PM Online | Könyv

Betéve ismeri a kabbalát, nemcsak tudja, de feltehetőleg minden porcikájában érzi is, mit jelent a szó: tradíció, s lévén egy progresszív, ugyanakkor ortodox értékeket képviselő vallási közösség, név szerint a Romemu közösség vezetője, mindezt másoknak is meg szeretné mutatni. Ezért hát tollat ragadott,
Margit Patrícia Eszter

s a breclávi Nachman rabbi tanítása nyomán, mely szerint Isten azért teremtette az embert, mert kedveli a történeteket, s bár az ima közelebb visz ugyan a teremtőhöz, de intenzív és mély spirituális élményt az okoz, amikor valaki elbeszéli Istennek a történetét, maga is mesélésbe kezdett. Különösebb szépírói gyakorlat nélkül történetet kerekített egy fiatal lányról, aki valamikor a kilencvenes évek elején-közepén vívta meg a nyugati típusúnak mondott ember számtalan intellektuális harcát, s járta meg az identitás- és otthonkeresés megannyi útvesztőjét, hogy aztán több tízezer kilométerrel, egy félbemaradt vokalista karrierrel, pszichológia tanulmányokkal, valamint spirituális és életveszélyes jeruzsálemi kalandokkal a háta mögött végül Izraelben és a zsidó misztikában leljen társra és önmagára. Eddig nincs is mit kifogásolnunk a regényben. A szándék, a Bódis Kriszta és Vári György alapos szövegmazsolázása ellenére is megmaradt amatőr báj, valamint az írónő fikcióval vegyített, lelkes önéletrajz-mesélése nyomán Dallos Saci történetéből egy olyan zavaros és elhallgatásokkal teli élet körvonalazódik, amilyet a rendszerváltást követő évtizedekben – sőt, még ma is – temérdek zsidó fiatal meg- és átélt, s legalább ugyanannyi nem zsidó fiatal meg- és átérzett. A múlt eltagadása, ugyanakkor a gyökerekhez és a hagyományokhoz való elnyomhatatlan vonzódás feszültségéből kiutat, sőt, kiutakat kínáló regény egyetlen gyenge pontja pusztán az irodalmi besorolhatósága, ha tetszik, besorolhatatlansága. Azon túl, hogy a személyes történetmesélés példaértéke és hatása megkérdőjelezhetetlen, mégis csak felvetődik a kérdés: mit írt Margit Patrícia valójában. Fejlődésregényt? Kötelező „happy end”-del végződő romantikusat? Egy didaktikus gyorstalpaló tanfolyam kézikönyvét, hogyan váljunk frusztrációk nélküli zsidóvá témában? Esetleg fiktív elemekkel teletűzdelt, filozofikus naplót? Bevallom, nem tudom, s ez egy kissé zavar is. Annak ellenére, hogy a regény kétségkívül szórakoztató olvasmány, néha nehéz eldönteni, hogy a szüzsébe csempészett, bosszantóan didaktikus, olykor öntelten és lekezelően hangzó mondatok vajon kusza kortünetként csupán a szereplők száját hagyják el, avagy egyfajta kontrollálatlan írói magatartás eredményei. Feltételezzük az előbbit. Ez esetben ugyanis egy olyan írás örvendeztetheti meg az estéinket, mely kendőzetlen szókimondással, romantikus köntösbe bújtatva szól a mai harmincasok identitáskereséséről, a zsidóság sallangok nélküli, valódi, mély és ma élhető mibenlétéről, valamint egyfajta, mindenki számára elérhető, alkímiai menyegzőben csúcsosodó spirituális útról.