Impresszum | Előfizetés  
  2025. február 9., vasárnap
Abigél, Alex

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
„Száll a színház, és mi repülünk vele” Szarka Tamás – az Esthajnal alkotója
2024-09. szám / Ozsda Erika

A szerelem és a szabadság kibékíthetetlen ellentéte régóta foglalkoztatja. A témát most az Esthajnal című cigányballadában dolgozta fel. Hogyan születtek a dalok, azokból történet és előadás? Egy különleges ősbemutató kulisszatitkairól a darab zenéjét, verseit és szövegét is jegyző Szarka Tamással beszélgettünk.

Egy klasszikus Gorkij-novella és egy híres orosz film a hetvenes évekből – cigányromantika magas művészi fokon. Mi fogta meg ezekben a művekben, hogyan születtek meg a dalai?
Sz. T.: A hetvenes években láttam az egyik legszebb szovjet filmet, a címe: A cigánytábor az égbe megy. Gyönyörűen fényképezett és remek zenéjű alkotás. Aztán ’80-as évek elején engem is „eltalált” az az autentikus, kőkemény cigánymuzsika, amivel a Kalyi Jag együttes a táncházmozgalomban „berúgta az ajtót”. Akkoriban fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne egyszer megírni a Cigánytábor történetét – természetesen saját zenével, saját történettel. 2001-ben talált rám újra ez a novella. Megszólított a legmenőbb pozsonyi musical színház, a Nová Scéna, hogy szeretnék bemutatni A cigánytábort. Megkértek, hogy poroljam le és hangszereljem át a nótákat. Évekig sikerrel ját­szot­ták az előadást. Akkortól már nem eresztett a téma! Végül 2017-ben elkezdtem dolgozni az Esthajnal című zenés darabon, a dalokból lemez is készült. Akkor már biztos voltam benne, hogy mindenképpen szeretném színpadon is látni ezt a csodálatos cigány Rómeó és Júlia történetet. Úgy éreztem, ha ezt a robogó, magas tempójú, őrületbe hajló muzsikát csak eltáncolják, már az is sikerre van ítélve…

Hogyan kezdtek el dolgozni Vidnyánszky Attilával és mi volt az első feladat?
Sz. T.: Megírtam az alapművet, a dialógusokat és a verseket. Visszatértem Gorkij novellájához, a Makar Csudrához is, ehhez a gyönyörű balladához, ami „üres” ahhoz képest, amit egy színdarab megkíván, ezért történeteket, jeleneteket találtam ki, és egy kivételével – egy népdal – az összes dalt én szereztem. Attilának a próbák során még voltak kérései, hogy ide még ilyen, oda meg olyan muzsikát képzelne, mit szólok hozzá. Mivel szerette volna, ha Bodrogi Gyula is játszik a darabban, megkérdezte, hogy írnék-e neki egy nótát. Büszke vagyok rá, hogy a színészlegendának írhattam egy dalt. Eljött a stúdióba, Komáromba, ahol dolgozom, felénekelte a dalt, közben össze is barátkoztunk. Aztán azt mondtam Attilának, hogy nem tudom, Gyuszi bácsi megdobál-e a szövegkönyvvel, vagy sem, de én megírnám a hattyúdalát. Halljuk a könnyed, sodró muzsikát, nagy a boldogság, az öröm, majd lelassul a muzsika, Gyuszi bácsi leül, és így búcsúzik: „Hogyha egyszer elutaznék, belőletek kiszakadnék, / Ám csodáim itt maradnak, s égben engem megmutatnak”. Attilának nagyon tetszett. Kitaláltam, hogy Bodrogi legyen az ócskás, és a kabátjában legyen benne minden, amit árul. „Itt a kabátom, benne a világom, / minden megvehető, / Szinte, de szinte, minden igaz benne, bár nemigen hihető.” Ezüstkanalakat, aranypénzecskéket és persze órát is árul. „Itt ez az óra, ez a mutatója, vedd meg a sorsketyegőt, / Hogyne akarna, mindenki akarna venni még egy kis időt.”

Segített a szereplőknek? Ott volt a próbákon, nézte őket?
Sz. T.: Imádok ott lenni ősbemutatók próbáin, és megkockáztatom, erősebb, izgalmasabb a „várandóság”, mint maga a premier, a születés. Amikor egy soha nem volt előadás jön létre, nemcsak a szerző, a ren­de­ző, hanem még a színházigazgató is „alkot”, mert sose lehet tudni, hogy sikere lesz-e az új darabnak. Most jó érzéseink vannak. A falakon belül is jó híre van a darabnak. Természetesen dolgoztam a szí­né­szek­kel, a stúdióban is énekeltek, de főleg a korrepetitoruk segített nekik.
hirdetés

Azt az előadást látja viszont, amit komponálás, írás közben a színpadra álmodott?
Sz. T.: Sűrű szövésű a darab. A hangulat, amit elképzeltem, ott van, és a nyers erő is, amit éreztem, amikor dalok és a versek megszülettek bennem. Amikor kell, dübörög az előadás, néha meg lassú, fájdalmas, máskor tele van humorral. A két színházi maszkhoz – a síró és a nevető archoz – mindig tartom magam. A Rómeó és Júliában is nemcsak dráma van, de humor is. Itt is egyszer nevetünk, máskor sírunk. De nem az számít, hogy én mit gondolok! A közönség dönt. Az biztos, hogy az Esthajnal különleges előadás lesz a Nemzeti művészeivel, a Magyar Nemzeti Táncegyüttessel, a Karaván Színház roma színészeivel, a fiatal akrobatákkal a Fővárosi Nagycirkuszból és a két gyönyörű lóval, a hófehér és a fekete paripával. A színpadon párhuzamosan történnek az események, az egyik hangulatból a másikba húzzuk-sodorjuk a nézőket. Van, hogy egyszerre vagy hatvanan vannak a színpadon! Egy pillanatra se áll meg az előadás, egyik kép a másikba folyik, aztán már lendül is tovább. Száll a színház, és mi repülünk vele. Ennél többet nem is kívánhatunk.





Nemzeti Magazin – az olvasnivaló színház.
A Nemzeti Színház lapja megtalálható a
Nemzetiben, a Müpában és Budapest jelentős kulturális helyein.


vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor