Jegyzet Isteni falatok a csizma sarkáról 2015-11. szám / GK
Puglia, Puglia… Ismerik azt a slágert, hogy a kedvesem elutazott Pugliába, ahol olyan jól tartották, hogy azóta sem tért haza? Ha esetleg nem ismerik, annyi mentségük azért lehet, hogy ilyen sláger egyelőre nem létezik, ami nagy hiányossága úgy a slágerirodalomnak, mint a gasztroturizmusnak, mert Olaszország e kenyerére, olívájára és szőlőjére méltán büszke, igencsak déli régiója valóban veszélyes a mindenkori kedvesre: a jó pugliaiak addig traktálják, míg marad örökre.
A maradásnak számos jó okát tudjuk felsorolni, ide tartozik például a híres altamurai kenyér vagy Mina és Peppino családi étterme a Via San Michele-en, Altamura eldugott kis szegletében. A büszke házaspár-tulajdonos kizárólag a helyi veteményesből dolgozik, na de hogyan! A titkos jelszó: Cassata di Federicus! Ha bemondjuk, olyan édességet kapunk, de olyat, hogy nem is akarunk továbbmenni. Az ősi recept alapján készült torta örök maradásra késztet, csakúgy, mint Puglia más nevezetességei: Mola di Bari utcácskái, Grottaglie kerámiaműhelyei, de a környék nyújtotta javak közül is – maradva a gasztronómiánál – Pulsano tengerparti éttermének kínálata a legnyomósabb ok a haza nem térésre. Tíz ujjunk sem elég, hogy kellőképpen értékelni tudjuk az Il Grillo konyháját, a helyben kihalászott halak és rákok idilli együttesét, főleg hogy ez az együttes tányéron, helyi ízesítéssel kerül elénk. | hirdetés
|
|
Két étkezés közé érdemes beilleszteni néhány ősi pugliai romot, nagyobb erődítményt vagy békét árasztó templomot, egy kis múltidézés és történelmi áttekintés után mégiscsak jobban esik a hagyományos olasz vendégszeretet valamennyi fogása. Közhely, persze, de mivé is lenne egy mégoly kicsiny gasztrobeszámoló az általános igazságok nélkül, szóval egy olasz vacsora a magyar gyomor felől nézve valóban felér egy tízpróbával. Amikor már azt hihetnénk, hogy kész, vége, nincs tovább, hely már semmi a további falatoknak, akkor érkezik a menetrendszerű felismerés, hogy a főételt még fel sem tálalták.
Ugye, most már ismerős sláger? Hogy melyik? Hogyhogy melyik? Hát az, amelyik úgy kezdődik: A kedvesem elutazott Pugliába, ahol oly jól tartották, hogy azóta sem tért haza…
|
vissza |
|
| |