Közérzet
A megkétszereződő művészet
2026-03. szám / Fáy Miklós
Minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő. Unalomig ismert a mondás, és még az sem biztos, hogy igaz, de legalább jól hangzik. Vagy sokáig jól hangzott. Mostanra már nők és férfiak egyaránt megunták a nők háttérországszerepét, miért is kellene, hogy szegények maguk előtt tolják azt a lusta és tohonya férfit. Szép volt, jó volt, láttuk, hogy Léda hogyan nevel nagy költőt a vidéki hírlapíróból, de hátha az is érdekes, hogy milyen verseket írt volna Léda maga.
Nézzünk körül. A mozikban megy a Hamnet, ami elvben Shakespeare és a fia kapcsolatáról szól, de aki látta a filmet, tudja, hogy inkább szól Mrs Shakespeare-ről, neki milyen érzés volt egyedül nevelni, ápolni, temetni a gyermekeit, miközben a drámaíró Londonban kiteljesedik, színházi ember lesz, színész, rendező és mintegy mellékesen a történelem legnagyobb drámaírója. A könyvesboltokban árulják a Padmalyt, Spiró György regényét Táncsics Mihály kalandjairól, aki a legtöbbünk tudatában úgy él, hogy március 15-én kiszabadítják, és ezzel a lendülettel meg sem áll a történelem süllyesztőjéig. Pedig vígan élt, dolgozott, börtönben ült, vagy képviselő volt csaknem a századfordulóig. De a könyv nem is róla akar szólni, hanem Táncsicsné Seidl Terézről, aki nevelte, ápolta, eltemette a közös gyermekeket, amíg Táncsics szónokolt, írt, bujkált vagy börtönben ült. Éljenek a háttéremberek. | hirdetés
 |
|
A kérdés az, mennyire háttéremberek ők. New Yorkban most nagy Jackson Pollock-kiállítást készítenek elő, de teljesen új szellemben. Minden Pollock-képhez egy Krasner-képet társítanak. Lee Krasner ugyanis nemcsak Pollock élettársa volt tizenöt éven át, egészen a festő halálos autóbalesetéig, de maga is festett. Ezt, persze, sokáig nem vette tudomásul a nagyvilág, vagy úgy volt vele, mint Picassóval és Francoise Gilot-val, igen, ő is fest, nem csoda, ha elragadta a hév, de hogyan is lehetne a két életművet összehasonlítani. Lee Krasner esetében ez bántó igazságtalanság volt, hiába élte túl Pollockot csaknem harminc évvel, senkit nem érdekeltek a képei, nyilván másolta a férjét.
Eltelt újabb harminc év és a szakemberek elcsodálkoztak. Hiszen ez az asszony nem epigon, nagyon is önálló alkotó, absztrakt és expresszionista, de a képei mások, más hatásokról árulkodnak, más elemekkel dolgoznak, más eszközökkel beszélnek ugyanarról a világról.
Hátha valóban így van. Minden sikeres férfi mögött egy sikertelen, de minden ok nélkül sikertelen nő áll? Lehetséges, hogy épp megkétszereződik a művészet, előkerülnek a kamrákból és titkos raktárakból a csodás életművek, amelyek mind arról szólnak, hogy eddig a művészetnek csak a felét, a férfiasabbik felét ismertük? Az is kimeríthetetlen anyag, végtelen gazdagság, de ez még kimeríthetetlenebb, még végtelenebb.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
