Interjú
Európa élvonalában a magyar balett
2020-12. szám / Nagy Klaudia
A Magyar Nemzeti Balett repertoárját nagy klasszikusok, a legnagyobb magyar és nemzetközi alkotók koreográfiái, modern szerzőnagyságok darabjai, valamint a magyar koreográfusok munkái teszik kiemelkedően sokszínűvé. Az együttest – a nagyszerű technikai tudás és a széles
repertoár mellett – a karakterformálás kivételesen magas szintje jellemzi. Solymosi Tamás balettigazgatóval, Érdemes és Kiváló Művésszel a következő két bemutatójukról beszélgettünk.
Az (Ice) Cream of Ballet című balettesten négy alkotás látható négyféle alkotótól. Miért ezek a darabok kerültek az összeállításba?
S. T.: Az egyik a Chroma, ami hosszú utat járt be nálunk, hiszen az Eiffel-csarnok megnyitása csúszott, ezért el kellett tolnunk a bemutatót. Amikor be szerettük volna mutatni, akkor megérkezett a COVID-19 pandémia, ami a mai napig tart és fenyegeti a premierjeinket. Ez egy olyan fantasztikus darab, amit feltétlenül szeretném, ha az együttes tolmácsolásában láthatna a közönség. Alexander Ekman Episode 31 című darabja, valamint a Trois Gnossiennes és a Bedroom Folk ugyancsak nagy sikerrel ment, ezeket most egy csokorba fűztük, mivel még nem játszottuk eleget, a közönség még nem láthatta elégszer, ezt az elmaradásunkat ezzel az esttel próbáltuk áthidalni, pótolni.
Wayne McGregor, a Chroma koreográfusa egyedi látásmóddal rendelkezik, nemzetközileg rendkívül felkapott alkotó.
S. T.: Ugyanezt elmondhatjuk Alexander Ekmanról is. Az Episode 31-nél megismerhettünk egy olyan ekmani látásmódot, ami Magyarországon szinte ismeretlen. Ehhez hasonló darabot keveset láthatott a közönség. A Cacti volt a második premierje nálunk évad elején, Wayne McGregor munkásságából azonban a Chroma lesz az első, amit az együttesünk bemutat.
Az együttes számára is különleges az együttműködés?
S. T.: Ha az ember járatos a balett világában, akkor láthatja, milyen mozgásszótárt használnak ezek az alkotók. A Bedroom Folk, a Chroma, vagy az Episode 31 által új szemlélettel, tapasztalattal lettünk gazdagabbak. És ami számomra nagyon jó visszajelzés volt, hogy a betanító balettmesterek maximálisan meg voltak elégedve az együttessel. Jól vette az akadályt, és az a célom, hogy a jövőben új szereposztásokban, új művészekkel játszhassuk a darabokat, mert egy táncos számára fontos, hogy az új kihívások által fejlődessen. | hirdetés
 |
|
A Francia Múzsa Szezonja tematikus évad keretében a Párizs lángjait tűzték műsorra. Michael Messerer hogyan gondolta újra ezt a remekművet?
S. T.: Ez az emblematikus darab már bemutatásra került Szentpéterváron a Mihajlovszkij Színházban, ahol ő hosszú évekig volt balettigazgató. Aki régóta követi az Operaház balettegyüttesének programját, néhány évtizeddel ezelőtt láthatott Párizs lángjait Magyarországon, a mostani annak a produkciónak a felújított változata lesz. Michael Messerer a világ egyik legjobb balettmestere, és emellett számos nagyprodukció újragondolója és koreográfusa, ami hatalmas sikerrel megy világszerte. Amikor leültünk erről beszélni, fontos volt, hogy minél több feladata legyen a táncosoknak, itt a tánckarról is beszélek természetesen, a kis szólistákról és a vezető szólistákról is. Az annak idején bemutatásra került eredeti verzióhoz mai látásmóddal akarunk közelíteni, a mai koreográfiai és technikai elvárásoknak megfelelően.
A táncosoknak egyszerre kell magas fokon birtokában lenniük a klasszikus balett-technikának és a karakter-jellemábrázolásnak.
S. T.: Egy klasszikus balettegyüttes tudását több oldalról kell megvizsgálni. Nem elég, ha valaki nagyszerű figura, remekül tud karaktert ábrázolni, mellette a technikai tudásnak is birtokában kell lennie. Ha valaki csak a technikára tud figyelni, a karakterformálásra nem, akkor a csoda nem tud megszületni, hiszen valami hiányzik majd belőle. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a jelenlegi együttes technikai és a karakterábrázolási színvonala is kitűnő. Ezt Michael Messerer is megerősítette, aki azért szeret velünk dolgozni, mert az egyik olyan együttes vagyunk a világon, ahol ez a színvonal adott. Talán ezért sem volt nehéz őt megnyerni, hogy dolgozzon velünk a jövőben is, és nagy produkciókat álmodjunk a Magyar Állami Operaház színpadára. A világ figyelmét is felkelti, hogy Michael Messerer velünk dolgozik most már évek óta, hiszen jelentős nemzetközi alkotóművész. Számomra nagyon fontos a klasszikus balett jelenléte, ami mellett jól elférnek a modern darabok, és tulajdonképpen ennek az egészséges egyensúlya vonja ránk a világ figyelmét.
Kiemelten figyel arra, hogy egyensúlyban legyenek a klasszikus és modern produkciók?
S. T.: Igen, mert ez nagyon fontos. Amíg az Operaház zárva van, az Erkel Színházban tudtuk erősíteni a klasszikus balett repertoárt. Ide álmodtuk meg A bahcsiszeráji szökőkút felújítását, illetve a Laurencia bemutatóját, ami csak két színházban megy a világon, Szentpéterváron és nálunk, műsoron marad a jövőben is, így az Erkel Színház repertoárján olyan nagy klasszikus balettek szerepelnek, amik érdekesek lehetnek a közönségnek. Ahogy nyit az Operaház, elővesszük azokat a nagy klasszikus baletteket, amiket most nem tudunk játszani azért, mert a színpad mérete nem teszi lehetővé: a Csipkerózsikát, a Manont, az Anyegint és magyar alkotóktól, például Seregi Lászlótól a Rómeó és Júliát és A makrancos Katát. Nagyon várjuk, hogy megnyíljon az Opera, hiszen páratlan lehetőség, hogy az együttes három óriási játszóhellyel rendelkezik. Az Eiffel Műhelyház Bánffy színpada megegyezik az Operaház méretével, így nagyon jól be tudjuk majd osztani, hogy melyik darabot hol szeretnénk játszani. Például A vágy villamosa az Eiffelben néz ki a legjobban. Egy olyan közönségréteget is megszólítottunk, amelyik talán nem nézett volna balettet, de eljött az Eiffelbe, és A vágy villamosán keresztül egy olyan élménnyel gazdagodott, hogy remélem, a jövőben más előadásunkra is el fog látogatni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
