Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Szeretni fogják, ami látnak, hallanak
2016-01. szám / Pavlovics Ágota

William Shakespeare halálának 400. évfordulója előtt tiszteleg az Operaház aktuális évadjával. Az 17 Shakespeare-feldolgozást felvonultató műsorfolyam következő állomása Aribert Reimann Lear című operájának január 30-i bemutatója lesz.
A művet 1978-ban mutatták be, akkor Dietrich Fischer-Dieskau énekelte a címszerepet. A különleges zenei élményt ígérő kortárs operáról a Kent grófját éneklő Kovácsházi Istvánnal az első zenekari próba után beszélgettünk.

Érdekes, szokatlan hangok szűrődtek ki a próbateremből, amíg vártam önre. Milyennek találja Aribert Reimann muzsikáját?
K. I.: Nagyon nehéz zene, több mint fél éve készülünk rá, ez volt az első próbánk, amelyen együtt volt a zenekar és az énekesek. Öröm­mel mondhatom, hogy számos alkalommal egymásra néztünk a kollégáimmal, és a tekintetünkben ott volt, ez a zene szenzációs. Reimann operája tele van olyan részekkel, amelyek varázslatosak. Shakespeare műve rendkívül erős, drámai fordulatokban, tragikus ese­mé­nyek­ben gazdag, és a zene tökéletes harmóniában van a drámaíró mondanivalójával. Amikor ősszel Németországban jártam és a Tann­häu­sert énekeltem, a darab rendezője és karmestere is megkérdezte, mire készülök. Elmeséltem nekik, hogy a Lear bemutatóján dol­go­zunk, mindkettőjük szeme felcsillant, és kolosszális, fantasztikus da­rab­nak írták le. Németországban az egyik legnépszerűbb kortárs opera a Lear, a jelentősebb német operákban – München, Frankfurt, Berlin, Hamburg – már játszották. Nem véletlenül, aki szereti a kortárs zenét, nem fogja megbánni, ha eljön és megnézi. Én máris nagyon szeretem.

A Leart 1978-ban Jean Pierre Ponnelle rendezte, a magyarországi bemutató színrevitele Anger Ferenc ne­vé­hez fűződik.
K. I.: Az operát Dietrich Fischer-Dieskau ihlette, Münchenben mutatták be, és mi az Operaházban ugyanazt az előadást fogjuk bemutatni, amelyet akkor láttak a német nézők. Két felvonásban, német nyelven, magyar és angol felirattal lesz látható. Anger Ferenc az eredeti, legendás Jean Pierre Ponnelle-rendezés nyomán állítja színpadra a művet. Érdekes találkozni Ponnelle közel negyvenéves alkotásával, hiszen az utóbbi néhány évtizedben rengeteget változott, fejlődött az operajátszás. Kor­sze­rűen kell játszani, nem lehet avítt a játékunk, ugyanakkor nagyon fontos, hogy Ponnelle precizitását kövessük, nála megvan mindennek a helye, ha nem követjük, azonnal érezni lehet, hogy valami nem stimmel.

Anger Ferenc állandó alkotótársa Zöldy Z Gergely neve mellett azt olvastam, díszlet- és jel­mez­re­kon­strukció. Miért?
K. I.: Nincsenek meg az opera díszlet- és jelmeztervei, csupán egyetlen televíziós felvétel maradt, ennek alapján rekonstruálja Zöldy Z Gergely a díszleteket és a jelmezeket. A jövő héten lesz a jelmezes próba, nagyon várjuk már, hogy lássuk a ruhákat, hajakat, szakállakat. Vannak operaházak, ilyen például a frankfurti, amelyek aktualizálják az előadást, és modern felfogásban adják elő, a mi Learünk azért is érdekes lesz, mert nem követi ezt a vonalat.
hirdetés

Közismert, hogy a Lear király Shakespeare legsötétebb drámája. A birodalmát felosztó, majd lányai kegyetlenségétől szenvedő apa történetének pozitív hőse Kent grófja, akit ön énekel.
K. I.: A Shakespeare által megírt Kent grófja és az én szerepem némiképpen eltérnek egymástól. A drámában Kent jelen van mind az öt felvonásban, az operában azonban Kent az első felvonás után nem jön vissza. Ami a jellemét, szándékait illeti, éppen olyan, mint amilyennek Shakespeare megírta. Segíteni akar, az események szereplőit jó irányba szeretné befolyásolni, és végül minden jó szándéka ellenére kudarcot vall, elbukik. Hálás szerep, boldogan csinálom.

A Magyar Állami Operaház Kamaraénekese a 2015/2016-os évadban. Mit jelent ez a gyakorlatban az ön számára?
K. I.: Elsősorban megtiszteltetés, de azt hiszem, ez egyértelmű. Ugyanakkor a díj hozadéka, hogy rengeteg csodálatos szerepet énekelhetek itthon az Operaházban. Nagyszerű volt, amikor külföldön az előadások után 1500-2000 ember előtt hajoltam meg, ám amíg az ember a tapsot köszöni meg, fáj a szíve. Sajnálja, hogy nem itthon énekel, azt szeretné, ha mindez a hazai közönség előtt történne meg vele. Most mindezt átélhetem estéről estére. Ebben az évadban a Learen kívül énekelek A Rajna kincsében, a Pillangókisasszonyban, A denevérben, A walkürben, a Parsifalban, A bűvös vadászban, Az árnyék nélküli asszonyban és a Macbethben is. Ezekben a művekben benne lenni fantasztikus érzés. Azt üzenem a mi kedves közönségünknek, jöjjenek el, és nézzenek meg bennünket, rendkívül széles repertoárt játszunk. Szeretni fogják, amit látnak, hallanak.

Dióhéj
A 2016. március 4-én nyolcvanadik évét betöltő Aribert Reimann szeret irodalmi alapanyagok alapján alkotni. A teljesség igénye nélkül, a Lear mellett nagy sikerű operája A kastély, amely Franz Kafka műve nyomán született, és megihlette Federico García Lorca Bernarda Alba háza című drámája is. Zenéjét provokatív, különleges feszültségeket hordozó muzsikaként szokták leírni. Életművéért 2011-ben megkapta az Ernst von Siemens-díjat, amit zenei Nobel-díjnak is neveznek.



vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor