Ritka szép találkozások a Budapest Music Centerben
2017. december 29. / Pavlovics Ágota

Franz Schubert sok négykezes zongoraművet írt, s ezeket a műveket a zenetörténészek a műfaj legjelentősebb darabjai közé sorolják. Rados Ferenc zongoraművészről, zenepedagógusról nemigen találnak szavakat elragadtatásuk kifejezésére, akik hallották játszani, vagy tanulhattak
tőle. Kemenes András zongoraművész, zenepedagógus is Rados Ferenc tanítványa. Egyik ismertetőjegye, hogy gyönyörűen zongorázik, a másik, hogy kitartóan járja maga szabta, nem szokványos útját. A 2018. január 7-i Schubert-négykezes koncert ritkán hallható, rendkívüli élményt ígér a Budapest Music Centerben (BMC). Kemenes Andrással beszélgettünk.

Rados Ferenc, Kadosa Pál és Kurtág György voltak a tanárai a Ze­nea­ka­démián. Milyen volt Rados Ferenctől tanulni?
K. A.: 45 évvel ezelőtt tanított Rados Ferenc, 11 éves koromban ke­rül­tem be a Zeneakadémia előkészítő tagozatára. Egy évig jártam az óráira, ami nem volt könnyű. Később öt éven át kamarázni tanultam tőle. Rados Ferenc a valaha volt legnagyobb tanár. Sok kollégám szoros kapcsolatban volt vele, én azonban nem. Aztán egy nyári kur­zu­son, ahol Rados Ferenc felesége, Wagner Rita és én is tanítottunk, találkoztunk, és megkérdeztem, négykezesezne-e velem. Magam is meglepődtem, hogy igent mondott. A BMC-ben játszottunk volna, ám a tanár urat baleset érte, így nem lett semmi a koncertből. Másfél hónapja ismét találkoztunk, ismét megkérdeztem, és ismét igent mon­dott. A műsort összeállítottuk – Franz Schubert: 4 Polonaises, D. 599, Andantino varié, D. 823 No. 2, 6 Grandes marches, D. 819 –, és próbáltunk is már egyszer. Nagyon nagy élmény volt számomra a próba. Decemberben folytatjuk a közös munkát.

Negyvenöt év után, elismert zongoraművészként találkozott valamikori tanárával. Hogyan fogalmazná meg, mi mindenért nagy élmény a közös muzsikálás Rados Ferenccel?
K. A.: Lehet, hogy csak most éreztem magamban elegendő bátorságot a közös muzsikálásra. Jó tőle tanulni. Nagyon érdekes az a fajta szemlélet, ahogy a zenében él. A zenéhez való hozzáállásával megváltoztatott engem is. Ha csupán egy órát kap valaki tőle, az is átalakítja. Átható, amit csinál. A legmélyebbet, a leglényegibbet keresi. A négykezesezés nagyon intim műfaj. Egymás rezdüléseit nagyon kell érezni. Remélem, hogy nem csak nekem lesz ilyen jó élmény a koncert.

2017. november 30-án A fekete-fehér színei sorozatban a Zeneakadémia Solti Termében Mozart-vonós­né­gye­se­ket fog játszani saját átiratában.
K. A.: Mint műfaj ez érdekel most legjobban. A vonósnégyes egyszerű, mégis összetett műfaj, és a vonósnégyeseknek alig van zongoraátiratuk. Nem írom le, hanem fejben próbálom játszani, átültetni zongorára Mozart műveit. Nem találtam partnert, ezért egyedül fogok játszani.
Láttam egy filmet az interneten, amely egy lakáskoncerten készült, és ön Schubert-négykezeseket zongorázott egy mérnök barátjával. Némi Schönberget is becsempésztek a Schubert-darabok közé, a közönség imádta. Miért tartja fontosnak a házi hangversenyeken való részvételt?
K. A.: Madaras Sándor mérnök barátommal játszottam akkor, aki hobbiból zongorázik. A koncertet a Halastó Kulturális Egyesület szervezte, a Kultúrfürdő programsorozat részeként. Sokkal több házi muzsikálásra, lakáskoncertre lenne szükség, mert a koncerttermekben zajló hangversenyek és a zenét hallgatni akaró emberek többsége közötti távolság túlságosan nagy. Próbálkozom magam is ilyenek szervezésével, például felajánlottam, hogy egy újpesti kávéházban szívesen veszem, ha valaki négy­ke­ze­se­zik velem.

Visszatérve a BMC-re, jövőre három koncertből álló Bach-sorozata lesz. Mindenki másként játszik Bachot – elég, ha Glenn Gouldra vagy Richterre gondolunk. Ön hogy fogalmazná meg a viszonyát hozzá? Mit gondol róla?
K. A.: Nem gondolkodás ez. Bach a Csomolungma, én pedig lehet, hogy soha nem fogok oda eljutni, talán a Matterhorn is elég. Bach a csúcs és a forrás. Valahol azt olvastam, hogy Pablo Casals minden napját azzal kezdte, hogy játszott a Das Wohltemperierte Klavierból. 1991-ben a legnagyobb lépés az volt számomra, amikor vállalkoztam arra, hogy eljátszom a Goldberg-variációkat.

Milyen műsort állított össze a három estére?
K. A.: Johann Sebastian Bach Francia és Angol szvitjeit eddig nem játszottam, csak a Partitákat. A Francia szvitek néven ismert, a kor szokásai szerint hat szvitet tartalmazó művet márciusban egy koncerten fogom játszani, az Angol szviteket novemberben és decemberben két koncerten fogom zongorázni. Örülök a koncerteknek és persze annak is, hogy a BMC-től érkezett a felkérés. A BMC építészetileg egyszerűségében, letisztultságában lenyűgöző, remek az akusztikája, pompásak a hangszerei, nagyszerű a könyvtára, és végül, de egyáltalán nem utolsósorban élő zenei központ. Azt is fontosnak tartom, hogy nemigen kérhet olyat az ember, amiben ne segítenének.