Álmatlanság 2017. augusztus 14. / Gulya István Még mielőtt a hívők a szívükhöz kapnának, nyugalom, ennek a filmnek semmi köze Christopher Nolan azonos című, 2002-es remek thrilleréhez (Al Pacinóval, Robin Williamsszel és Hilary Swankkel), mindazonáltal ez a film sem előzmény nélküli, egy 2011-es francia krimi, a Fehér éjszaka remake-je. S mint az ilyenkor gyakorta lenni szokott: annak még volt töke, ennek nincs. Pedig a svájci illetőségű Baran bo Odar rendező kifejezetten thrillerekre szakosodott (lásd Néma csönd, Who Am I: Egy rendszer sincs biztonságban), és úgy tűnik, hihetetlenül jó a rábeszélőképessége. Hiszen olyan neveket szerzett a produkcióhoz, mint Jamie Foxx vagy Michelle Monaghan. Ám a rendezőnek és ennek az Álmatlanságnak az erényei itt ki is merülnek. A piszkos zsaru (Foxx) és még piszkosabb társa 25 kiló kokaint zsákmányolnak a legsötétebb gengszternek (Scoot McNairy) beszállító kaszinóstól (Dermot Mulroney), mire a kaszinós elraboltatja a piszkos zsaru fiát, hogy visszakapja az árut, miközben a belső elhárítás (Michelle Monaghan és David Harbour) ráteszi mancsát a szajréra. A nem túl épületes történetet – az eredeti forgatókönyv adaptálásáért Andrea Berloffnak kell elvinnie a balhét – kivitelezésben még sikerült is alulmúlni. A legsablonosabb fordulatok társulnak karakteridegen jelenetekkel, bárgyú párbeszédekkel és mindezeknek köszönhetően alibi „színészi” játékokkal. Nem film ez, csak egy filmnek látszó valami, mely hamar önmaga paródiájába fordul. DVD Kritika (1,5) Bontonfilm |