„Aki betér hozzánk, érezze jól magát!”
2017. május 03. / Jónás Ágnes

Immár öt éve annak, hogy a Költészet Napján, április 11-én megnyitotta kapuit a nagy múltú Rózsavölgyi Zeneműbolt emeletén a színházi és irodalmi esteknek egyaránt helyet adó, hangulatában egyszerre bizsergetően múlt századi és mai Rózsavölgyi Szalon. Zimányi Zsófiával,
a Szalon vezetőjével és megálmodójával a fél évtizedes fennállás apropóján a kulturális központ sikerének receptjéről, valamint a jövő évad bemutatóinak alapkoncepciójáról is beszélgettünk.

Ötödik évadát zárja néhány hónap múlva a Rózsavölgyi Szalon. Hogyan értékeli az elmúlt fél évtizedet?
Z. Zs.: A Szalon működése tulajdonképpen felülmúlta a vá­ra­ko­zá­saimat. A kezdetekkor még egyáltalán nem gondoltam volna, hogy évi háromszáz előadást fogunk teljesíteni közel százszázalékos lá­to­ga­tott­ság mellett, mint ahogy nem számítottam arra sem, hogy öt év alatt negyvenkilenc színházi premiert tartunk, amelyekből huszonöt az ősbemutató és tizenhét a magyarországi premier. Ezek az előadások nyolcvanhétezer nézőt vonzottak, az élményt háromszázhetvennyolc művész biztosította. Volt néhány darab, melyet azért vettük elő, mert általunk nagyra becsült művészek szerették volna azokat eljátszani. Nagyon örülök a produkcióinkat illető pozitív kritikai visszhangnak is, a törzsnézőink száma pedig szerencsére olyan magas, hogy huszonöt alkalmat majdnem minden darabból el tudunk adni. Büszkeséggel tölt el, hogy előadásaink rendszeresen meghívást kapnak a POSZT OFF-ra és több más nyári rendezvénysorozatra is, s hogy a VIDOR Fesztiválról 2015-ben a romance.com elhozta a „legszerethetőbb előadás” díját.

Úgy tudom, a nagymamája sokat mesélt önnek a 1930-as évek szalonhangulatáról, eleve volt tehát rálátása, hogy milyennek kell egy jó szalonnak lennie.
Z. Zs.: A nagymamámnak fiatal korában volt egy szalonja, amely vasárnap délutánonként működött, s ahol a vendégek – közöttük nagyon sok művész – énekeltek, zenéltek, saját költeményeiket adták elő, és jól érezték magukat. A mérete hasonló volt a Rózsavölgyi Szalonéhoz, és amikor kitaláltam, hogy valami hasonlót szeretnék csinálni, a nagymama elbeszélése volt az irányadó, vagyis az, hogy aki betér hozzánk, érezze jól magát, és vissza akarjon térni.

Mi kell ahhoz, hogy a Rózsavölgyi Szalont eredményesen, sikerrel tudja egy vezető hosszú távon működtetni?
Z. Zs.: Szükséges hozzá egy koncepció: tudnom kell, hogy mit akarok csinálni, s hogy mire van igény, illetve kell egy jó csapat is, amelynek segítségével az ötletek megvalósulhatnak.

Mondhatjuk, hogy a hely legfőbb vonzereje az egyedi műsorválasztás?
Z. Zs.: Részben igen. Vagy ősbemutatót tartunk, amit sokszor mi íratunk meg színdarabnak könyvek alapján, vagy magyarországi bemutatót, ami érdekes a színház iránt érdeklődő közönség számára, hiszen ezek az előadások máshol Magyarországon nem láthatók. Másik erősségünket egyik nézőnk fogalmazta meg: azért szeret ide járni, mert ha egyedül jön, akkor is mindig talál olyan partnert a teremben, akivel beszélgetni tud, tehát soha nincs egyedül. Ugyancsak cél, hogy darabjaink színészközpontúak, könnyen fogyaszthatóak, egyben elgondolkodtatóak legyenek – úgy gondolom, ezt minden alkalommal sikerül megvalósítanunk.

Ha már a színészközpontúságot említette, kik voltak ebben az évadban azok a neves művészek, akiket először láthatott a Szalon színpadán a közönség?
Z. Zs.: 2016-ban az irodalmi, zenei estek, illetve könyvbemutatók mellett hét színházi premiert tartottunk, ezek közül négy ősbemutató, három pedig magyarországi premier volt. Először jelent meg nálunk Borbás Gabi, Dunai Tamás, Fesztbaum Béla, Gáspár Sándor, Márton András, Pető Kata, Pokorny Lia, Porogi Ádám, Scherer Péter, Sipos Imre, Sodró Eliza, Spolarics Andrea, Száger Zsuzsanna, Terhes Sándor, Urbanovits Krisztina és Ördög Tamás mint rendező.

A huszonévesek is megtalálhatják itt a számításaikat?
Z. Zs.: Eredetileg a harmincöt pluszos korosztályt képzeltem el célcsoportnak, de érdekes módon egyes előadásainknak nagyon sok fiatal nézője is van, sőt, vannak olyan produkcióink, amelyeken középiskolás osztályok vettek részt. Nagy öröm, hogy ezek közül a fiatalok közül azóta is sokan visszatérnek más előadásainkra is.

Eddig a Szalon első és második születésnapját ünnepelték meg, a harmadik ünnepség a Pentaton Koncert- és Művészügynökség huszonötödik születésnapja volt.
Z. Zs.: Az ügynökség rendkívül sok segítséget nyújtott és nyújt a Szalonnak a létrehozás óta. Az efféle ünnepségek részben számvetések – jó alkalmak arra, hogy átgondoljuk, mire jutottunk az elmúlt évben, mit szeretnénk elérni a következőben; hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik részt vettek a munkánkban, s hogy azok a művészek és újságírók, akik jelenlétükkel időről időre megtisztelnek bennünket, kötetlenebb formában is találkozhassanak egymással.

Kedveskednek valamivel születésnapjuk alkalmából a hűséges nézőknek?
Z. Zs.: Az ötös számhoz akcióink kapcsolódnak: áprilisi programjainkra minden jegyvásárló tizenöt százalékos kedvezményt kap, az első száz vásárló között öt különleges, a Szalonhoz köthető ajándékot sorsolunk ki.

Körvonalazódnak már bemutatótervek a jövő évadra?
Z. Zs.: Idén a magyar művek bemutatói uralják a programunkat, a jövő szezon a szürreális előadások éve lesz. Több olyan produkciónk szerveződik, amely a valóságra és az attól elrugaszkodott helyzetekre épít. Bízom abban, hogy az ideihez hasonlóan sikeres évadot tudhatunk majd magunk mögött.