Interjú
„A színház feladata nem az emlékezés, hanem az élő történetmesélés”
2026-06. szám / Boros Norina
Első rendezésére készül Olt Tamás a József Attila Színház falai között, méghozzá egy különösen érzékeny, összetett zenés előadással, amely az 1956-os forradalom emberi és kulturális lenyomatát idézi. A darab egyszerre szerelmi történet, történelmi reflexió és színházi főhajtás azok előtt, akik a
kultúra nyelvén próbálták megőrizni a szabadságukat. Olt Tamással a próbafolyamatról, a mítoszteremtés felelősségéről és a színház valódi küldetéséről beszélgettem.
Ez az első rendezésed a József Attila Színházban. Hogy érzed magad?
O. T.: Nagyon jó érzésekkel érkeztem a társulathoz. Nyitottan és szeretettel fogadtak, és az első pillanattól azt éreztem, hogy könnyen  megtaláltuk a közös hangot. Egy rendező számára ez különösen fontos, hiszen a bizalom és az egymásra hangolódás az alkotómunka alapja.
Rendezőként hol húzod a határt emlékezés és mítoszteremtés között?
O. T.: Elsősorban színházat csinálunk. Ha a színház kizárólag emlékezni akar, könnyen érdektelenné válhat. A színház feladata összetettebb; történeteket kell mesélnie, kérdéseket kell feltennie, meg kell ráznia és el kell gondolkodtatnia a nézőt, ugyanakkor felemelnie, szórakoztatnia és érzelmileg is megérintenie. Bizonyos értelemben a színház is mítoszteremtés. Ha nem tud érdekes, sűrű emberi történeteket megmutatni – akár pátosszal, humorral, feszültséggel vagy éppen elidegenítéssel –, akkor rossz színházról beszélünk. Természetesen nem célunk a történelem meghamisítása, és semmit nem teszünk öncélúan. Fontos látni, hogy ez nem dokumentumfilm 1956-ról, hanem színházi alkotás. Egy élő, érzelmileg ható előadás.
A darabot sokan „az 56-os Rómeó és Júliának” nevezik. Nem veszélyes Shakespeare árnyékában mesélni a magyar történelemről?
O. T.: Ez nem egy egyszerű Rómeó és Júlia-musical, bár vannak párhuzamok. A történetben egy jelmezbál is szerepet kap, a kitelepített színész fia előkeresi édesapja régi színházi jelmezeit, így kerül rá a Rómeó-kosztüm. A lányt pedig, akibe beleszeret, Júliának hívják. Ebből a nézőpontból valóban megidéződik Shakespeare világa. A történet szerkezete azonban más. Az eredeti Rómeó és Júliában két egymással szemben álló család konfliktusa a meghatározó. Itt adná magát, hogy egy magyar fiú és egy orosz lány kapcsolatáról legyen szó, de nem ez történik. Ez egy kortárs mű, amelyet Horváth Péter írt – ugyanaz az alkotó, aki A padlás szerzője is, amely máig töretlen siker. Nagy tisztelettel nyúlunk az anyaghoz. A József Attila Színház számára ez az előadás ünnep is egyben. Az a szerep, amelyet a színház a forradalom idején betöltött, a magyar kulturális emlékezet meghatározó része. Nemcsak az 1956-os hősökre szeretnénk emlékezni, hanem azokra a művészekre, alkotókra is, akik a kultúra nyelvén harcoltak. Akik versekkel, előadásokkal, gondolatokkal álltak ki a szabadság mellett, és ezért akár börtönbe is kerülhettek. Ez az előadás nem pusztán megemlékezés. Sokkal inkább közös gondolkodás és közös érzelmi utazás a nézővel.
| hirdetés
 |
|
Mit lehet tudni a szereposztásról?
O. T.: Az előadásban a József Attila Színház kiváló művészei szerepelnek, és nagy öröm számomra, hogy együtt dolgozhatok velük. Több művésszel már korábban is találkoztam. Kónya Merlin Renáta például nálam játszotta első szerepét annak idején a Diótörőben. Horváth Sebestyén Sándorral és Újvári Zoltánnal korábban egy társulatban dolgoztunk. Fila Balázs jelenleg a Karinthy Színház előadásában, a Tanár úr kérem! című darabban is játszik, és Pikali Gerdával is volt már közös munkám. Sasvári Sándorral korábban egy általam rendezett gálaműsorban dolgoztunk együtt.
Zöld Csabával ez az első közös munkánk, aminek különösen örülök. A koreográfussal, ifj. Zsuráfszky Zoltánnal szintén most dolgozom először. Minden új találkozás új tapasztalatot, új nézőpontot és új kíváncsiságot hoz magával.
Milyen lesz az előadás látványvilága?
O. T.: Igyekszünk valódi színházi varázslatot teremteni, ez a feladatunk. Egy ilyen súlyú és érzelmi erejű anyag méltó, kifinomult vizualitást kíván. A látványvilág letisztult és esztétikus lesz, ugyanakkor folyamatos mozgásban marad. Sok vetítést használunk, hátulról és szemből egyaránt, valamint mozgatható díszletelemeket, amelyeket maguk a színészek használnak. Fontos számomra, hogy az előadásnak legyen egy megállíthatatlan sodrása, ahogyan magának a forradalomnak is volt.
Miért érdemes megnézni ezt az előadást?
O. T.: Azoknak ajánlom, akik szeretik a zenés színházat, de nemcsak könnyed szórakozásra, hanem tartalmas élményre is vágynak. Azoknak, akik képesek nyitott lélekkel jelen lenni egy előadásban, és szeretnének két órára kiszakadni ebből a rohanó, túlzsúfolt világból. A színház számomra mindig valamiféle közös áhítat. Egy hely, ahol együtt érzünk, együtt gondolkodunk. És talán azoknak is érdemes eljönniük, akik nehezebben nyitnak érzelmileg, mert a színház egyik legszebb feladata, hogy segítsen megnyitni a lelket.
jozsefattilaszinhaz.hu
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
