Impresszum | Előfizetés  
  2024. október 14., hétfő
Helén

 
 
Nyomtatható változat
Közérzet
Magunk elé nézünk
2023-08. szám / Fáy Miklós

Sokan feltételezik, és talán joggal, hogy nyárra egy kissé megbutulunk. Ilyenkor kímélni kell a közönséget, teljes operák helyett inkább legyenek gálák, nagy, bús királydrámák helyett víg­já­tékok vagy operett, senki sem az élet értelmén és tragikus voltán akar elmélkedni a csillagos égbolt alatt. Nem is tudom, ez vajon jó vagy rossz hír. Úgy értem: azért nem agyalunk azért, hogy
honnét jöttünk és hová megyünk, mert nyáron épp tisztában vagyunk ezzel, vagy nem is érdekel, csak örülünk annak, amik vagyunk és ahol vagyunk. Vagy a hőség tényleg az agyunkra megy, és másra sem vágyunk, csak nézni egy vagy két órán át magunk elé. És hol tudnánk jobban magunk elé nézni, mint a színházban, moziban. Azért megyünk oda.
Persze, nem kell a magunk elé meredéshez feltétlenül más táncoló, éneklő, beszélő emberek segítségét igénybe vennünk. Ott van lehetőségként a könyv is, ezek az úgynevezett nyári olvasmányok. Nyilván a fogalom körvonalai egy kissé bizonytalanok, van, aki nyárinak a szórakoztató irodalmat nevezi, pihenni akar, nevetni, vagy legfeljebb azon izgulni, hogy vajon ki ölte meg az angol arisztokrácia valamelyik ár­talmatlannak tűnő tagját. Mások épp ellenkezőleg, élvezik, hogy végre nem percekből és tízpercekből áll az olvasásra fordítható idő, végre el lehet olvasni valami nagyot, hosszút, hatköteteset. A hatkötetessel nincs is semmi baj, azt jelenti, hogy az író és a kiadó gondolt az olvasó teherbírására, mármint a szó szoros értelmében vett teherbírására, mennyi ideig képes és hajlandó az ölében tartani, kezével föltámasztani a könyvet. De egy Vaszilij Grosszman Élet és sors… Minimum ezer oldal, szép papíron, kemény táblával, a védőborító folyton lecsúszik a könyvről. Persze, már azt sem értem, minek a védőborító, engem boldoggá tesz, ha látszik a könyvön, hogy valaki elolvasta, szürkébb az oldala, kopott a borítója, de tudom, hogy még mindig van, aki újságpapírba csomagolja a köteteit. Az más kérdés, hogy a nyomtatott sajtó haló­dásával egyre nehezebb lesz újságpapírt szerezni, egy idő után nagyobb kincs lesz a csomagolás, mint maga a könyv.
hirdetés

A lényeg persze nem a méret, hanem a tartalom. Grosszmannál maradva az ember óhatatlanul is megborzong olvasó önmagán. Ül a parton vagy ül a hűtött szobában, néha kortyol egy kis jeges limonádét, miközben felfoghatatlan és (szerencsére és egyelőre) elképzelhetetlen szenvedésekről olvas. Milliók kín­zásáról és félrevezetéséről, háborúról, amelynek nincsenek nyertesei, csak halottai, táborokról ezen és azon az oldalon, értelmetlen pusztításról. És egyszerre úgy érzi magát, mintha ő is azok közé a Phuket szigeti turistákhoz tartozna, akik a cunami utáni héten mentek pihenni. Ültek a parton, süttették a hasukat, és körülöttük pusztulás és halál, hordalék között túlélők és kincsek után kutató emberek. Azt hisszük, a lelkünket ápoljuk, az agyunkat fejlesztjük, közben csak a mások szenvedéseiről olvasgatunk, és örülünk, hogy nem akkor és nem ott éltünk. Mintha a tönkretett és elpusztított milliók azért szenvedtek volna, hogy nekünk legyen egy kellemes nyarunk. Pimasz katasztrófaturisták vagyunk, még ha egy lépésre sem moz­dul­tunk ki otthonról.
Nem tudom az ellentmondást feloldani. Még szerencse, hogy itt az ősz.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor