Ajánló Zöld 2017-02. szám
Péntek Orsolya képzőművészként kezdte a pályáját, majd a kétezres években először költőként, aztán prózaíróként is bemutatkozott. Szövegeinek sajátossága, hogy az egyes, különálló művek egy nagy regénykísérlet részei, a novellákban és 2014-ben megjelent első
regényében (Az Andalúz lányai) ugyanazok a szereplők, helyszínek bukkannak fel, ám mindig más és mindig más szemszögből meséli tovább a történet egy-egy szálát, részletét, így keletkezik az a lazán összefüggő történetszövet, amelynek bármely darabja bármely darabbal tetszőleges ponton összeolvasható. A regény második része Dorka könyve címmel várhatóan az idén jelenik meg.
A szerző két évvel ezelőtt képzőművészként is újra dolgozni kezdett, a második prózakötettel párhuzamosan építette fel azt a képlabirintust, amely a regényekben több helyen megidézett toposz, Velence városrészleteiből indul ki. A város a képeken olyan kaleidoszkópként jelenik meg, amely a nézőt elsősorban saját magával szembesíti: a vízfelületek tükrében a kollektív emlékezethez és szimbólumokhoz éppúgy hozzá lehet férni, mint az egyszerűbb, esztétikus részletekhez vagy a múlt egy-egy darabjához, hiszen Velencében számtalan réteg épült egymásra az időben. A kiállítás közepében elhelyezett nagy Velence-képet toszkán tájak és belső, álombeli tájak, figurák egészítik ki, amelyek szintén „összeolvashatók” vagy „összenézhetők” a regénykísérlet egyes darabjaival. | hirdetés
|
|
Nyitott Műhely (XII., Ráth György u. 4).
03. 10-ig
|
vissza |
|
| |