Kritika (4,5)
Brand – Nemzeti Színház
2015-03. szám / Bóta Gábor
Most, hogy megismerhettük színpadon a darabot, meglepő, hogy Ibsen Brand című műve csak ezúttal jutott el a magyarországi bemutatóhoz. A Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében, Zsótér Sándor rendezésében, katartikus élmény.
Elképesztő szövegfolyam dől a színészekből, akik ontják és ontják magukból a szót. Igézően költői a szöveg, zengzetes dallamossága, filozófiai mélysége van. A címszereplő küzd az elemekkel, küzd saját magával, küzd akárkivel. Nekiindulna a világnak, mint Ibsen szintén konokul önjáró hőse, Peer Gynt. De aztán a konkrét feladat, egy norvégiai halászfalu megváltásának ábrándja, papi teendőinek ellátása csak marasztalja.
Brand Trill Zsolt alakításában kölykös és egzaltált, jobbára egy helyben topogó bölcselő. Az elmélyült gondolatai tökéletes naivitással párosulnak. Humanizmusa akarnoksággal keveredik. Ábrándjai a ködbe vésznek, gyakran megfoghatatlanul szertefoszlanak. Családszeretete pedig olyan elvakult hivatástudattal társul, hogy kislányát és feleségét is képes feláldozni, a halálba küldeni. Ő a dupla vagy semmi játékosa. Maga is beletrappol a megsemmisülésbe, nem az az ember, akinek bármikor nyugta lehet.
Ezt Zsótér Sándor meglehetősen merészen ellenpontozza. Színpadra küld egy kétéves gyerkőcöt. De nem csupán villanásnyi időre. Hosszú-hosszú jelenetekben benne van. Kergetőzik az édesanyját alakító Trokán Nórával. Sőt, évődik vele. Nevetgélve eljátszadozik. Magabiztosságot sugall. Már-már a megtestesült idill. Az a boldogság, amit a pap átélni sem képes igazán, feláldozni viszont képes a vágyálmaiért. | hirdetés
 |
|
Trokán Nóra olyan anyát és feleséget játszik, aki igazán melegszívű, empatikusan megértő, és éppen Brand szédületes merészségébe szeret bele. De van, amit már lehetetlen felérnie ésszel, átélnie érzelemmel, van, ahová már minden akarata ellenére képtelen követni őt. Olyan nőt alakít pedig, akivel tényleg le lehetne élni az életet. Törőcsik Mari a címszereplő anyjaként megmutatja fia gyakori ridegségének eredetét. Keményen hideg nő. Egy-egy gesztusa, nézése annyira dermesztő, hogy az felér a fagyhalállal. Mondatai hideglelősen koppannak. Hátborzongató az is, ahogyan Mátray László játszik egy mai, számítóan cinikus politikusra fölöttébb hasonlító embert, aki a valóságot a maga érdekei szerint csűri-csavarja. Sikerül elérni, hogy a nép Brand ellen lázadjon, meg is kövezze őt, hiszen törekvései már nem egyeztethetők össze a hatalom célkitűzéseivel. Ezért lenullázzák. Abban a templomban, amit még éppen, hogy felépített, már nem prédikálhat. Megsemmisülésre ítéltetett.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
