2016. november 17. / Dercsényi Dávid
Emberek, Mel Gibson ismét körünkben, a vén róka nem ígér kevesebbet, mint hogy ő lesz az új Liam Neeson, a színész, akiről öregségére kiderül, hogy akciófilmre termett. Kár, hogy a francia Jean-Francois Richet filmje nem az. Sokkal inkább beillenék demokrata párti
propagandafilmnek. Már a film első jelenetsora is ideológia: a fiatal lány cigit nem, de töltényt már vehet valahol Amerikában. Kiderül, egy alvilági üzleti ügy csúnya elintézéséhez kell a muníció – a lány barátja hétpróbás gazembernek tűnik. Lydiának menekülnie kell, és egy embert tud csak felhívni, évek óta nem látott apját, aki valahol Új-Mexikó-külsőn rohad egy lakókocsiban a sivatagban. Feltételesen van szabadlábon és nagyon kiábrándult: ő lenne a szakállas Mel Gibson.
És ezzel kezdetét veszi a rengeteg párbeszédből összeálló lelki fröccs, Amerika élő lelkiismerete tolja, ahogy a csövön kifér. Lydia szerepében Erin Moriarty még súlytalanabb és hiteltelenebb, mint Gibson, akinek legalább az arca és pár izma megvan a volt vietnami veterán eljátszásához (mondjuk az idült alkoholizmustól csak pár éve megszabadult, bűnökkel teli, önostorozó embert már csak a kellő túljátszással tudja hozni). Moriarty Lydiája elvileg egy zűrös anyával, több mostohaapával felnövő, a bűnnel korán megismerkedő lány, de csak a hajszínének változásait lehet igazán látni rajta. Apukával menekülőre fogva ugyanis többször átfesti a haját, miközben kapunk egy csokrot a déli redneckek színes forgatagából, leendő Trump-szavazókból. Ezek a gyanús és rosszarcú alakok állatok, de azért mindenkinek jut pár klapancia a lázadás kommercializálódásáról vagy a múltról.
Fennhéjázó műmájerkedés a Blood Father, Gibson igazán sajnálhatja, hogy nem egy rendes rendezővel csinált filmet, bár simán benne van, hogy azok már nem adnának neki főszerepet.
Blood Father (16)
Francia-amerikai, szinkronizált film
Rendező: Jean-Francois Richet
Főszereplők: Mel Gibson, William H. Macy, Diego Luna
88 perc
Forgalmazó: ADS Service
Bemutató: 11. 17.
propagandafilmnek. Már a film első jelenetsora is ideológia: a fiatal lány cigit nem, de töltényt már vehet valahol Amerikában. Kiderül, egy alvilági üzleti ügy csúnya elintézéséhez kell a muníció – a lány barátja hétpróbás gazembernek tűnik. Lydiának menekülnie kell, és egy embert tud csak felhívni, évek óta nem látott apját, aki valahol Új-Mexikó-külsőn rohad egy lakókocsiban a sivatagban. Feltételesen van szabadlábon és nagyon kiábrándult: ő lenne a szakállas Mel Gibson. És ezzel kezdetét veszi a rengeteg párbeszédből összeálló lelki fröccs, Amerika élő lelkiismerete tolja, ahogy a csövön kifér. Lydia szerepében Erin Moriarty még súlytalanabb és hiteltelenebb, mint Gibson, akinek legalább az arca és pár izma megvan a volt vietnami veterán eljátszásához (mondjuk az idült alkoholizmustól csak pár éve megszabadult, bűnökkel teli, önostorozó embert már csak a kellő túljátszással tudja hozni). Moriarty Lydiája elvileg egy zűrös anyával, több mostohaapával felnövő, a bűnnel korán megismerkedő lány, de csak a hajszínének változásait lehet igazán látni rajta. Apukával menekülőre fogva ugyanis többször átfesti a haját, miközben kapunk egy csokrot a déli redneckek színes forgatagából, leendő Trump-szavazókból. Ezek a gyanús és rosszarcú alakok állatok, de azért mindenkinek jut pár klapancia a lázadás kommercializálódásáról vagy a múltról.
Fennhéjázó műmájerkedés a Blood Father, Gibson igazán sajnálhatja, hogy nem egy rendes rendezővel csinált filmet, bár simán benne van, hogy azok már nem adnának neki főszerepet.
Blood Father (16)
Francia-amerikai, szinkronizált film
Rendező: Jean-Francois Richet
Főszereplők: Mel Gibson, William H. Macy, Diego Luna
88 perc
Forgalmazó: ADS Service
Bemutató: 11. 17.