2016. december 23. / Pavlovics Ágota
Illényi Katica már akkor kiragyogott a zenekarból, amikor a Budapest Klezmer Band hegedűseként megismertük. Remekül hegedül, szépen énekel, magával ragadóan táncol, ám ez nem elég
neki, mindig új utakat keres. Van, hogy sztepptudásával nyűgöz le minket, máskor olyan hangszeren játszik, amely úgy szólal meg, hogy nem kell hozzáérni. És akkor még nem említettük kedvenc műfaját, a jazzt, amiben igazán lubickol. Illényi Katicával évadnyitó koncertjéről és persze theremin nevű hangszeréről is beszélgettünk.
Vágjunk a közepébe. Milyen lesz a januári 14-i évadnyitó koncert a Budapest Kongresszusi Központban?
I. K.: Az évnyitó koncerten személyes barátaimmal fogok színpadra lépni. Ritkán tudunk találkozni, pedig nagyon szeretem, tisztelem őket, így kénytelen voltam meghívni őket egy koncertre, hogy együtt legyünk. Az est vendégművészei: Micheller Myrtill, Magyar Hajnal, Sárik Péter, Pirovits Árpád és Illényi Csaba. Muzsikus barátaimmal önfeledt zenéléssel szeretnénk megnyitni az újévet, pontosabban szeretnénk jó zenékben gazdag újévet kívánni mindenkinek. Nagyon örülök, hogy elfogadta a meghívásomat Micheller Myrtill, aki kiemelkedő tehetségű énekesnő, nagy inspirálóm. Magyar Hajnal is különleges énekesnő, a Magyar Hajnal Énekstúdió vezetője, sokat tanultam tőle a hangképzésórákon. Illényi Csaba hegedűművész az öcsém, akivel nagyon szeretek muzsikálni, ő egyben a hangmérnököm is. Pirovits Árpád sztepptáncostól szteppelni tanultam. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban Sárik Péterről és zenekaráról szeretnék beszélni. Péter kiemelkedő jazz-zongorista, aki az estem programjának darabjait átdolgozta, modern hangzást adott a műveknek. A koncertemen lesz könnyűzene és jazz, magyar és világslágerek, komolyzenei művek autentikus formában, valamint hegedű, theremin és zongora tolmácsolásában. Művésztársaim külön is színpadra lépnek, lesznek duettek és más formációk, vokális és zenekari kísérettel. A koncertet közös fináléval fogjuk zárni.
Amikor úgy másfél éve beszélgettünk,a theremin tanulás lázában égett, hogy halad a különleges, egyben különös hangszerrel?
I. K.: Két éve koncertezem a thereminnel. Nagyjából másfél év gyakorlás után álltam ki először a színpadra. Az első kihívás az volt, hogy megszólaljanak a darabok, úgy, ahogyan szeretném. Most az a célom, hogy ugyanúgy tudjak játszani rajta, ahogy a hegedűn.
Miért olyan nehéz a theremint megszólaltatni?
I. K.: A theremin tipikus glissandós hangszer, amiben sok csúszás van, mert nehéz a levegőben pontosan eltalálni a hangokat, hiszen nincs mit megérinteni, csak a fülemre támaszkodhatok. A közelmúltban játszottam fel Vivaldi A négy évszakjából A tél című lassú tételt. Vivaldi-művet játszani ezen a hangszeren különösen nehéz, ez volt életem eddigi legnagyobb theremines kihívása.
Vivaldi műve is a most megjelent theremin albumán hallható? Mi mindent válogatott még rá?
I. K.: Karácsonyi albumot készítettem, és szívből remélem, hogy szeretni fogják a zenebarátok. Tizenöt darab került a lemezre, olyan darabok szerepelnek rajta, mint a Winter Wonderland, a White Christmas, Bárdos Lajos Karácsonyi bölcsődala, Gounod Ave Mariája, Bach Airje, a Vivaldi-mű és még sok más gyönyörű ünnepi dal. Nagyon örülök, hogy idén megjelenik, és annak is, hogy felvettük a Budapesti Vonósokkal a 2016-os újévi koncertemet, amely szintén megjelenik hamarosan DVD-n és CD-n is, és az M5 csatorna bemutatja karácsonykor a koncertfilmet.
Apropó gyönyörű dalok. A Volt egyszer egy Vadnyugat című világhírű dal ön által játszott thereminátirata nemzetközi – The Akademia Music Awards – díjat kapott. Miért pont ezt a dalt választotta?
I. K.: Váratlanul ért az elismerés, és persze nagyon örülök neki. A Volt egyszer egy Vadnyugat főtémája volt az első dal, amit thereminen eljátszottam. A mai napig úgy gyakorlok, hogy egy az egyben próbálom utánozni az énekhangot. Éppen ezért a képességéért rajongok a thereminért.
A hangszer komoly kihívás elé álltja a művészeket, nem csoda, hogy alakult egy theremines közösség, aminek ön is a tagja.
I. K.: Ez egy kicsi világ, van évente három-négy kurzus, ahol összejövünk. Szeretjük és tiszteljük egymást, és rengeteget tanulunk egymástól. Vannak theremines közösségi oldalak, így nemcsak az európai, de az amerikai művészekkel is kapcsolatban állok. Nagyon összetartó közösség a miénk, ha valaki feltesz egy kérdést, rögtön érkezik rá válasz. Gyakorlatilag az összes thereminművészt ismerem személyesen. Van bennem egy pedagógus is, nincs időm tanítani, ám ha valaki bármit kérdez, azonnal boldogan elmagyarázom, amit tudni szeretne.
Úgy tudom, hamarosan Vietnamba utazik, hogy született a meghívás?
I. K.: Vietnamban fogom képviselni Magyarországot. A Vietnami Nemzeti Szimfonikus Zenekarral két koncertet fogok adni, a karmester Tetsuji Honna japán művész, akit a magyar közönség is ismer, hiszen itthon is vezényelt már, és persze kérték a theremint is, úgyhogy tartok majd egy előadást Hanoiban a Zeneakadémián a hallgatóknak, akik ki is próbálhatják a hangszeremet.
Klasszikus zenei képzést kapott, számos műfajban kipróbálta magát, és az sem titok, hogy legjobban azt szereti, ha új zenét teremthet, ha muzsikus társaival improvizálhat. Mikor lesz erre legközelebb lehetősége?
I. K.: Minden lehetőséget megragadok, hogy zenésztársaimmal improvizálhassak. Most mégis legjobban a Sárik Péterrel közös munkámat várom. Évek óta készültünk rá, hogy együtt dolgozhassunk, boldog vagyok, hogy most végre megvalósul. Az évnyitó koncertemen sokat fogunk improvizálni. Péter rendkívül elegánsan nyúl a számokhoz, csodálatosan alakítja a klasszikus műveket mai zenévé, jazzé, a régi slágereket maivá, alig várom, hogy együtt játszhassak velük.
neki, mindig új utakat keres. Van, hogy sztepptudásával nyűgöz le minket, máskor olyan hangszeren játszik, amely úgy szólal meg, hogy nem kell hozzáérni. És akkor még nem említettük kedvenc műfaját, a jazzt, amiben igazán lubickol. Illényi Katicával évadnyitó koncertjéről és persze theremin nevű hangszeréről is beszélgettünk.
Vágjunk a közepébe. Milyen lesz a januári 14-i évadnyitó koncert a Budapest Kongresszusi Központban?
I. K.: Az évnyitó koncerten személyes barátaimmal fogok színpadra lépni. Ritkán tudunk találkozni, pedig nagyon szeretem, tisztelem őket, így kénytelen voltam meghívni őket egy koncertre, hogy együtt legyünk. Az est vendégművészei: Micheller Myrtill, Magyar Hajnal, Sárik Péter, Pirovits Árpád és Illényi Csaba. Muzsikus barátaimmal önfeledt zenéléssel szeretnénk megnyitni az újévet, pontosabban szeretnénk jó zenékben gazdag újévet kívánni mindenkinek. Nagyon örülök, hogy elfogadta a meghívásomat Micheller Myrtill, aki kiemelkedő tehetségű énekesnő, nagy inspirálóm. Magyar Hajnal is különleges énekesnő, a Magyar Hajnal Énekstúdió vezetője, sokat tanultam tőle a hangképzésórákon. Illényi Csaba hegedűművész az öcsém, akivel nagyon szeretek muzsikálni, ő egyben a hangmérnököm is. Pirovits Árpád sztepptáncostól szteppelni tanultam. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban Sárik Péterről és zenekaráról szeretnék beszélni. Péter kiemelkedő jazz-zongorista, aki az estem programjának darabjait átdolgozta, modern hangzást adott a műveknek. A koncertemen lesz könnyűzene és jazz, magyar és világslágerek, komolyzenei művek autentikus formában, valamint hegedű, theremin és zongora tolmácsolásában. Művésztársaim külön is színpadra lépnek, lesznek duettek és más formációk, vokális és zenekari kísérettel. A koncertet közös fináléval fogjuk zárni.
Amikor úgy másfél éve beszélgettünk,a theremin tanulás lázában égett, hogy halad a különleges, egyben különös hangszerrel?
I. K.: Két éve koncertezem a thereminnel. Nagyjából másfél év gyakorlás után álltam ki először a színpadra. Az első kihívás az volt, hogy megszólaljanak a darabok, úgy, ahogyan szeretném. Most az a célom, hogy ugyanúgy tudjak játszani rajta, ahogy a hegedűn.
Miért olyan nehéz a theremint megszólaltatni?
I. K.: A theremin tipikus glissandós hangszer, amiben sok csúszás van, mert nehéz a levegőben pontosan eltalálni a hangokat, hiszen nincs mit megérinteni, csak a fülemre támaszkodhatok. A közelmúltban játszottam fel Vivaldi A négy évszakjából A tél című lassú tételt. Vivaldi-művet játszani ezen a hangszeren különösen nehéz, ez volt életem eddigi legnagyobb theremines kihívása.
Vivaldi műve is a most megjelent theremin albumán hallható? Mi mindent válogatott még rá?
I. K.: Karácsonyi albumot készítettem, és szívből remélem, hogy szeretni fogják a zenebarátok. Tizenöt darab került a lemezre, olyan darabok szerepelnek rajta, mint a Winter Wonderland, a White Christmas, Bárdos Lajos Karácsonyi bölcsődala, Gounod Ave Mariája, Bach Airje, a Vivaldi-mű és még sok más gyönyörű ünnepi dal. Nagyon örülök, hogy idén megjelenik, és annak is, hogy felvettük a Budapesti Vonósokkal a 2016-os újévi koncertemet, amely szintén megjelenik hamarosan DVD-n és CD-n is, és az M5 csatorna bemutatja karácsonykor a koncertfilmet.
Apropó gyönyörű dalok. A Volt egyszer egy Vadnyugat című világhírű dal ön által játszott thereminátirata nemzetközi – The Akademia Music Awards – díjat kapott. Miért pont ezt a dalt választotta?
I. K.: Váratlanul ért az elismerés, és persze nagyon örülök neki. A Volt egyszer egy Vadnyugat főtémája volt az első dal, amit thereminen eljátszottam. A mai napig úgy gyakorlok, hogy egy az egyben próbálom utánozni az énekhangot. Éppen ezért a képességéért rajongok a thereminért.
A hangszer komoly kihívás elé álltja a művészeket, nem csoda, hogy alakult egy theremines közösség, aminek ön is a tagja.
I. K.: Ez egy kicsi világ, van évente három-négy kurzus, ahol összejövünk. Szeretjük és tiszteljük egymást, és rengeteget tanulunk egymástól. Vannak theremines közösségi oldalak, így nemcsak az európai, de az amerikai művészekkel is kapcsolatban állok. Nagyon összetartó közösség a miénk, ha valaki feltesz egy kérdést, rögtön érkezik rá válasz. Gyakorlatilag az összes thereminművészt ismerem személyesen. Van bennem egy pedagógus is, nincs időm tanítani, ám ha valaki bármit kérdez, azonnal boldogan elmagyarázom, amit tudni szeretne.
Úgy tudom, hamarosan Vietnamba utazik, hogy született a meghívás?
I. K.: Vietnamban fogom képviselni Magyarországot. A Vietnami Nemzeti Szimfonikus Zenekarral két koncertet fogok adni, a karmester Tetsuji Honna japán művész, akit a magyar közönség is ismer, hiszen itthon is vezényelt már, és persze kérték a theremint is, úgyhogy tartok majd egy előadást Hanoiban a Zeneakadémián a hallgatóknak, akik ki is próbálhatják a hangszeremet.
Klasszikus zenei képzést kapott, számos műfajban kipróbálta magát, és az sem titok, hogy legjobban azt szereti, ha új zenét teremthet, ha muzsikus társaival improvizálhat. Mikor lesz erre legközelebb lehetősége?
I. K.: Minden lehetőséget megragadok, hogy zenésztársaimmal improvizálhassak. Most mégis legjobban a Sárik Péterrel közös munkámat várom. Évek óta készültünk rá, hogy együtt dolgozhassunk, boldog vagyok, hogy most végre megvalósul. Az évnyitó koncertemen sokat fogunk improvizálni. Péter rendkívül elegánsan nyúl a számokhoz, csodálatosan alakítja a klasszikus műveket mai zenévé, jazzé, a régi slágereket maivá, alig várom, hogy együtt játszhassak velük.