Impresszum | Előfizetés  
  2024. október 13., vasárnap
Kálmán, Ede

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Orth Péter: Sokáig féltem Shakespeare-től, de idővel megszerettük egymást
2024-05. szám / Morva Daniella

A legjobb Shakespeare-alakításért járó Gábor Miklós-díjat az idei évben Orth Péternek ítélték a Macbeth címszerepéért – az elismerést április 30-án adta át a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház színművészének Ascher Tamás Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, érdemes művész,
a bizottság elnöke.

Mit sem sejtve érkeztél a Három nővér előadásra azon a kedd estén, a végén azonban alaposan megleptek téged: Ascher Tamás a színpadra lépett, és átadta neked a Gábor Miklós-díjat. Mit éreztél?
O. P.: Már attól leesett az állam, hogy feljött a színpadra, és ami miatt még most sem találom az állam, hogy mindezt miattam tette. Ha­tal­mas megtiszteltetés, és egyelőre nagyon zavarban vagyok, valóra vált egy álmom. Úgy gondolom, művészettel foglalkozó emberekként nem elrugaszkodott gondolat díjakra vágynunk. Amikor van elég önbizal­mam ilyesmiről ábrándozni, akkor persze szoktam – ugyanakkor olyan illékony a mi teljesítményünk, hogy szinte nyoma sem marad, ha egyszer letűnik egy-egy előadás. Próbáljuk uralni a pillanatot és meg­tán­coltatni a szíveket azokra a szűk három órákra, ám végül mindenki hazamegy, és nincs valódi bizonyítéka az ott történteknek. Ez már érzelmi és hitbéli kérdés, de én hiszem, hogy az energiánk jótékonyan tovább él a közönségben. Ez a díj viszont kézzelfogható – a kislányom is a kezében tarthatja majd –, és bizonyítja, hogy valaha olyat hoztam létre, ami nem volt mindegy. Igyekszem méltó lenni hozzá.

Elképesztő alázattal és tisztelettel fordulsz a szakma felé, pedig nem törvényszerű, hogy a pályája csúcsán bárki így élje meg a sikereit. Ezek után is nehéz hinned magadban?
O. P.: Nekem egyáltalán nem volt egyenes az utam, sokat kellett dolgoznom magamon és küzdenem magamért ezen a pályán – éppen ettől olyan furcsa és hihetetlen, hogy megtörténhet velem ilyesmi. Reméltem, hogy ha sokat dolgozom és szerencsém lesz, valamikor a jövőben számíthatok elismerésekre, de hogy akár már most is, arra nem gondoltam. Szerencsésnek érzem magam és hála van bennem – valahogy szeretném ezt kifejezni, megünnepelni, de még meg kell találjam a módját. Nem lehet, hogy most csak úgy lefekszem aludni, mint tegnap. Nagyon hosszú út vezetett idáig, és ehhez képest ez a pillanat olyan rövid volt és váratlan, hogy még mindig keresem a helyem benne.

A díjat a legjobb kisszínházi előadásnak választott Macbeth címszerepéért kaptad, ami az elmúlt évadban kiemelt figyelmet érdemelt a közönségtől. Számodra mitől olyan különleges?
O. P.: Hatalmas lehetőségként és hálás szívvel gondolok vissza a Macbethre. Nagyon hamar közel került hozzám és a szívügyemmé vált őrült története, ráadásul a hatalom és a becsvágy pszichológiája is nagyon régóta foglalkoztatott. Minden gondolatával és mondatával el tudtam számolni, magamra, magamba tudtam formálni ezt a figurát. Szabadnak éreztem magam a szélsőségeiben is, sőt talán azokban a legjobban.
hirdetés

Ezek szerint te és Shakespeare jól működtök együtt.
O. P.: Hosszú út volt, mire eljutottam idáig Shakespeare-rel. Sokáig nem éreztem igazán magaménak az eljátszott szerepeket, olykor botladozott is a számban a költői szöveg. A Rómeó és Júlia Mercutiója volt a fordulópont – ezt követte a Macbeth, amelynek szerettem, csodáltam és tiszteltem minden sorát. Sha­kes­peare a legnagyobbak egyike, műveivel dolgozni, a szerepeit játszani, és értük díjat kapni... a legnagyobb megtiszteltetés.

Kivételes munkabírással, precizitásra, pontosságra, hitelességre való igénnyel és részletekig menő alapos­sággal dolgozol – ezt mondják rólad. A hivatásod iránti szeretet és elköteleződés az oka?
O. P.: Szerencsésnek tartom magam, amiért estéről estére lehetőségem nyílik megkapni a nézők figyel­mét, és hogy bölcs és értékes emberek a számba tesznek irigylésre méltó mondatokat és gondolatokat, hogy közvetítsem őket úgy, ahogyan jónak látom. Van három órám, hogy hassak a közönségre, és hogy egy átlagos kedd estén valami történhessen, ami nem egy szokványos kedd estére vall. Ez ajándék, semmiképpen nem szeretném elvesztegetni.






vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor