A színváltó, színjátszó hatással élő pigmenthasználat a festészetben Firenzében és környékén tűnt fel a 14. század vége felé. A tanulás, gyakorlás évei alatt a műhelyekben, szoros szakmai közösségekben élő és egymással rivalizáló fiatal festők technikai újításai azonnal közkinccsé váltak, amint egy-egy új műtárgy megjelent a közönség előtt.
Az új anyaghasználatok, receptek kéziratos formában terjedtek a festőműhelyekben. A cangiante színjátszó hatást, vagyis a színek bizonyos kombinációival a keleti selymek optikai ragyogását megidézni képes eljárást sokan kipróbálták, hagyományos technikákkal fatáblára, falfelületre, majd vászonra festve. Ezek a cangiante részletek minden esetben drapériát, öltözéket jelenítenek meg valamelyik fontos személyen, a kompozíció egy kiemelten jelentős alakján.
Keserü Ilona 2001 óta kutatja a színváltó hatások lehetőségeit – elsősorban festészeti gyakorlatában, másrészt történeti vonatkozásban, illetve a fizika, optika jelenségei, törvényei felől is vizsgálódva, a nagy európai múzeumok gyűjteményeiben szemlélődve. A Szépművészeti Múzeumban ezekből az új kísérletekről láthatunk válogatást.
Szépművészeti Múzeum
12. 14-ig
|