Ismert helyszín egyelőre kevéssé ismert szereplője a Vissy Pince.
Igazság szerint persze a tokaji borrégión belül maga Erdőbénye is az egyelőre kevésbé hájpolt települések közül való, jóllehet, a helyzet egyre javul, köszönhetően például a Bor, Mámor, Bénye fesztiválnak vagy akár gasztroblogger kollégánk, Fűszeres Eszter kitartó munkásságának. Ezzel együtt a Vissy Pincével, bevallom, nem találkoztam, és most áldom a jó sorsomat, hogy mégis poharamba sodródott ez a furmint.
Már az első pillantásra karakteres bor: élénk, tiszta, közepesen intenzív arany szín utal a hordóhasználatra és a rohanó időre, komoly feltapadás árulkodik a magasabb alkoholról (13,5%). Illata nem igazán „furmintos”, annál sokkal kedvesebb, édeskés, érett őszibarackra, virágzó gyümölcsfákra emlékeztet. Az első kortynál viszont már előbújik a szög a zsákból: élénk savak, szikár szárazság, a gyümölcsösség egyértelműen hátra szorul a minerális, sós jegyek mögé. Karakán, elegáns furmint. Roston sült fogashoz vagy kemény sajtokhoz könnyen el tudom képzelni a párosítást. Személyiségében egy makulátlan megjelenésű, gyanúsan jól öltözött bájgúnár, akiről azt gondolnánk, sármja mögött kevés a gógyi, de mikor megszólal, máris sokkal intellektuálisabb társaságnak bizonyul. Persze azért nem egyenesen a Columbia University doktori tanácsától szalajtották elénk. |