2017. szeptember 18. / Bóta Gábor
A Patrióta kisvendéglő Gyulán tavaly a Gault&Millau kalauz értékelése szerint az év feltörekvő étterme lett. A Dining Guide pedig már többször a legjobb száz magyarországi étterem közé sorolta. Én azért azt zokon veszem, hogy amikor belépek, senki nem üdvözöl, de aztán egy éppen
ott tanyázó, szintén a Shakespeare Fesztiválra érkezett színikritikus kolléga, akiről kiderül, hogy évről évre notóriusan visszatérő vendég, rögtön mondja, hogy nyugi, nyugi, hiszen mindössze ketten dolgoznak itt, a séf, Csiszér Árpád és a felesége, Nyári Katalin, aki hátrament, hogy ételeket hozzon ki. Egyébként ebben a kisvendéglőben, ahová mindössze húszan férnek be, olyan, mintha mindenki ismerne mindenkit. Nyári Katalin, aki felszolgál, üzletvezető és a férjével a tulajdonos, jóformán csak tegeződik. Benéznek még más kritikus kollégák is, őket szintén régről ismeri, és kéri, hogy jöjjenek vissza egy óra múlva, mert a fesztivál délutáni csoportos rendezvénye miatt eléggé összetorlódtak a teendők. És ők zokszó nélkül vissza is jönnek. Jeles író is érkezik, előre megrendelt, becsomagolt ételt visz el, és naná, hogy ő ugyancsak tegeződik. A Patrióta mellett turistákra bazírozó étterem működik, itt meg megkapóan közvetlen, családias a légkör, ahol zömében magyarokból áll a vendégkör, köztük sok a gyulai. És ezért kiderül, hogy a téli időszak még jobban megy, mint a nyári, ilyenkor inkább lehet ráérős borvacsorákat, meghitt irodalmi esteket rendezni.
Igaz, hogy hidegben nincs terasz, de ezért Katalin nem is rajong, bensőségesebbnek tartja a benti helyiséget, ami tényleg nagyon otthonosan és úgy berendezett, hogy abszolút fesztelenül érezhesse magát benne bárki. És hát betölti Katalin személyisége, aki ide szalad, oda szalad, itt is szót vált meg amott is, hozza az italokat, az ételeket, vagy éppen egy ismerős kislányt visz be a konyhába, mert kedve szottyan meglátogatni Árpi bácsit. Azt mondja, hogy a párjával mindketten dolgoztak más vendéglátóhelyen, arra gondoltak, hogy inkább nyitnak egy sajátot, ami pontosan olyan, mint amilyet elképzelnek. És ez most olyan. Akkora szeretettel látják a vendégeket, mintha otthon lennének. Nemcsak ételt, hanem élményt is akarnak adni. Igyekeznek minőségi, környékbeli nyersanyagokat beszerezni, és ez már például a zöldségek, a csirke esetében sikerül is, de azért nem ritkán küzdeni kell, mert nem mindenből érkezik egyenletesen magas minőségű áru.
[kep3]
Kérdezem, hogy nem lenne-e szükség segítségre, soha nem volt alkalmazottjuk? Az a válasz, hogy nem, a negyedéves nagytakarításokat leszámítva még maguk is takarítanak. Nehéz a természetük, ezt másnak nem lenne könnyű elviselnie. A lányuk nyaranta besegít, de különben így együtt jó nekik lenni, itt vannak délelőtt, délután és este, igaz, vasárnap csak háromig tartanak nyitva, hétfőn pedig zárva vannak. Nekik ez nem munka, imádják, amit csinálnak, ez számukra életforma, közös játék 2008 óta, hiszen akkor nyitottak.
Lágy, ízes kacsakrém az üdvözlőfalat, háromféle kenyérrel, simával, burgonyás-köményes-póréhagymással és dióssal. Belül puhák, a héjuk ropogós. Füstölt pisztráng követi, szívsalátával, marokkói citrommal és sóskagratinéval. Érdekesség, hogy nyaranta a zöldségekből közel sem csak az uborkát kovászolják, hanem például a zöldbabot éppúgy, mint a spárgát. Utóbbiból készült a pazarul különleges kovászoltspárga-leves, levegőn szárított, füstölt kacsamellel. És ez nem meleg, hanem kellemesen, hűsítően hideg, számomra ez volt a legmeglepőbb és a legfinomabb fogás. Igazán figyelemre méltó pedig a borjúhúsos házi tészta is, pestóval, gombával, leginkább tán a raviolira emlékeztet. Az imponálóan zaftos húsú borjúnyak padlizsánkrémmel és kovászolt zöldbabbal meg héjában sült krumplival gusztusosan körbeadjusztálva érkezik. A szintén megnyerő állagú marhapofához jól passzol a konfitált fokhagyma, a füstölt karalábé és a házi krokett. Méltó lezárása az ételsornak a csokoládé mousse karamellropogóssal.
A Patrióta bár egyre feljebb törekszik, már most is eléggé fent van.
ott tanyázó, szintén a Shakespeare Fesztiválra érkezett színikritikus kolléga, akiről kiderül, hogy évről évre notóriusan visszatérő vendég, rögtön mondja, hogy nyugi, nyugi, hiszen mindössze ketten dolgoznak itt, a séf, Csiszér Árpád és a felesége, Nyári Katalin, aki hátrament, hogy ételeket hozzon ki. Egyébként ebben a kisvendéglőben, ahová mindössze húszan férnek be, olyan, mintha mindenki ismerne mindenkit. Nyári Katalin, aki felszolgál, üzletvezető és a férjével a tulajdonos, jóformán csak tegeződik. Benéznek még más kritikus kollégák is, őket szintén régről ismeri, és kéri, hogy jöjjenek vissza egy óra múlva, mert a fesztivál délutáni csoportos rendezvénye miatt eléggé összetorlódtak a teendők. És ők zokszó nélkül vissza is jönnek. Jeles író is érkezik, előre megrendelt, becsomagolt ételt visz el, és naná, hogy ő ugyancsak tegeződik. A Patrióta mellett turistákra bazírozó étterem működik, itt meg megkapóan közvetlen, családias a légkör, ahol zömében magyarokból áll a vendégkör, köztük sok a gyulai. És ezért kiderül, hogy a téli időszak még jobban megy, mint a nyári, ilyenkor inkább lehet ráérős borvacsorákat, meghitt irodalmi esteket rendezni.
Igaz, hogy hidegben nincs terasz, de ezért Katalin nem is rajong, bensőségesebbnek tartja a benti helyiséget, ami tényleg nagyon otthonosan és úgy berendezett, hogy abszolút fesztelenül érezhesse magát benne bárki. És hát betölti Katalin személyisége, aki ide szalad, oda szalad, itt is szót vált meg amott is, hozza az italokat, az ételeket, vagy éppen egy ismerős kislányt visz be a konyhába, mert kedve szottyan meglátogatni Árpi bácsit. Azt mondja, hogy a párjával mindketten dolgoztak más vendéglátóhelyen, arra gondoltak, hogy inkább nyitnak egy sajátot, ami pontosan olyan, mint amilyet elképzelnek. És ez most olyan. Akkora szeretettel látják a vendégeket, mintha otthon lennének. Nemcsak ételt, hanem élményt is akarnak adni. Igyekeznek minőségi, környékbeli nyersanyagokat beszerezni, és ez már például a zöldségek, a csirke esetében sikerül is, de azért nem ritkán küzdeni kell, mert nem mindenből érkezik egyenletesen magas minőségű áru.
[kep3]
Kérdezem, hogy nem lenne-e szükség segítségre, soha nem volt alkalmazottjuk? Az a válasz, hogy nem, a negyedéves nagytakarításokat leszámítva még maguk is takarítanak. Nehéz a természetük, ezt másnak nem lenne könnyű elviselnie. A lányuk nyaranta besegít, de különben így együtt jó nekik lenni, itt vannak délelőtt, délután és este, igaz, vasárnap csak háromig tartanak nyitva, hétfőn pedig zárva vannak. Nekik ez nem munka, imádják, amit csinálnak, ez számukra életforma, közös játék 2008 óta, hiszen akkor nyitottak.
Lágy, ízes kacsakrém az üdvözlőfalat, háromféle kenyérrel, simával, burgonyás-köményes-póréhagymással és dióssal. Belül puhák, a héjuk ropogós. Füstölt pisztráng követi, szívsalátával, marokkói citrommal és sóskagratinéval. Érdekesség, hogy nyaranta a zöldségekből közel sem csak az uborkát kovászolják, hanem például a zöldbabot éppúgy, mint a spárgát. Utóbbiból készült a pazarul különleges kovászoltspárga-leves, levegőn szárított, füstölt kacsamellel. És ez nem meleg, hanem kellemesen, hűsítően hideg, számomra ez volt a legmeglepőbb és a legfinomabb fogás. Igazán figyelemre méltó pedig a borjúhúsos házi tészta is, pestóval, gombával, leginkább tán a raviolira emlékeztet. Az imponálóan zaftos húsú borjúnyak padlizsánkrémmel és kovászolt zöldbabbal meg héjában sült krumplival gusztusosan körbeadjusztálva érkezik. A szintén megnyerő állagú marhapofához jól passzol a konfitált fokhagyma, a füstölt karalábé és a házi krokett. Méltó lezárása az ételsornak a csokoládé mousse karamellropogóssal.
A Patrióta bár egyre feljebb törekszik, már most is eléggé fent van.