2008. szeptember 25. / Fáy Miklós
Alfred Brendel magyarországi búcsúhangversenye
A mű maga csodálatos, sokak szerint a legtökéletesebb zongoraverseny
a teljes zeneirodalomban, és nagyon sokat nem tévednek. Szóló és zenekar együtt és egymásért, virtuozitás és mélységek, és persze csak a mérhető dolgokat nézve is kiemelkedik: ez az egyetlen olyan Mozart-versenymű, amelyben oboák és klarinétok is játszanak, és mellettük a teljes vonóskar, fuvola, fagott, kürtök, trombiták, üstdob. Most mégsem a mű a legfontosabb, hanem az előadó.
Úgy tűnik, valóban ez Alfred Brendel utolsó fellépése Magyarországon, a zongorista lassan hetvennyolc, hatvan éve koncertezik, ha elfáradt, érthető. Eljátszott mindent, ami érdekelte, az összes Mozartot, az összes Schubertet, Beethovent, a legszebb Liszteket (és feltehetően nagy szolgálatot tett Lisztnek, hogy nem egy virtuóz, hanem egy intellektuális típusú zenész tartotta őt a legnagyobbak között számon). Brendel bizonyos értelemben nem is igazi zongorista, úgy értve, hogy számára a hangszer nem a teste meghosszabbítása, hanem csak egy eszköz. Éppen olyan eszköz, mint a toll, hiszen Brendel költő is, tanulmányokat is írt, bár kétségkívül pianistaként nagyobb sikereket tudhat a magáénak. Lassan indult a pályája, nem rohammal ért a csúcsra, mint aki tudja, hogy ráér, mint aki tudja, hogy az idővel egyre csak jobb lesz. Talán most már úgy érzi, hogy az idővel már jobb nem lesz, és akkor mi értelme van az egésznek.
Zeneakadémia
28., vasárnap, 15,30
A mű maga csodálatos, sokak szerint a legtökéletesebb zongoraverseny
a teljes zeneirodalomban, és nagyon sokat nem tévednek. Szóló és zenekar együtt és egymásért, virtuozitás és mélységek, és persze csak a mérhető dolgokat nézve is kiemelkedik: ez az egyetlen olyan Mozart-versenymű, amelyben oboák és klarinétok is játszanak, és mellettük a teljes vonóskar, fuvola, fagott, kürtök, trombiták, üstdob. Most mégsem a mű a legfontosabb, hanem az előadó. Úgy tűnik, valóban ez Alfred Brendel utolsó fellépése Magyarországon, a zongorista lassan hetvennyolc, hatvan éve koncertezik, ha elfáradt, érthető. Eljátszott mindent, ami érdekelte, az összes Mozartot, az összes Schubertet, Beethovent, a legszebb Liszteket (és feltehetően nagy szolgálatot tett Lisztnek, hogy nem egy virtuóz, hanem egy intellektuális típusú zenész tartotta őt a legnagyobbak között számon). Brendel bizonyos értelemben nem is igazi zongorista, úgy értve, hogy számára a hangszer nem a teste meghosszabbítása, hanem csak egy eszköz. Éppen olyan eszköz, mint a toll, hiszen Brendel költő is, tanulmányokat is írt, bár kétségkívül pianistaként nagyobb sikereket tudhat a magáénak. Lassan indult a pályája, nem rohammal ért a csúcsra, mint aki tudja, hogy ráér, mint aki tudja, hogy az idővel egyre csak jobb lesz. Talán most már úgy érzi, hogy az idővel már jobb nem lesz, és akkor mi értelme van az egésznek.
Zeneakadémia
28., vasárnap, 15,30