt – ezt ma már nem lehet megcsinálni. Míg akkoriban egy színház repertoárján öt-hat darab szerepelt, addig ma esetleg huszonöt darab is mozgósítható. Régebben cégekhez bejáró értékesítők adták el a jegyek közel felét, a másik fele közvetlenül a jegypénztárból került a nézőhöz. Ma az eladás nyolcvan százaléka internetes vásárlásból származik. A Révay utcából átmentett közönségünk ma is megtalál minket új helyünkön, sőt, gyerekeik, unokáik is beülnek az előadásainkra. Nézőink közel negyven százaléka fiatal, visszajáró.
Bodrogi Gyula 1982-től húsz éven át volt a színház igazgatója, rendezője. Milyen szakmai pluszt kapott tőle?
B.T.: Gyuszi, aki ma is a Vidám Színpad örökös, tiszteletbeli igazgatója, ennek a műfajnak és persze az egész szakmának zseniális legendája. Nemcsak a nevettetés fortélyait, de a modern színház működésének alapjait is tőle tanultuk. Az ő inspirációi alapján vágtunk bele Straub Dezsővel a vállalkozói világba.
Kevesebbet játszik, mióta igazgató lett?
B.T.: Három éve mutattuk be a Forró hétvége című vígjátékot, amelyben én magam is elkezdtem próbálni, de másfél-két hét után rá kellett jönnöm, hogy az igazgatói és színészi feladatok egy új színház indulásakor nehezen összeegyeztethetők egymással. Ki kellett szálljak a darabból, és inkább az igazgatói feladatokra koncentráltam. Természetesen lételemem a színpad, és soha nem szeretnék megválni tőle.
Nem unalmas egész nap a papírhalmok és komputer előtt gubbasztani?
B.T.: Egyáltalán nem. Kollégáimtól még egy kényelmes, Boss feliratú igazgatói széket is kaptam! Amikor annak idején Bodrogi Gyuszi világossá tette számunkra, hogy a vállalkozó művész a jövő színésze, egy ideig az Aranytíz Musical Stúdióban tanítottam, mellette rendezvényszervezéssel kezdtem foglalkozni. Ízlés- és ötletvilágomra szerencsére volt igény, a szervezési feladatokat azóta is nagy örömmel és pontossággal végzem. Imádom csinálni ezt is! Én nem hazaviszem a pénzt a színházból, hanem visszatolom oda.
A kemény munka meghozta gyümölcsét, hiszen idén másodszor vehetnek részt a szeptemberi Pozsonyi Pikniken, és először kapcsolódnak bele aktívan a Színházak Éjszakája programsorozatba.
B.T.: Készülünk is rájuk nagy adag vidámsággal, mosollyal, elmebeteg kreativitással. Gyerekprogramokkal indítunk, lesz Csusza-party Vidám Kvíz játék, amelynek győztesei megtömhetik bendőjüket egy kis túrós finomsággal. A nézők workshopokon vehetnek részt, a Rendez(D)-Te program keretében pedig a színpadi munkába is bevonjuk őket. Szeretnénk, ha a Színházak Éjszakája, a színházi hangulat az Eurocenter minden helyiségét átjárná.
A kisiskolásokra is gondolnak – márciusban indult a Vidám Színpad Ifjúsági Tagozata.
B.T.: A János vitéz című gyermekelőadással és A brémai muzsikusok című gyerekmusicallel kezdtünk. Idén két ifjúsági bemutatót tervezünk, és nagyon hajlunk afelé, hogy beindítunk egy külön gyermek-ifjúsági stúdiót is.
Milyen előadásokat láthat a felnőtt közönség az új évadban?
B.T.: Az évadot Vaszary Gábor Bubusával nyitjuk. Ez lesz az első olyan darab, amelyben vadonatúj díszleteket, jelmezeket láthat a közönség. Pár évvel ezelőtt még minden színész hozta a saját kis ruháját, maga készítette a sminkjét, magyarán abból főztünk, amink volt. Az új évadban már fodrászok és sminkesek is segítenek bennünket. Karácsonykor mutatjuk be a Révay utcában nagy sikerrel játszott Család ellen nincs orvosság című Ray Cooney-darabot, majd következik egy zenés vígjáték, a Prosztaták, amely négy férfi romokban álló magánéletét mutatja be. A szecesszió korát megidéző Végre egy úriasszony középpontjában egy gróf és egy szolgája áll, akik egy bizonyos helyzet miatt arra kényszerülnek, hogy szerepet cseréljenek. Dédelgetett álmom,hogy a mozi területén lévő, négyszázhúsz fő befogadására alkalmas színháztermünk melletti kisebb termet úgy alakítsuk át szcenikailag, hogy alkalmas legyen néhány fős kamaradarabok bemutatására.
Mit tudnak tenni azért, hogy a vígjátékjátszás és a hagyományos kabaré túlélje a stand-upvilágot?
B.T.: Semmit! Fő irányzatunk továbbra is az igényes vígjátékokban gazdag szórakoztatás. Ezt várják el tőlünk, erre van igény, de például a Szilveszteri kabaré fogalma annyira összenőtt a Vidám Színpad nevével, hogy már november közepén kitehetnénk a „Minden jegy elkelt” táblát.
Sokan mondhatják, hogy önnek könnyű dolga van, hiszen egész életét átszövi a humor, a nevetés, a nevettetés, miközben hazánkban egyre több az orrát lógató, búskomor ember. Ha valakinek az arcán nagy ritkán mosolyt látunk, hajlamosak vagyunk azt mondani magunkban: bizonyára nincs ki a négy kereke.
B.T.: Erről Szenes Iván elhíresült dalszövege jutott eszembe: „Akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes!” Mindenesetre én hiszek a mosoly erejében, és szeretnénk, ha társulatunk sokat tenne a mosolygó Magyarországért. Mi ezzel szolgálhatjuk legjobban ennek a kis, remek humorérzékkel megáldott nemzetnek a javát. Azon vagyunk, hogy derűt varázsoljunk az arcokra, és hogy minél több magyar embert fertőzzünk meg jókedvvel. Mi már tudjuk, hogy a humor a két ember közötti legrövidebb távolság.