Interjú
„Jó rendezővel dolgozni kéjmámor”
2019-03. szám / Pavlovics Ágota
Több mint kétszáz szerep van a háta mögött, 80-100 mozi- és tv-filmben játszott. Számos emlékezetes szerepe közül is kiemelkedik a Gogol elbeszéléséből készült az Egy őrült naplója. Ősz óta három bemutatója volt a Kecskeméti Katona József Színházban, melynek Örökös tagja.
Körtvélyessy Zsolt, akit 1984-ben az Országos Színházi Találkozó legjobb férfialakítás díjával ismertek el, Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész, 2019. március 15-én pedig Magyarország Kiváló Művésze díjjal tüntették ki. A frissen kitüntetett művésszel pályájáról, korábbi és jelenlegi színházi szerepeiről beszélgettünk.
Szeretettel gratulálok a Magyarország Kiváló Művésze díjhoz, amit most kapott meg.
 K. Zs.: Köszönöm szépen. Büszke vagyok rá, a díj nem csak nekem szól. Életem színművész társának, Egerszegi Juditnak is, aki otthont teremtett számomra, mindig átsegített a nehézségeken, kitartott mellettem, biztatott, és mindig jó kritikusom volt.
A Kecskeméti Katona József Színházban három bemutatója volt tavaly ősz óta. Mondana néhány szót róluk?
K. Zs.: David Seidler A király beszéde című darabját októberben mutattuk be, ebben egy nagyon jó karakterszerepem van, V. György királyt játszom. Sokan ismerik az azonos című, remek filmet, nagy kihívás volt, sikerül-e olyan jól megcsinálni színpadon, mint amilyen a film volt. Örömmel mondhatom, hogy sikerült, nem lehet rá jegyet kapni, akkora siker. Januári bemutatónk Francis Veber közkedvelt komédiája, a Balfácánt vacsorára volt, amiben egy orvost játszom. A darabot Cseke Péter rendezte, aki nagyon érti, hogy kell megmutatni egy történet valódiságát sok humorral. Shakespeare klasszikusát új fordításban Othello, a néger mór címmel mutattuk be februárban, Rusznyák Gábor rendezésében. Már a cím is jelzi, hogy a darab teljesen új megközelítésben kerül a nézők elé, egy tornateremben, sporteszközök között játszódik. Mindhárom előadásról elmondhatom, hogy a kollégáim kiválóak bennük, bátran ajánlom őket.
Pályakezdőként a Kecskeméti Katona Színház tagja volt, 2008-tól ismét a teátrum tagja. Mit jelent az ön számára Kecskemét?
K. Zs.: Szeretem ezt a várost, a levegőjét, vonzza az embert. Nosztalgiázni is szeretek, mindig jó szívvel gondolok vissza az itt töltött évekre. Én még a Radó Vilmos-féle híres színházban kezdtem, ami jó ideig mérce volt a hazai színházi világban. Kecskeméten lettem Érdemes Művész is. Most is nagyon jó Kecskeméten, jó kezekben van a város, szeretik a színházat, Cseke Péter igazgató pedig nagyon jó színházat csinál. Sok időt töltök itt. | hirdetés
 |
|
Mi alapján döntött, amikor pályája során színházat váltott?
K. Zs.: Csak a pályám elején volt fontos szempont, hogy milyen szerepeket fogok játszani. Amióta a szolnoki Szigligeti Színházban játszottam a Székely Gábor nevével jegyzett időszakban, azóta hiszek a rendezői színházban. Jó rendezővel dolgozni kéjmámor. Az pedig fontos volt mindig, hogy milyen emberekkel fogok dolgozni. Számomra fontos a közösség, de a közösség azt jelenti, hogy a tagjai egyéniségek.
Eljátszotta a drámairodalom hőseinek javát, amikor Horváth Csabával próbálni kezdte az Egy őrült naplója című monodrámát. Gondolom, Darvas Iván csodálatos alakítása nem könnyítette meg a dolgát, vagy rosszul gondolom?
K. Zs.: Amikor a Nemzeti Színházban elkezdtem próbálni a darabot, élénken élt bennem Darvas Iván alakítása. Többen féltettek, azt mondták, nem illik az alkatomhoz a szerep. Úgy gondoltam, hogy nekem nem őrültet kell játszanom, hanem egy, a hatalomnak és önmagának kiszolgáltatott embert. Számomra nagy élmény volt a munka, áldott állapotban készült. Nem szorított határidő, akkor mutattuk be, amikor úgy éreztük, elkészültünk. A Nemzeti Színház Refektóriumában nyolcvanszor játszottam, de összesen 120 alkalommal bújtam Popriscsin bőrébe. Azt hiszem, én vagyok a világtörténelem legidősebb Popriscsinje. Nem szeretem az alakítás szót, nem alakítani akarok, saját magamból hozom felszínre a szerephez szükséges érzéseket és indulatokat. Minden bennünk van, de a neveltetésünk által elfojtódik. Érdekességként elmondom, hogy amikor az Egy őrült naplójával Mohácsra készültünk, előző este Bátaszéken megálltunk, és arra kértek, adjam elő a monodrámát. Egy hosszú asztalnál az asztalfőre ültem, és másfél óra alatt elmondtam a darabot, ez az este életem egyik legnagyobb élménye volt.
Szerepein kívül van egy meghatározó élményem önnel kapcsolatban, amit gyakran és szívesen felidézek. Színházban faggattam egy kollégáját, ön hozzánk lépett, és széles mosollyal az arcán mondott nekem néhány kedves szót a kollegájáról. Olyan hatással volt rám, mintha besütött volna a nap. Hogy sikerült megőriznie ezt a derűt?
K. Zs.: Volt egy pap nagybátyám, ő hívta fel a figyelmemet erre a tulajdonságomra, vagyis arra, hogy ha találkozom valakivel, rámosolygok. Ma már nincs mindig így, persze, Adyval soraival élve, szeretném, ha szeretnének.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
