Diabetikusan is finomat!
2017. november 05. / Bóta Gábor

Persze változatlanul kolbász-, csülök-, oldalaszabáló nép vagyunk, de ezzel párhuzamosan bámulatos kultusza lett a diabetikus ételeknek, a hú, de egészséges táplálkozásnak, a nehezen megfizethető biónak, a glutén-, a laktóz-, a cukor- és ki tudja még mi minden mentes tápláléknak. Már a vendéglők étlapjai is jelzik, akár külön emblémákkal is, hogy miben mi nincs. Időnként az embernek az ötlik a fejébe, hogy akkor mi marad egyáltalán, mi a fene van még abban a szerencsétlen ételben, ha ennyi mindent kivonnak belőle? Ezt nem sínyli-e meg iszonyúan az íze, nem lesz-e olyasmi, amit legyűrünk, legyűrünk, mert hú, de nagyon egészséges, de hát sok öröm és élvezet nincs benne?

Ki gondolta volna még tíz évvel ezelőtt, hogy lesznek cukormentes cukrászdák, és nem is kell feltétlenül fintorognunk, ha belekóstolunk valamelyik termékükbe. Azt hiszem, sokunknak van ilyen és olyan, egymással homlokegyenest ellenkező tapasztalatunk egyaránt. Velem is előfordult már, hogy beleharaptam egy amúgy ránézésre gusztusos, ettől-attól mentes, juj, de nagyon egészséges péksüteménybe, és szinte rögtön köptem volna is ki, mert erre mondják, hogy se íze, se bűze. És vittem már ajándékba úgy cukormentes cukiból sütiket, hogy eszem ágában sem volt megmondani, honnan származnak, amikor pedig már kellőképpen áradoztak a finomságukról, és mohón bekebelezték valamennyit, csak akkor tettem mélységesen mély beismerő vallomást, honnan is valók. Mindenki bámult rám, mint borjú az új kapura, hogy, de hát ez lehetetlenség, ők aztán meg nem mondták volna! És szerencsére már gyakran nehéz is.
Rengeteget fejlődött ez a terület, sajnos egyre többen nem elhatározásból, hanem kényszerből szorulnak rá, gondoljunk csak a piciny hazánkban körülbelül egymilliónyira becsült cukorbeteg seregre, ez a lakosság tíz százaléka. Mit mondjak, ez már tekintélyes piac, amire már sokan mohón ráugrottak, miközben még rengetegen hordanak szemellenzőt. Amikor például tekintélyes szállodák éttermeiben vagy neves cukrászdákban nem kaphatók diabetikus termékek, azért jócskán meglepődöm. És összevonom a szemöldököm, hogy jobban lépést kellene tartani a korral, meg hát illene figyelni az ilyen tekintetben egyre nagyobb számú kisebbségre, ha másért nem is, de legalább üzleti okokból.
A Kossuth Kiadói Csoportnál annyira gondolnak rá, hogy a Diabetikus finomságok című könyvet kiadták meglehetősen reprezentatív kemény kötésben, és ennek kevesebb mint fele áráért úgynevezett bookazine változatában, ami lényegében a puha kötésű verziót jelenti. De szintén igen mutatós, egész oldalas, a nyálelválasztást beindító, gyönyörű képek is szép számmal vannak benne. Meg több mint 100 recept. Reggelik, előételek és rágcsálnivalók, főételek, köretek, desszertek. Exkluzív goodfood kollekció a világkonyhából. A borítón azt ígérik, hogy harminc perc alatt elkészíthetők. Mivel belül megadják az elkészítés idejét, azért kiderül a turpisság, hogy ez sok esetben nincs így, hiszen például a vegaburgernek gombával az előkészítési ideje 20 perc, a marinálás 30 perc, a főzés pedig 15-20, hát ez ugye, csekély számtani képességeim szerint sincs meg fél óra alatt. De már mondjuk a mentás zöldborsóleves tokkal-vonóval is csak 5 perccel hosszabb a megadott intervallumnál.
Az ételek viszonylag egyszerűek, nem igényelnek hű, de nagy gyakorlatot. Három nehézségi fokozatba rangsorolták őket. Vannak ismert fogások, mint amilyen pofonegyszerű például a tojásrántotta, de ennek mexikói variációja babbal és avokádóval készül. Ilyen az ázsiai marhahúsleves tésztával is, ami annyira dús, hogy már-már egytálételnek is beillik. Van, amivel esetleg ismerkednünk kell, nem biztos, hogy mindenki tudja, mi a granola vagy mondjuk a tabbouleh, de az sem biztos, hogy valaki tönkölybúzából képzeli el a salátáját, vagy a csokoládés muffinjához cukkinit is adagolna.
De hát nyitottnak kell lenni, fantáziadúsan variálni, ettől az alkotás helye a konyha, és a főzést ezért lehet konyhaművészetnek nevezni. Ezek az ötletes receptek elkészíthetők egy az egyben, de szabadon tovább is gondolhatók. Vannak bennük jócskán húsételek is, szó sincs arról, hogy a diabetikus táplálkozás közelít a vegetáriánussághoz. Ezeknek az ételeknek a leírásuk, a fotóik alapján ízük, illatuk, kívánatos megjelenési formájuk van. Minden bizonnyal érdemes velük kísérletezni, bíbelődni, és utána élvezettel enni belőlük.
[kep3]