Jó néhány évvel ezelőtt, a szilveszteri Operabálon, amikor megkérdeztük a pincért, hogy milyen bor van, azt válaszolta, piros és fehér. Ez akkor és ott botrányos kijelentésnek számított, de jelezte azt a helyzetet, hogy sokáig a borok területén ilyen tudatlanságban tartottak minket, alig volt érdemi választék. Hasonló szituáció alakult ki a kávéval kapcsolatban, létezett az espresso meg a tejeskávé, esetleg ennek különböző variációi, hogy a pótkávé borzalmairól már ne is beszéljek. De aztán, ahogy a borok terén igencsak kinyílt a csipánk, és kezdtük észrevenni, hogy végtelenül sokfélék lehetnek, meg a magyar borászat és gasztronómia is erőteljesen fejlődött, a kávéfogyasztás ugyancsak mind kifinomultabbá vált. Nagy márkák éppen úgy elérhetőkké váltak, mint kézműves termékek, és ahogy több étterem is alkalmaz már sommelier-t, a baristák száma még inkább növekszik, a kávézók száma pedig szintén, és remélhetően a színvonaluk is.
A kávézás szertartás is lett, nem csupán az ébrenlét serkentője, a kávé maga csaknem piedesztálra került, ezért igencsak aktuális Szuna Noémi Kávé című, csészével a világ körül alcímű, meglehetősen szép könyve, ami a Centrál Médiacsoport Zrt. gondozásában jelent meg. Telis-tele van gyönyörű, ínycsiklandozó képpel, szinte érezzük a kávé illatát, zamatát. Látjuk a szüretelést, a pörkölést, a darálást, és látjuk a kész italt, számos változatban. És persze olvashatunk recepteket. De előtte élvezetes olvasmányként megismerkedhetünk a kávé történetével, fajtáival, termőterületeivel, feldolgozásuk, felszolgálásuk módjaival. Ötszáz éves karrierjével és azzal, hogyan hódította meg Európát, a világot. Bekukkanthatunk híres kávézókba, és arról is szerezhetünk ismereteket, mit kell tennünk, ha otthon lelkes amatőr baristákká szeretnénk válni. |