PM Online | Gasztro

Szakácskönyvből nagyon nehéz újat feltalálni: a receptek persze kimeríthetetlenek, de a felépítés nagyjából ugyanaz: hozzávalók, recept, ételfotók és hangulatfotók.

Bodrogiéknak (apja s fia) ezt a szerkezetet sikerült remekül megfűszerezniük nyolcvan személyes történettel, amelyek még közelebb hozzák a közkedvelt színészt, és megágyaznak a soron következő receptnek is. A kitalálást – mely szerint minden életévhez tartozik egy sztori – nem érdemes komolyan venni, nem is ez a lényeg. A kis anekdoták legfeljebb korszakokat jelölnek ki: a háborús gyerekkor kreatív-nélkülöző konyháját, a fiatal és bohó színészlét csóróságát és vagányságát, majd pedig, ez aligha meglepő Bodrogi Gyula esetében, jönnek a vadásztörténetek.
A rövid kis szösszenetekből hangulatos életképek állnak össze, színészóriások komikus bakijai vagy épp másnapos botlásai, izgalmas vadászkalandok, italozás, falatozás, csipetnyi politika. A receptek legtöbbször valamilyen módon rímelnek a fölöttük bemutatott történetre, de nem mindig kell szoros összefüggést keresni. Egy pityókásan a kerítésen fennakadás okozta törött borda történetéhez simán passzol például egy rántott borda, egy színpadi elcsúszáshoz egy csúsztatott palacsinta. Bodrogi nem titkolja a titkos házi recepteket sem, megtaláljuk például az immár legendás csülöktatárt vagy épp a duplalecsó elkészítésének mikéntjét is. A kemencés fogásokat vagy épp a friss vadászzsákmányból készülő csemegéket csak irigyelni tudjuk, de a fogások nagy többsége otthon is elkészíthető, nem is feltétlenül bonyolult, úgyhogy érdemes nekiállni. Bár azért a laktató, koleszterindús fogásokra utalva nem árt, ha tudjuk, nyolcvan még gombócból is sok…