Van egy író, aki arról is híres, hogy kétszer nyerte el a Goncourt-díjat. Egyszer a saját nevén, Romain Garyként, persze ha eltekintünk attól az apróságtól, hogy valójában Roman Kacew- ként született, és egyszer Émile Ajar álnéven. Kacew-Gary-Ajar Előttem az élet című művével vált világhírűvé. A humoros, ugyanakkor megrázó regény egy kiöregedett prostituált, Rosa mama és egy arab kisfiú, Momo kivételesen szép története.
A szerző 1979-es, magyarul már több kiadást megért regénye, a Salamon király szorong szívszorító történet. Az író két rokonlélek, a Párizsban élő, nyolcvanöt éves Salomon Rubinstein és a huszonöt éves Jean alakját Madame Cora Lamenaire, a hatvanöt éves, valamikor szebb napokat látott sanzonénekesnővel köti össze.
Rubinstein úr, a visszavonult nadrágkirály vagyonából ajándékküldő és lelkisegély-szolgálatot finanszíroz. Jean elszánt küzdelmet folytat a veszélyetetett állatok és emberek megmentése érdekében. Jean szemében veszélyeztetett például Madame Cora Lamenaire is, aki idős korára olyan mélyre süllyedt, hogy vécésnéni egy söröző alagsorában. Jean sok mindent megtesz Cora kisasszonyért, ezért a mondatáért pedig különösen lehet szeretni: „A dolgok jó oldalát érdemes nézni, Cora kisasszony, igaz, nem mindig lehet tudni, hogy melyik a jó oldal. Nem nagyon feltűnő.”
Émile Ajar: Salamon király szorong
Park Kiadó, 2016
316 oldal / 3490 Ft
|
vissza
vissza a lap tetejére
