Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Páros interjú
„Friel remekművet alkotott”
2016-12. szám / Kovács Emőke

Brian Friel a huszadik század második felétől a kortárs ír dráma világszerte legelismertebb képviselője – az Apák és fiúk című darabja a székesfehérvári Vörösmarty Színházban ma­gyar­or­szági ősbemutató lesz.
Bagó Bertalannal, az előadás rendezőjével és Perczel Enikővel, a mű fordítójával beszélgettünk.

Mi ragadott meg leginkább az Apák és fiúk című színműben?
B. B.:A Vörösmarty Színház műsorpolitikájának egyik fő szempontja az, hogy minden évadban bemutatásra kerüljön legalább egy kortárs szerző darabja. Számomra kiemelten fontos, hogy hazai és külföldi kortársakat rendezzek Székesfehérváron. Perczel Enikő dramaturg, a mű fordítója ajánlotta az Apák és fiúkat. A Turgenyev-regényből készült adaptáció mind a nyelvezetét, mind a tematikáját tekintve mai, ko­runk­hoz, társadalmi problémáinkhoz közelálló történet, olyan teljes értékű mű, amit azok is élvezhetnek, akik nem ismerik a Tur­ge­nyev-regényt.

Friel drámája mit őrzött meg a regényből, és mi újat adott hozzá?
B. B.:A történet magja megmaradt, de nem követi szolgai módon a regény történéseit. Egy olyan drámai szöveget írt, ami megőrzi Tur­ge­nyev szereplőinek jellemképleteit, tökéletesen ábrázolva, szituációba helyezve.

Filozofikus történet, vagy eseményekkel, fordulatokkal teli?
B.B.:A darab eseménydús, van benne humor, rövid, fordulatos jelenetek sora követi egymást, szóval nem egy lassúfolyású, filozofikus, hosszú monológokkal bíró darab, hanem jól megírt helyzetekkel teli. A szerelem, szenvedély, illetve az apák és fiaik közötti feszültség irányítja az eseményeket. Mindenki mást szeret, mint akivel épp együtt van. Az idősebb és fiatalabb generáció közti feszültségeket göngyölíti fel, például hogy kritikai éllel viszonyulnak az apák fiaikhoz. Arra kérdez rá, hogy meddig tart a lázadás, és az apák mennyire töltik be azt a szerepet, amire rendeltettek, egyáltalán alkalmasak-e rá. Van egyfajta fi­lo­zo­fi­kussága, de ezt cselekményesen, a szenvedély által képezi le.

Milyen korba akarod helyezni a történetet?
B. B.: A mában szeretném játszani, szcenáriumában mindenképp közel hoznám a mai nézőhöz. Egy olyan egyszerű, puritán teret képzelünk el Vereckei Rita díszlettervezővel, amiben még erősebben ki tudnak rajzolódni a jellemek.

Általában véve hogy viszonyulsz a generációbeli különbségek okozta problémákhoz?
B. B.:Nem szeretem azokat a mondatokat, amik úgy kezdődnek, hogy „bezzeg az én időmben” – az ember akkor tud szellemileg friss maradni, ha elfogadja az adott korszak generálta változásokat, újításokat. Az előző generáció is olyan volt, mint mi, csak más ruhában jártak és más zenét hallgattak. Két generáció közti feszültségek természetesek, a kérdés mindig az, hogy ezt hogyan kezeljük.
Nagyszerű szereposztása lesz az előadásnak.

B. B.: Igen, nagyon erős szereposztásom van: Gáspár Sándor, Cserhalmi György, Derzsi János, Varga Mária, Ecsedi Erzsébet, Tóth Ildikó, Nagy Péter, Kádas József, Törőcsik Franciska, Varga Lili, Kerkay Rita, Kricsár Kamill – úgy gondolom, igencsak méltó egy magyarországi ősbemutatóhoz.
hirdetés


Tudatos keresés eredménye az Apák és fiúkra való rátalálás, vagy véletlenszerű?
Mi ragadott meg benne, hogy úgy döntöttél, lefordítod?
P.E.:Egy dramaturg folyton olvas. Megszállottan vadásszuk a darabokat. Az Apák és fiúkról a 2016-os berlini színházi fesztivál programkiírásában olvastam, megszereztem a darabot, és beleszerettem. Amikor a tavalyi évad végén Szikora János szerződést kínált a fehérvári Vörösmarty Színházban, beszéltünk darabokról, szóba került az Apák és fiúk is, és megkért, hogy írjak egy részletes szinopszist. Megírtam, elolvasta, ő is beleszeretett, és felkért, hogy fordítsam le a fehérvári társulat számára.

Milyen nehézségeket és milyen örömöket rejtett a fordítás folyamata?
P. E.:Turgenyev regényét Áprily Lajos fordításában olvastam, de beszereztem Ambrozovics Dezső régebbi fordítását is. Brian Friel szóhasználatában hű marad Turgenyevhez, de mondatszerkezetében nagyon kortárs. Ráadásul minden szereplőnek más a fogalmazásmódja, beszédstílusa, életkorához, társadalmi rangjához, neveltetéséhez, műveltségéhez mérten. Igyekeztem visszaadni azt a két finom vonulatot, változást,ami a két főszereplő fiú beszédstílusában következik be: egyikük puritánul, tömören fogalmaz a történet elején, majd fokozatosan megnyílik, és szenvedélyesen, sok jelzővel, őrületes képekben kezd beszélni; míg másikuk kisfiúból felelősségteljes férfivá érik, és alapjaiban változik meg apjával való kommunikációja.

Mit őrzött meg a Turgenyev-regényből Brian Friel drámája, esetleg mit adott hozzá?
P. E.:Friel remekművet alkotott, egyrészt (természetesen) teljesen szakít a regény epikusságával, és a drámai sűrítés miatt szereplőkről, helyszínekről mond le. A két főszereplő, Arkagyij és Bazarov sorsára, családjára koncentrál, a generációk konfliktusára. Másrészt Friel sok drámai eseményt nem megjelenít, mint például egy sorsdöntő párbajt vagy egy szereplő tragikus haláltusáját, ezeket „csak” elmesélteti, de véleményem szerint ez is része az írói koncepciónak. Van ugyanis egy szereplő a darabban – akit nagyon a szívembe zártam –, az ő szomorú sorsa máris, pedig még él, a családi legendárium része. Az igazi családi legendák pedig már múltbéli legendák, mesélni szoktuk, gyerekeinknek, unokáinknak, generációról generációra szállnak. Friel azáltal csinál legendákat a jelenben, hogy ezeket a jelen idejű drámai tör­té­né­se­ket múltbéli legendákként mesélteti el.









vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor